A vadászat

A vadászat

Sziasztok, ez itt újra a Klasszikus Hollywood. Most, hogy újra itt vagyunk, folytathatnánk a Tarantino marathont, de most más a helyzet. Persze ez nem azt jelenti, hogy az előbbit abba hagytam volna, erről szó sincs. Viszont most pár hete egy olyan film került a kezeim közé, amiről beszélni kell. Ugyan is ez a mű annak ellenére, hogy Imdb-n ott van a világ legjobbjai között, mégis nagyon kevés ember ismeri. Ennek pedig egy oka van. Ez nem egy Hollywoodi szuperprodukció. És még mielőtt rátérnénk mai alanyunkra, beszéljünk ki egy fontos témát, ami nem más, mint a külföldi filmgyártás. Mármint Amerikához mérten külföldi. Azért fontos ez a szempont, mert már a kezdetektől fogva az USA béli Hollywood volt a világ mozis császára. Szinte minden 2. film onnan jött és a legemlékezetesebbek is Los Angeles eme kerületéből származnak. Nem véletlenül! Sok tehetséges ember dolgozik ott még most is lásd. Scorsese, Tarantino, Nolan stb. viszont annyi olyan alak is munkálkodik ott, akiket inkább látnék mosogató fiúként mintsem filmes személyként lásd. Adam Sandler, Michael Bay stb. És most tegyük fel a kérdést. Mennyire hasznos, hogy szinte mindig csak Hollywood-i termékeket láttunk a mozikban, nap, mint nap? A válasz bonyolult. Sokan, már a mozi haláláról beszélnek és tény, hogy már nincsenek meg azok a kreatív lelkű alkotók, mint régen, de még van remény. Viszont hosszú távon mégis ártalmas, mivel amennyire több figyelmet kapnak az amerikai blockbusterek (amik lehetnek kiemelkedőek, de lehetnek ritka rossz filmek is), annyira kevés figyelmet kapnak a külföldi alkotások. Pedig azért vegyük figyelembe, hogy máshol is terem a gyümölcs, nem csak Los Angeles napfényes partjain. Sőt néha készülnek egész kiemelkedő alkotások is, amik nem csak hazai szempontból, de globális szinten mérve is mesterműnek tekinthetőek. Csak pár példa. A hét szamuráj Japánból, az Oldboy Koreából vagy a Tengeralattjáró Németországból, de említhetnénk még az Isten városát is Brazíliából. És hogy egy saját hazai példát is említsek. A Saul fia Magyarországból, mely nem csak a hazai filmipart reformálta meg (végre kapunk jó magyar filmeket!), hanem nemzetközileg nézve is sokan 2015 legjobbjának kiáltották ki.

 Persze minden nemzet örül, ha valami olyat alkot, amire a nagy Hollywood is felfigyel, viszont ezek a művek mégis, mindig háttérbe vannak szorulva, köszönhetően a mai látvány filmek miatt. Pedig, ha objektíve nézzük, akkor az amerikai állampolgárok is vevők a külföldi piacra. Ennek egy oka van. Teljesen más a filmekhez való felfogás ott, mint itt. Ennek kiemelkedő példája a kelet ázsiai filmipar (kínai harcművész filmek, illetve Japán animék), ahol teljesen más a stílus és a filmezési szempont. És az amerikaiak ezt kajálják rendesen. Ezeknek az ázsiai filmeknek már egy akkora rajongó táborra van, hogy Hollywood, már ebből is pénzt akar csinálni, de mindig csak a rajongók felháborodását hozza össze. Szép munka! A másik igazán nagy külföldi mozis ipar, az európai filmgyártás. Itt már kicsit nehéz a helyzet, mivel a nagy rajongó tábor, ha van is, de nem vált ki akkora vízhangot. Ugyan akkor az európai mozi kultúra is elégé szét van vagdalva, mivel köztudott, hogy ezen a kontinensen a legváltozatosabb nemzetek élnek. És ahány nemzet annyi életfelfogás. Vannak itt olasz westernek, francia horrorok, angol komédiák, német propaganda filmek, orosz háborús mozik és természetesen magyar romantikus alkotások (igen a sötét középkor). Az utóbbi időkben viszont már Európa is felküzdette magát és minden nemzet ontja magából az igényes, ugyan akkor tartalmas remekeket. Sokszor már több változatosságot láttunk egy dán moziban, mintsem egy 100. Transformersben. És ha már dánok. Az európai felhozatalból is egy nép kiemelkedik. A Skandinávok. Az utóbbi időkben mintha összefogtak volna Hollywood ellen. Évente jönnek ki a svéd, finn, norvég és dán filmek. Az utóbbi időkben pedig egy annyira tartalmas filmes stílust sikerült felállítaniuk, hogy abból már egy hetes marathont lehetne tartani. Igazán 2 ok van, ami miatt az északiak mindenkit überelnek EU-s filmes felhozatalból. Egyrészt a nagyon egyedi stílus. legyen szó drámáról, thrillerről, vígjátékról a Skandináv filmekben mindig van valami egyedi hangulat, amit mások nem tudnak visszaadni, csak ők. A másik ok pedig, nem is egy pont, hanem egy ember. Ő pedig Mads Mikkelsen. Ez az ember nálam 2 alkalommal is bizonyított, hogy érdemes a pályafutására odafigyelni. Az egyik a Hannibál TV sorozat volt, ahol a címszereplő Lecter doktort alakította. Mondanom se kell, méltó utóda Hopkinsnak. A másik pedig mai alanyunk, ami engem elégé elgondolkodtattok a téren, hogy miért nincsenek manapság ilyen erős darabok. Na, jó, nem húzzom tovább az időt. Ez A vadászat.

