Avatar- Az utolsó léghajlító
Sziasztok, ez itt újra a Klasszikus Hollywood. Régen volt már
kritika (Istenem, de régen!!!), de most újra itt vagyok és egy kis újdonságot
hoztam nektek. Vessük bele magunkat újra a TV sorozatok világába, azon belül is
egy alműfajba. Mai témánk az animációs sorozatok a mai anyagunk pedig az
Avatar- Az utolsó léghajlító című Nickelodeon sorozat, de előtte beszéljünk
magáról a műfajról.
Nem is magáról az animációs film műfajáról szeretnék
beszélni, mert akkor holnaputánra se végeznénk, annyi mindent lehet róla
beszélni. Inkább arról mesélnék, hogyan állja meg a helyét az animáció a
sorozat világában, illetve az e köré felépített popkultúráról. Vágjunk is bele.
Már az ősidőktől kezdve, mikor rájöttek, hogy a rajzok akár
életre is kelhetnek a szemünk előtt, voltak animációs rövid filmek. Az egész
már a 10-es években tovább haladt a kísérleti fázisból, de a sorsfordító év
1928 volt, mikor is egy Walter Elias Disney nevű fiatalember, megrajzolt egy
egeret, ami ma már a világura lett (lásd. Marvel és Star Wars jogok). A Willie
a gőzhajó volt az első rövid animációs epizód, amiben szerepelt Mickey egér és
bemutatásakor már sikereket ért el. Disney elindított egy sorozatot, amit én
csak Mickey egér univerzumnak hívok. Ez az univerzum még a mai napig építi a
saját világát és azóta a híres egér mellet olyan kultikus karakterek kaptak
nagyobb figyelmet, mint Donald kacsa, Goofy, Pluto stb. Ha azt hittétek, hogy a
Dallas tartott sokáig, hát tévedtettek. Mint mondtam a Disney által elindított
sorozat a mai napig nem ért véget. De vissza térve a 20-as, 30-as évekre.
Disney sikerét meglovagolva, a már akkor sikereket elért Warner bros stúdió is
felfigyelt. Ők is akartak egy szeletet a tortából és elkészítették a másik
kultikus rajzfilm sorozatot a Lonney Tunes-t (Bolondos dallamok) és a
köztudatba hozott olyan karaktereket (Tapsi Hapsi, Dodó Kacsa, Cucu Malac),
akik szintén a popkultúra szerves részévé váltak. Mickey egér kalandjaival
ellentétben a Looney Tunes, inkább célozta be a felnőtteket célközönségnek. Az
akkori világhelyzeteket ábrázolták parodisztikus formában, de nagy szerepet
játszott bennük a helyzetkomikum is. Erre azért volt szükség, mert egy
kisgyerek még nem érti, milyen dolgok történnek a világban körülötte, már pedig
az animációs film, nagyban szól a gyerekeknek is. Persze a Lonney Tunes ugyan
úgy akart a felnőttekhez is szólni. A recept pedig sikeres lett. A jó animációs
film/sorozat az, ami ugyan úgy megszólítja a fiatal és az idős generációt is. De
sajnos a 2. világháború kitörése után egyfajta válság helyzet alakult ki. Senki
nem akart már rajzfilmeket nézni, épp ezért, mint a Disney, mint pedig a Warner
átált a propaganda rajzfilmek készítésébe. Lényegük az volt, hogy a fiatal
korosztályt is meggyőzze, Amerika a király és legyőzi a gonosz Németországot.
Példaként hozhatjuk fel a Führer arca című Donald kacsa epizódot, ami Oscar
díjat is kapott. A háború után pedig újra fellendül a rajzfilmipar. A Disney,
Warner páros mellet megjelent a többi azóta ismert cég is, mint pl. a Hannah-
Barbara stúdió, akiknek köszönetet mondhatunk az olyan gyerekkori emlékekért,
mint a Scooby- doo, Tom és Jerry, Frédi és Béni vagy a Maci Laci. Aztán sok
évtized néma csend után, jött az új forduló pont, a 90-es évek.
