Kedvenc filmjeim 3. rész (25+1)
Hát üdvözlök mindenkit ez itt hosszú idő után újra a
Klasszikus Hollywood. Rég volt már kritika és az Oscar tippek után térjünk
vissza egy személyesebb útvonalhoz és folytassuk a kedvenc filmjeim sorozatot.
Aki még csak most találkozik először ezzel a rovattal, azoknak röviden
megemlíteném az előző részek tartalmát. +1. A cápa 25. Száll a kakukk fészkére
24. Közönséges bűnözők 23. Tengeralattjáró 22. Taxisofőr 21. Oldboy 20. Django
elszabadul 19. A tégla 18. Apokalipszis most 17. A remény rabjai és 16. A becstelen
brigantyk. Ezeket a részeket belinkelem a kritika végére, de most folytassuk a
felsorolást a 15. kedvenc filmemmel.
15.
A filmtörténelem legjobb GTA adaptációja
A Sebhelyesarcú
Év: 1983
Műfaj: gengszter
Rendező: Brian de Palma
A nagy videojáték tudósok, persze tudják, hogy ez nem lehet
egy GTA adaptáció, mert jóval az 1. rész előtt készült, viszont a sorozat egyik
darabja, név szerint a GTA: Vice City, konkrétan ennek a filmnek a játék
változatta. Na de térjünk rá magára a filmre. A 80-as évek Miami-jában járunk.
Ide emigrálják Fidel Castro által veszélyesnek tartott bűnözőket. Köztük van a
főszereplő Tony Montana (Al Pacino) is, aki a normális élet helyett, rögtön a
környék legnagyobb maffia vezér szolgálatába áll. Mindene meglesz, pénze,
befolyása és nője. Viszont Tony nem éri be ennyivel. Ő az egész alvilágot
akarja. Először is meg kell említeni, hogy a film a maga idejében úttörő volt.
Ez volt az első gengszter film, ami változtatott a kliséken. Itt nincsenek
székben ülő keresztapák, aki a hátérben mozgatják az eseményeket. Itt kegyetlen
gyilkosok vannak, akik az utcán gépfegyverrel (vagy ami épp a kezükbe kerül)
ölik a rivális tagokat. Az alkohol helyett, pedig megjelenik a kokain. És
sajnos ezt a stílust váltást, akkoriban nem értékelték. A kritikusok túl
erőszakosnak találták a filmet és az Arany- Málna gálán is szinte majdnem
nyert. Ám időről-időre eljutott, ahhoz a ponthoz, hogy a legjobbak között
tartsák számon. És én, mint a gengszter filmek nagy rajongója, nem hagyhattam
ki eme alkotást, ami végül az egyik kedvencem is lett. Ugyan akkor a filmnek
van egy nagyon fontos tanulsága, amit olyan erősen közvetít a nézőnek. Ez pedig
az, hogy a legmagasabbról lehet a legnagyobbat esni. Tony Montana, eljut a
csúcsra. Lesz hatalma, rengeteg pénze, viszont nem tud betelni vele és végül
elindul a leejtőn, amit már nyugodtan nevezhetünk szakadék szélnek. A film
megtanítja az embert, arra, hogy ne akarjon annyit, amennyit nem tud eltartani,
mert úgy jár, mint Tony. És mind ezt megspékeli olyan Floridai hangulattal és
egy olyan adrenalin dús történettel, hogy szét izzadod a kanapét (vagy azt,
amin épp ülsz). És ami felteszi a pontot az i-re, az AL „zseniális” Pacino.
Élete alakítását nyújtja a filmben. Olyan félelmetesen játszik, hogy Montana lenne
az az ember, akivel soha az életbe nem találkoznék a való életben. Kegyetlen, kiszámíthatatlan
és hatalom mániás. És amit Pacino művel
a film végén azzal a gépfegyverrel, az maga az őrület, a szó legpozitívabb
értelmében. A Sebhelyesarcú egy klasszikus és kihagyhatatlan mestermű. Annak
ellenére, hogy véres és erőszakos, egy nagyon erős üzenete van a kapzsiságról.
És, hogy Montanát idézem. SAY HELLO TO MY LITTLE FRIENDS!!!!!!
14.
Ha a filmnek van lírai műfaja, akkor ez az lenne.