Történet:

A film egy kis dán faluban játszódik, ahol egy zárt közzöség éli minden napjait. Főszereplőnk Lukas (Mikkelsen), aki egy óvodában dolgozik. Az utóbbi időkben elégé mélypontra került a magánélete. Felesége elhagyta őt és nem engedi, hogy a fia vele lakjon. Ám kezd kimászni a gödörből. Karácsonykor hozzá költözhet a fia, a munkáját nagyon jól végzi, a gyerekek kedvenc játszótársa és közben új barátnője is lesz. Azonban nem számít arra, hogy az idilli életnek egy ártatlan hazugság vett véget, mely örökre megkeseríti Lukas életét. Az egyik kislány megharagszik rá valami miatt és azt hazudja az óvó néninek, hogy látta a férfi nemi szervét. A hír először csak az óvodába lesz nyilvános, később viszont az egész falu be lesz avatva ez ügybe. És mivel mindenki abból indul ki, hogy a gyerekek soha nem hazudnak, kiközösítik Lukast. Persze ő bizonyítaná az ártatlanságát, de akit már megbélyegeztek az soha többé nem tudja tisztázni magát.

Megvalósítás:

Nos, először is tisztázni kell, hogy ez egy 2012-es alkotás. Tehát pont akkor jött ki, mikor olyan produkciók sajátították ki a hónapokat, mint a Bosszúállók, A hobbit, A sötét lovag felemelkedés vagy a Skyfall. Közben ez a kis film meghúzódott és az alkalmas pillanatban beférkőzött az amcsi mozikba és hatalmasat robbantott. Sok újság cikk az év legjobb filmjének kiáltotta ki, Imdb-n minden idők 105. legjobb filmje, BAFTA gálán szinte minden díjat elvitt és még mai is hivatkozási pontként tekintenek rá. Viszont sokan még így se ismerik. Ennek egy oka van. A marketing fontosabbnak találta, hogy a következő Marvel szuperprodukciót tolja az emberek arcába. Mint már említettem nincs bajom a Marvel filmekkel. Én is szeretem őket, de A vadászat (bár nem egy szuperhősös film) kenterbe veri az összes eddigi alkotásukat. Ez egy dráma. Mégis a feszültség, amit generál, azt egyszerűen tanítani kell. De haladjunk szép sorjában.

A film rendezője Thomas Vinterberg, aki nem új a szakmában. Már 1998-ban készített egy Születésnap című filmet, mely elégé megbotránkoztatta a nézőket (nekem még nem volt szerencsém a műhöz). Ezek után a rendező meghúzódott és várt 2012-ig mikor is elkészítette ezt a filmet. Na de lássuk, hogy mitől lett ennyire kiemelkedő az alkotás. Először is a téma miatt. Sok bűn van a világon, de mindenki egyetért velem, ha azt mondom, hogy a pedofília a legocsmányabb és legvisszataszítóbb mind közül. Én soha nem szerettem, ha ilyen témával dobálóztak, sőt ha elpoénkodták. A Spotlight filmen (ami az évben megnyerte a legjobb film Oscarját) is sokszor felhúztam magam. Nem azért mert rossz volt a film, hanem azért, mert a katolikus papok világszerte visszaéltek a hatalmukkal. És ez tényleg elborzasztó. Viszont itt A vadászatban volt valami, amitől az egész egy kimagaslóan jó film lett. Ez pedig a tény, hogy a főszereplő ártatlan. Nem bántott senkit, nem tett semmit, mégis ő szívja meg a legjobban.