Ez volt a rajzfilm
sorozatok reneszánsza, több okból is. Az a generáció, akik Mickey-n, Donald-on
és Tapsi Hapsin-n nőttek fel, megöregedtek. A történelem zavaros évszázadai
után egy teljesen más generáció született meg a 80-as, 90-es években, akik már
nem úgy gondolkodtak, mint hajdan nagyapáink. Új irányzatok, stílusok jöttek be
a köztudatba, amik teret adtak egy teljesen más útvonalnak. A kábel TV-k
nagyobb teret kaptak és a rajzfilmstúdiók ezt kihasználták. Létre jöttek azok a
csatornák, melyek a rajzfilmekből gazdagodtak meg. Ilyen cég volt pl. a Cartoon
Network, a JetX vagy a Nickelodeon. Ezek a csatornák jobban eltértek a régi
kortól. Sokkal harsányabb, sokkal energikusabb és sokkal „beszívottabbak”
lettek. Az itteni rajzfilmek inkább célozták meg a tinédzsereket, mintsem a
fiatalabb korosztályt. Ez abból is látszik, hogy sok merész dolgot mutattak be
ezekben a sorozatokban, amit nem mindenki tud befogadni. A bujtatott felnőtt
tartalom, a kor stílus irányzata és az ezt kiparodizáló humor nagyban
befolyásolta a műfajokat. Ebben az időben olyan alkotások születtek, mint a
Johhny Bravo, Bátor a gyáva kutya, Pindur pandúrok, Spongyabob, Rokkó modern
világa stb. Egy egész generáció nőtt fel ezeken a meséken és sokan még a mai
napig szeretik is őket. Persze a Disney sem volt rest és a 90-es években is olyan
sorozatokat hoztak a köztudatba, mint a Kacsamesék, Csipet-csapat, Gumimacik
stb. Ezek megtartották a régi Disney naiv bájosságát, de újítottak is abban,
hogy itt már az idősebb fiatalok is tudták értékelni őket. Persze ezzel még nem
értünk a végére. Még megemlíthetjük az anime mániát (Dragon ball, Pokemon) és a
felnőtt rajzfilmeket (South park, Simpson család, Family Guy). Ma pedig ezt a
korszakot folytatják tovább olyan sorozatokkal, mint a Kalandra fel, Rejtélyek
városkája vagy mai alanyunk az Avatar is. A lista végtelen és órák hosszat
lehetne felsorolni a 100-nál több rajzfilm sorozatot.
És, hogy mit hoztak az utókornak ezek a rajzfilmek? Felhőtlen
szórakozást! Legyen az Tapsi Hapsi vagy Donald kacsa, Spongyabob vagy Johnny
Bravo, mindannyiunkat szép emlékek fűznek ezekhez a sorozatokhoz. És nekem is
szép emlékekek fognak fűzni az Avatar- Az utolsó léghajlító című mesterűmhöz.
Történet: A világot a 4 elem népe népesíti be
egymástól elzártan, más kultúrával. A Víz törzsei, a Föld királysága, a Tűz
népe és a Levegő nomádja békében éltek egymással, de minden megváltozott, mikor
a Tűz népe hadat üzent. Egyedül csak az Avatar, a 4 elem mestere képes őket
megállítani, aki minden alkalommal egy másik nép törzsében születik újjá. Ám a
háború kezdetén az Avatár eltűnik. 100 évvel később a Déli- sarkon 2
víztörzséből származó tinédzser Katara és Sokka, találnak egy jéghegybe zárt
levegő idomár fiút, Aangot. Ő az elveszett Avatar, de mivel még egy oktondi
gyerek, ezért még meg kell tanulnia a maradék 3 elemet irányítania. Eközben a
tűz népe lassan eléri célját.
Megvalósítás: Először is egy személyes tapasztalat.