Volt egyszer egy Amerika
Év:1984
Műfaj: gengszter, dráma
Rendező: Sergio Leone
Igen, megint egy gengszterfilm és nem az utolsó. Nem tagadom,
imádom a műfajt. És, hogy miért, erről majd később. Most térjünk rá az alcímre. „Ha a filmnek van lírai műfaja, akkor ez
az lenne.” Nos, ez nehezen elhihető, mivel Hollywood inkább prózai úton
próbál filmet csinálni. Kifejtem. Történet mesélés, karakter fejlődés stb. A
próza műfaja, inkább fokuszált a mesélésre. Nem úgy, mint a lírai művek vagy
ismertebb néven versek. Azok teljesen másan nyúlnak hozzá a témához. Lehet,
hogy van egy minimális történetük, de nem ez a lényeg. Költői eszközökkel és
szép tálalással próbál egy világot vagy üzenetet bemutatni. És a Volt egyszer
egy Amerika egy filmes vers. A történet annyi, hogy pár kölyök elvállal külön
féle melókat pl. felgyújtanak újság bódékat, beszedik a pénzt stb. És ennek a
bandának a felnövés történetét nézhetjük végig. Nagyvonalakban ennyi. Jó azért
nem annyira, ugyanis a film főszereplője 2 barát (Robert De Niro és James
Woods), akik a legjobb barátokból a legnagyobb ellenségek lesznek. Ja és azt
már mondtam, hogy ez egy 4 órás darab. Jól hallottátok. 4 órán keresztül
láthatjuk azt, hogy a főszereplők felnőnek. Persze elfogadom, hogy ez
emberfüggő és lesznek olyanok, akik nem fogják bírni a hosszát és a stílusát.
Ugyan is a film amellett, hogy hosszú, nem lineáris. 3 időszak van. Egy
gyerekkor, egy felnőttkor és egy öregkor. Kezdünk a felnőtt korral, majd az
öregkorral, majd gyerekkorral, majd vissza felnőtt, öreg stb. Készült ugyan egy
2 órás változat, ahol már lineárisan történnek az események, de azt ott
rontották el, ahol csak tudták. Rengeteg olyan jelenetet vágtak ki, ami létfontosságú
a történet szempontjából. Na de elmondom, hogy én miért imádom ezt a csodát.
Először. Soha nem tapasztaltam azt, hogy egy 4 órás film, ennyire letud kötni.
Nem voltak üres járatok se hibák. És mikor véget ért, én még néztem volna még 4
óráig. Amúgy nem mellesleg Sergio Leone rendezte a filmet, akitől olyan
klasszikus westerneket köszönhetünk, mint A jó, a rossz és a csúf vagy a Volt
egyszer egy vadnyugat. És az ő westernjeire jellemző stílus, ugyan úgy itt van,
csak gengszter témába átültetve. Jó, tudom, nincs története a filmnek, csak
annyi, hogy látjuk a karaktereket felnőni. Viszont a tálalás az egyszerűen
gyönyörű. A színészek, a díszlet, a fényképezés, a zene…. Mind, mind annyira
telitalálat, hogy szavakhoz nem juttok. Itt mutatkozik meg Leone zsenialitása.
Eltudta érni, hogy minimális történettel, egy ilyen jó filmet készítsen. És
képes volt annyira jól tálalni a drámát, hogy konkrétan sok helyen
elérzékenyültem. És nem hatásvadász a film. A 2 főszereplő közötti viszonyt
nagyon át tudtam érezni és sajnáltam, hogy végül ellenségek lettek. És a zene!!
Ját ÉN JÓ ISTENEM! A zene a valaha volt leggyönyörűbb filmzene. Ennio
Morriccone a valaha volt legjobb zeneszerző. Tökéletesen fokozza a hangulatot.
És ehhez társul a gyönyörű fényképezés, a gyönyörű felnövés történet stb.. Ez a
film a tömör gyönyör és egyben a legjobb felnövés történet, amit valaha láttam.
Sokan nem fogják tudni végig nézni, ettől függetlenül egy kötelező darab mindenkinek.
Inkább ezen sírok, mintsem a Taknyolaton.
13.