És ha valaki azt hitte, hogy a film végén persze kiderül, hogy mégis megtette, az az illető téved. Ez nem egy túlcsavart thriller, ez egy kőkemény dráma. Egy világbemutatás, az emberi hiszékenységről. Ami csak még jobban erősíti az egészben a drámai hangulatot, hogy a szülőkre se lehet haragudni. Képzeljük csak bele magunkat az ő helyükbe. Ha megtudnánk, hogy a szomszédban egy beteg ember lakik, akkor megszólalhat bennünk a szülői ösztön és bármit megtennénk, hogy megvédjük szeretteinket. Persze ennek megvan a hátránya is, mert ha túlzottan is megszólal bennünk ez az ösztön, akkor képtelenek vagyunk racionálisan gondolkodni. Ez a filmben nagyon erősen lett ábrázolva. Külön kiemelném azt a jelenetet, ahol Lukas próbál ésszerűen beszélni a hazudós lány apjával, de ő nem hisz neki, sőt még meg is fenyegeti, hogy megöli, ha még egyszer ide jön. Szóval ebben rejlik a film igazán drámai része. Ott a főszereplő akiről, tudjuk, hogy a légynek se ártana, de ott vannak az aggódó szülők is, akiknek szintúgy megértjük a reakcióit. Egyedül az óvónőnek vannak elég meglepő fordulatai, amikre inkább a túljátszás jellemző, de összességében nagyon reálisan mutatja be, hogy hogyan zajlana le egy ilyen eset.

És hogy képes a film hatást gyakorolni a nézőre? Nagyon is! Annyira, hogy az az érzés hetekig gondolkodásra készteti az embert. Annak ellenére, hogy realista az egész és mentes a hatásvadász jelenetektől, nagyon is érezzük az egésznek a súlyát. Én magam a főszereplőt a végére már nagyon megsajnáltam. Kiemelnék 2 jelenetet, amik beleégtek a tudatomba. Az egyik a bevásárlós rész, mikor is nem engedik Lukasnak, hogy ételt vegyen magának. A másik pedig a templomos rész, amit most nem árulok el, de iszonyat erős lett a jelenet. Köszönhetően az alaphelyzetnek és a…

Karakterek, színészek:

Na és akkor itt az ideje, hogy beszéljünk egy kicsit Mads Mikkelsenről. Számomra ez a személy 1 film (és 1 sorozat) után bebizonyította, hogy érdemes lesz tőle több filmet is látnom a közeljövőben. Nincs mit szépíteni. Ő a legjobb európai színész. Ha ő megjelenik, valahol akkor ott 100% hogy ő uralja a vásznat. Fantasztikus, ahogy a karakterébe megtudta tartani azt a nyugalmat, de mellette ott volt az elszántság, hogy ő kiáll az igazáért. Egyszerre lavírozott a nyugodt, mindent tűrő személy és a megtört, eleset karakter között. A már említett templomos részben is csak belenéz a kamerába és rögtön meghűl az ember ereiben a vér. Ritka az ilyen színészi munka, de Madsnek sikerült. És én több filmjét is megfogom nézni az úriembernek, és ha ez így megy tovább lassan a kedvenc színészeim között is ott lesz. Ugyan akkor a mellék karakterek sem elhanyagolhatóak. Külön kiemelném az 5 éves kislányt (aki hazudott Lukasról) alakító gyerekszínészt. Az ő karakterében az a zseniális, hogy látszik rajta az a gyermeki naivitás és látszik az is, hogy nincs tisztábba azzal, hogy mit tett ő. A vége felé pedig egyre jobban rájön, hogy ez az egész miatta tört ki. A szülők karakterei is nagyon jól lettek megírva. Hihetőek a reakcióik és a tetteik, még ha azok elrettentőek is.

Vizuális megvalósítás:

Itt igazán nincs mit említeni. Az operatőri munka szép, a zene jó. Ennyi!

Összegezve, azért hanyagoltam most a következő Tarantino filmet, mert ezt a filmet mindenkinek kötelező jelleggel ajánlom. Egyszerűen ezt egy fontos filmnek tartom, amit minden embernek legalább életében egyszer látnia kell és el kell gondolkozni azon, hogy miért nem készülnek ilyen fontos filmek manapság. És mindenki gondolkodjon el ezeken a pontokon

1. ·       Egy apró hazugság is nagy gondokat okozhat
2. ·       Az emberi faj a leghiszékenyebb teremtmény a földön
3. ·       Bele kéne nézni a dolgok hátterébe is, hogy megértsük, mi történik
4. ·       Kerüljük a megbélyegzéseket, mert valószínűleg azt már nem nagyon tudjuk lemosni magunkról
5. ·       Mads Mikkelsen korunk legnagyobb színésze

Én a Klasszikus Hollywood voltam. Sziasztok J

Értékelés: 10/10