Én soha életemben nem hallottam erről a sorozatról. Viszont mikor megtaláltam,
nem nagyon volt kedvem elkezdeni. Ennek 2 oka volt. Egyrészt a Nickelodeon. Én
elismerem, ha valakinek, a gyerekkorának szerves része volt ez a csatorna, de
az én gyomrom nem tudja bevveni az ottani sorozatok stílusát (infantilis/gyermeki
humor, gusztustalan rajzolással). A másik ok maga Az utolsó léghajlító című Shyamalan
film. Tudni illik 2011-ben készült a sorozat 1. évadából egy adaptáció. Egyszer
láttam egész életemben, de egyszerűen utáltam. Hiába volt szép a látvány és
grandiózus a történet, ha az egész nagyon bénán volt megcsinálva. Gondoltam
rossz film, rossz alapanyag. Végül a rengeteg meglepően pozitív kritika után
úgy döntöttem belevágok. És most, hogy végére értem, ki kell mondanom.
Életemben nem fogott még meg ennyire egy rajzfilm. Be kell, hogy valljam, egy
Nickelodeon gyártású sorozat képes volt olyan érzelmeket kiváltani belőlem,
amiket utoljára 10 évesen éreztem, mikor először láttam a Csillagok háborúját.
Tudom, más műfaj a 2, de az érzés ugyan az volt. Na de nézzük meg, miért is
ajánlom minden korosztálynak ezt a mesét.
Mert, igen. Váltig merem állítani, hogy ez a sorozat szinte
minden korosztályt magával ragad. Ugyan úgy szól a fiatal gyerkőcöknek,
tinédzsereknek, felnőtteknek és öregeknek. Mindenki megtalálja a maga
azonosulási pontját. Lássuk ezeket a pontokat.
1.
Grandiózusság:
A legtöbb rajzfilmről el lehet mondani, hogy nincsen egy nagyobb történet
szála. Vegyük példának a Kacsameséket. Minden epizódban történik valami
esemény, de ezek nem nagyon kötődnek a többihez. A legtöbb mesének, nincsen egy
egész évadot felölelő története. Ez nem probléma, csak egy megfigyelés. Ezzel
szemben az Avatarnak van egy 3 évadot felölelő története. Van eleje és (ritka
eset, de) van vége is. A legtöbb sorozat belefut abba a hibába, hogy a
mennyiségre törekszik (persze vannak kivételek khm Sherlock khm) mintsem a
minőségre. Ez főleg az előbb említett Simpson családra vonatkozik, ami már a 24.
évadánál jár, és mégsem akar a végére érni. Ezzel szemben az Avatar készítői
tudták, hogy meddig húzhatják az időt. És ez a 3 évad épp elég idő ahhoz, hogy
felépítsenek egy olyan világot, ami részlet gazdag, érdekes és grandiózus.
Persze vannak epizódok, amik úgymond nem nagyon kapcsolódnak a fő történethez,
de akkor sem lehet rájuk haragudni, mert ezek tovább építik vagy a világot,
vagy a népek kultúráját és ezzel csak valóságosabbnak érezzük az egészet.
Persze azért akad pár kifejezetten unalmas epizód is (és pár idegesítő is), de
ezekből hála égnek nagyon kevés van. Az egész világ él és lélegzik és van súlya
az eseményeknek. És az emlékezetes pillanatok sem hiányoznak belőle. Most sorolhatnám
őket naphosszat, de csak párat emelnék ki. Epikus pillanatok között ott van
Észak ostroma, a párbajok a tűz népével, a Fekete nap ideje és a Finálé,
érzelmes pillanatok közt ott van Zuko háttértörténete és Iroh bölcsességei,
vicces pillanatok között Sokka és Toph bármely beszólása, de még kifejezetten
félelmetes és sötét pillanatokat is tartalmaz a sorozat. Egy szóval grandiózus.
Egy rajzfilm képes volt olyan magas történet mesélési szintre emelkedni, mint a
Gyűrűk ura vagy a Trónok harca.
2.
Érzelmek:
Soha a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy egy Nickelodeonra gyártott
sorozat képes lesz ennyi érzelmet kiváltani belőlem. Már pedig itt ez történt.