A legjobb rendőr film, ami valaha a világegyetemen készült
Szemtől szemben
Év: 1995
Műfaj: krimi, akció
Rendező: Michael Mann
Úristen ez a film! Na, hol is kezdjem. A történet Los
Angelesben játszódik. A profi bűnöző Neil McCaulley (Robert De Niro) elvállal
egy bank rablást, remélve, hogy a siker után új életet kezdhet. Viszont ez nem
egyszerű, mivel a város legprofibb rendőre van a nyomában, név szerint Vincent
Hannah (Al Pacino). A film a köztük lévő macska-egér játékról szól. Már az a
tény, hogy Robert De Niro és Al Pacino egy filmben játszik, megérne egy helyet
ebben a listában, viszont ehhez, hozzá társítottak az alkotók egy olyan feszült
megvalósítást, amit a legjobbak se tudtak volna megcsinálni. A film nem
csavaros, nincsenek benne hatalmas fordulatok, mint a Közönséges bűnözőkben.
Ami miatt eléri a hatását a film, az a 2 főszereplő. Annyira zseniálisan
alakítja a 2 színész a szerepét, hogy ilyet nagy ritkán lehet látni. És a
legjobb benne, hogy egyik sem jó vagy rossz. Nagyon árnyaltak lettek és
azonosulhatóak. Így 2 választásunk van. Vagy mind2-őnek szurkolunk vagy
senkinek. Mind tudjuk, hogy az egyiküknek meg kell halnia, de ezt nem akarjuk,
mert annyira átéreztük a 2-jük motivációját. És ebben van a Szemtő szemben nagy
ereje. Illetve a közös jelenetek valami hihetetlenek! Kedvencem az éttermes
rész, mikor Hannah és McCaulley csak beszélgetnek, de nem akarják a másikat
kinyírni. Szépen elbeszélgetnek, hogy mindannyian csak a munkájukat végzik, de
egyikük akkor is megfog halni. Ha lenne egy olyan listám, amibe a kedvenc
filmjeleneteimet sorolnám fel, akkor ez a rész dobogós lenne. És bár ez nem egy
akciófilm, de megkockáztatom, ebben van a filmtörténelem legjobb akció
jelenete. Jöhet nekem a Terminátor, Die Hard, Mad Max stb. EZ a legjobb és
ennél jobb nem is lesz soha! Aki látta a filmet az tudja, hogy a bankrablásról
beszélek. A Szemtől szemben KIHAGYHATATLAN mindenkinek. Még csak nem is
bonyolult. Az akciófilm rajongók is szeretni fogják. Pacino és De Niro
rajongóknak pedig egyszerűen kötelező olvasmány.
12.
Modernkori keresztapák gyülekezője
Nagymenők
Év: 1991
Műfaj: gengszter
Rendező: Martin Scorsese
Megint egy Scorsese film, már 3.-jára (22. Taxisofőr, 19. A
tégla) és megint egy gengszter film. Viszont most fejteném ki a válaszomat,
hogy miért imádom ezt a műfajt. Vagyunk mi emberek, akik egy adott módon éljük
az életünket. Lakást bérlünk, dolgozunk a munkahelyünkön, megkeressük a napi
kenyerünket, bekapcsoljuk a televíziót stb. Ez egy normális élet. Mindannyian
ezt éljük és mindennapjaink szerves részévé válik. Na, már most el lehet azon
csodálkozni, hogy valyon milyen lehet a másik oldal. Amikor nem dolgozol, csak
költöd a pénzt. Amikor a legdrágább cikkeket vásárlod meg. Amikor a legnagyobb partikon
veszel részt. Na, a gengszter filmek pont ezt az életet mutatják be. Tudom,
hogy én nem élhetek olyan életet, mint ők (és nem is akarok), de látni, hogy
hogyan élnek az ellentétes oldalon, mindig megmozgat engem. Ez olyan, mint
amikor valaki a Rokfortról álmodik, hogy úgy elmenne oda, de nem teheti, mert
nem létezik. Én így vagyok a gengszter műfajjal. És ez a Nagymenők nagy
erőssége. Gengszter dokumentumfilmnek is csillagos 5-ös, viszont így rendes
mozifilmként pedig egyszerűen kedvenc. Minden apró részletet bemutat a gazdag,
gengszter életről. Hogyan jutsz el oda, hogyan leszel gazdag, hogy tünteted el
az ellenfeleidet és végül, hogy süllyedsz le a pokol fenekére. És Martin
Scorsese tökéletesen mutatta be a folyamatot a főszereplő Henry Hill szemszögén
keresztül. Az egész film az ő életéről, szól, ahogyan belép a maffiába, ahogyan
gazdag lesz és végül, ahogyan lebukik a rendőrség előtt. És azt már mondtam,
hogy igaz történet az alapja a filmnek?