És ahogy fórumokon is olvasom, ezzel nem csak én vagyok egyedül. És az, hogy
ennyire különböző módon tud, mindenki azonosulni a sorozattal, bizonyítja azt,
hogy mennyire változatosak az epizódok. Egyszerre tud vicces, szomorú,
félelmetes, bölcs, ugyan akkor néha gyermekien naiv maradni. És ezt eddig
nagyon kevés sorozat tudja elmondani magáról. És ismétlem, ez még mindig egy
Nickelodeon rajzfilm, amiről a legkevésbé hinné el az ember. Amit itt még el
kell mondani az a keleti bölcsesség. Ami újdonság még van ebben a sorozatban az
a távol-keleti kultúra beágyazása a nyugati rajzolásba. Sokszor megjelenik benne
a lélekvándorlás, a spiritualizmus, a csakrák és az ehhez hasonló bölcsességek.
És ez ad az egésznek egy újdonság érzetett. Egy olyat, amit eddig még nem
igazán láttunk. Valami egyedit. Valami újat. Valami felejthetetlent.
3.
Rajzolás:
Erre csak egy dolgot lehet mondani. Gyönyörű! Az Avatart sokan tévesen
anime-nek titulálják. Persze a készítők sokat merítettek Japán rokonaiktól, de
ettől még a rajzolás nyugatias maradt. Nem csak a karakterek lettek nagyon jól
megrajzolva, de a tájak is valami gyönyörűek. Az akciók megvalósításáról meg
már ne is beszéljünk. Egyszerre dinamikusak, követhetőek és kreatívak. Az
alkotók kihasználták a 4 elem adta lehetőségeket és kihozták belőlük a
maximumot. minden elem harckoreográfiáját, más harcművészeti ágból vették át pl.
a Tűz idomárok koreográfiájának a koreai kung-fu volt az alapja, míg a Föl
idomároknak a kínai shi-fu. Ezen felül az elemek felhasználásából sincs hiány.
Kapunk itt tornádó támadást, tűz ostort, jég támadást és még sorolhatnám.
4.
Karakterek:
Ismételni tudom magam. Rajzfilmhez képest a karakterek a legkisebb részletekig
ki vannak dolgozva. Mellette pedig, még szimpatikusak is. Még a gonoszok között
is vannak szerethető figurák. Ami pedig szintén mindenki számára élvezhetővé
teszi a mesét, az az, hogy szinte minden korosztály megtalálja benne a saját
kedvencét. Vegyük őket sorjában.
Aang, a főszereplő Avatar főleg a
kiskorúak nagy kedvence, mert nagyon aranyos, minden megmozdulása. Persze nem
csak ettől lesz emlékezetes. Annak ellenére, hogy az 1. évadban nagyon gyermekien
viselkedik az évadok során egy nagy változáson megy át. Át érzi tetteinek a
súlyát és megérti azt is, hogy mit kell feláldoznia az Avatar kilétte miatt. Ez
így sablonosnak hangzik, de mellette egy annyira szerethető figura lett, hogy
nem lehet nem elfelejteni. Az alkotók tudták, hogy ő még csak egy 12 éves
gyerek, szóval úgy is viselkedik, mint egy 12 éves gyerek.
Aztán ott van Sokka, Katara és Toph. Ők a
fiatal tinédzser réteget képviselik (a 12-16 éves korosztályt). Ő róluk is
ellehet mondani azt, amit Aangról. Nagyon szerethetőek, emlékezetesek és
mellette okosak is. Sokka például a tipikus humoros karakter. Ő nem tud egy
elemet se idomítani és még azt se lehetne rá mondani, hogy jó harcos. Még azt
is mondanám, hogy egy felesleges karakter, de mégsem. Mert először is tényleg
nagyon vicces beszólásai vannak, de mellette egy érett gondolkodású tini, aki
főleg az ötletei miatt emelkedik ki a csapatból. Ő az úgymond stratéga/
ötletgazda, aki nélkül a csapat csak kevesebb lenne, mind tapasztalatilag, mind
humor forrásilag.
Akkor ott van még Katara, a húga. Ő
az a tipikus modernkori felfogású nő, aki nem otthon marad főzni és ruhát
mosogatni, hanem ott van az események központjában és ki is veszi a részét
belőle rendesen. Amúgy ő egy vízidomár, és ahogy a sorozatban is mondják, egy
tehetséges vízidomár. Ez pedig látszik is rajta. Egyedül egy helyen lehet
belekötni a karakterbe, mégpedig ott, hogy túl liberális felfogású. Persze ez
nem zavaró és ő is szerethető marad, de néha tud, nagyon érdekes dolgokat is
csinálni, nem pozitív értelemben.
És ott van még Toph, aki magát a
világ legjobb földidomárjának nevezi (nem is véletlenül, de ez Spoiler
veszély). Na, ő a legszerethetőbb karakter a csapatból. Ő is az a tipikus, nem
kell őt pátyolgatni, tud magára vigyázni típus, aki mellette vak! Ennek
ellenére talán ő a legügyesebb a csapatban. Mellette pedig ő a legnagyobb poén
mester Sokka után. Már az első epizódban ahol ő megjelent tudtam, hogy nagy kedvenc
lesz belőle. És igazam is lett.
És akkor térjünk rá az idősebb (17-21
éves) tinédzser korosztályra, akiket a Tűz népéből kerülnek ki. Először ott van
Azula, aki egy nagyon badass karakter. Nem csak azért, mert villámokat lő ki az
ujjaiból, hanem azért is, mert nagyon menő szövegei is vannak. Az akrobata kepeségeiről
meg már ne is beszéljünk. Komoly ellenfelei Aangéknak. Mellette ott van 2
segítője Mai és Ty Lee, akik bár nem kapnak sok szerepet, de nekik is vannak
menő pillanataik. Na de a végére hagytam a nagy ágyút. Zuko herceget.
Nos, hát. Nem tagadom, hogy Zuko a kedvenc
karakterem lett, de ennyit a személyes tapasztalatokról. Nem megyek bele a teljes
részletekbe, mert már maga a karakter egy 2 lábon járó meglepetés. Szóval nem
lövöm le a fordulatokat, amik vele történnek. Mert Zuko az egyik legjobban
kidolgozott rajzfilm karakter, akivel valaha találkoztam. Ennek a fiúnak egy olyan
háttértörténete van és ez olyan jól van bemutatva részről-részre, hogy azt az
élőszereplős sorozatok is megirigyelnék. Szóval, akár egy egész dossziét
írhatnék magáról Zuko karakteréről, de nincs az az idő (és nyomdafesték), mellyel
egy nagyon részletes karakter leírást adhatnék róla. Szóval röviden csak
annyit. Zuko the best!
És persze nem marathatnak ki a felnőttek
sem. Belőlük is sok jó van, de én Iroh tábornokot emelném ki, aki Zuko nagybátyja.
Röviden ő róla is azt tudom, mondani, mint unokaöccséről. Nagyon kidolgozott
háttértörténete és sok emlékezetes pillanata van. E mellet ő mondja a
legbölcsebb gondolatokat. Mellette pedig Sokka és Toph után a 3. legviccesebb
karakter. És hát nem véletlenül hívják a nyugat sárkányának.
5.
És
most jön a legfontosabb pont, ami miatt az Avatar- Az utolsó léghajlító több,
mint egy mezei rajzfilmsorozat. Az, hogy mer értelmes gondolatokat sugározni a
nézőjének. A sorozat rajongói, már nyilatkozták, hogy főleg a gyerekek voltak a
célcsoport, viszont nagyon meglepődtek azon, hogy a rajongók nagy része 24 éves
felnőttekből áll. De ez is mutatja, hogy ez a sorozat, több mint egy rajzfilm.
A bámulatos történet mesélés, a gyönyörű animációk, a szerethető karakterek és
a keleti bölcsesség bevonása, teszi egyedivé ezt a mesét. Ez egy csiszolatlan
gyémánt, amit még tovább kell csiszolni.
Szóval, ha esetleg meghoztam a kedvét
valakinek, hozzá, az nyugodtan vágjon bele. Mindenkinek tartogat meglepetést ez
a mese. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt. És ha eszembe jut, hogy ebből az
alapanyagból, milyen borzasztóan rossz filmet csináltak, akkor inkább nem is
akarok élni.
Én a Klasszikus Hollywood voltam.
Sziasztok J