A színészek is nagyon jók. Külön kiemelném Joe Pesci-t, aki megkapta az Oscart,
megérdemelten. Csak hangsúlyoznám, hogy ő az, aki szerepel, a Reszkessetek
betörőkben és a Halálos fegyverekben is. Ott mindig inkább a vicces figurát
játszotta. Itt viszont minden vicces oldalát eldobta és egy őrült, de egyben
ikonikus alakítást tett le az asztalra. megkockáztatom, hogy Tony Montana után
ő a 2. akivel soha az életbe nem szeretnék találkozni, mert egy
kiszámíthatatlan őrült. Viszont Tonyval ellentétben ő még a szerethetően őrült.
Akit érdekel a gengszter téma, azoknak kötelező ez a mű kötelező. Remekül
mutatja be az ellentétes oldalt és egyben szórakoztató is. Scorsese mester
legjobb műve.
11.
A legszórakoztatóbb film (trilógia), ami valaha készült
Vissza a jövőbe
Év: 1985,1989,1990
Műfaj: sci-fi, vígjáték
Rendező: Robert Zemeckis
Nagyon, de nagyon, de nagyon remélem, hogy senki nem először
hallott erről a trilógiáról. Akár szereti valaki, akár nem, ez akkor is egy
örök klasszikus marad, és nem lehet elmenni mellette szó nélkül. Nyilván
látjátok, hogy én a rajongók táborát erősítem masszívan. Még 2015 Október 21-én
(az időpont, mikor a 2. részben Marty elmegy a jövőbe a repülő autók idejébe)
az évfordulója alkalmából írtam egy kritikát a trilógiáról. Ott szinte mindent
elmondtam, hogy miért tartom zseniálisnak, szóval most csak röviden beszélnék
róla. A Vissza a jövőbe trilógia a legkreatívabb és legszórakoztatóbb film, ami
valaha készült. Egyszerűen nem tudom nem szeretni. Annak ellenére, hogy
szórakoztató, még mellé nagyon ügyesen építi fel a történetet a 3 rész együtt.
Ez a sorozat nem eset bele abba a csapdába, amibe a legtöbb filmes trilógia
szokott. Mindegyik rész tökéletesen illeszkedik a többihez és tudja tartani azt
a bizonyos színvonalat. Ezért van az, hogy nem tudok egy részt se kiemelni a 3
közül, mert így alkotnak egy nagy egészet. És tele van kreatívan megírt viccekkel.
Egyik személyes kedvencem poénom, amin mindig szoktam nevetni, a „Ronald Reagan?
Az a pojáca? És ki lesz az alelnök? Jerry Lee Lewis?” De tele van a film ilyen
kikacsintásokkal. Viszont sokan azért nem szeretik a trilógiát, mert túl
gyerekesnek és túl komolytalannak tartják. Megértem, ha valaki nem szereti ezt
a humort, de rámondani a Vissza a jövőbenre, hogy gyerekes az egyszerűen nem
igaz. Ami pedig szintén jó benne, hogy a karakterek szimpatikusak és mára már
ikonikusak. Mind Marty McFly, mind Doki, mind Biff, mindannyian szerethetőek.
Bármikor, ha rossz kedvem van, csak végig nézem a trilógiát és mindig
vigyorogva érek a végéhez. Szerintem már mindenki látta legalább 1000x, de az
1001. újranézéssel is csak több lesz ez a klasszikus filmtrilógia. A „Ha jó a
kedved üsd a tenyered” helyett azt mondanám „Ha rossz a kedved, nézd a Vissza a
jövőbent. Taps…..Taps”
Ennyi volt a 3. rész. A legközelebbi alkalommal, egy újabb
listával jelentkezem, de a top 10 kedvenceimet még nem hagyom ki. Én a
Klasszikus Hollywood voltam. Sziasztok J
