Sziasztok, ez itt újra a Klasszikus Hollywood. Nem húzom
tovább az időt eljutottunk oda, hogy visszatérjünk a 007-es kalandjaihoz. Mint azt tudjuk Sean Connery 6 alkalommal
játszhatta el James Bondot. És nagyon jól is csinálta. Connery-ben megvolt az a
sárm, férfiasság és erő, amitől elhittem, hogy ő a Bond. A vele készült filmek
különböző érzéseket váltottak ki belőlem, de mindegyikben ő volt a legnagyobb pozitívum.
De eljött az idő. Bármennyire is megtisztelő érzés James Bondként szerepelni a vásznon,
a végén már unalmassá válik ez az életmód. Connery A csak 2x élsz után
kijelentette, hogy nem fog több 007-es filmben szerepelni. De mivel a széria
még mindig sikeres volt, folytatni kellet a szériát. Így a következő részben
már az ausztrál származású George Lazenby ölthette magára az öltönyt, de ő csak
1 film erejéig volt 007. Az őfelsége titkos szolgálatában című filmben nem a
történet volt a probléma, hanem az ő szerepeltetése. Hiába próbálkozik, mert
nem rossz színész, de nem tudom elhinni, hogy ő Bond. Nincs meg benne az ami
Conneryben megvolt. A film sikeres volt, de látták, hogy Lazenby egy félreértés,
ezért meggyőzték Connery, hogy még utoljára vállaljon el egy filmet. Ez lett a
Gyémántok az örökkévalóságnak, ami sokkal rosszabb lett volna, mint az előző,
ha nem paródiának szánták volna. De ez már tényleg az utolsó Connery Bond volt,
de a szériának folytatódnia kellet. Ekkor lépet be a képbe egy akkor már ismert
színész Roger Moore. Ő már a Dr No meghallgatásán is részt vett, de mint tudjuk
nem kapta meg a szerepet. Miután Connery kiöregedett eljött az ő ideje is.
Ekkor már sztár volt ugyan is Az angyal című sorozatból ismerhették őt a nézők.
Na de lássuk, hogy hogyan kezdte karrierjét Bondként Moore barátunk. Jöjjön az
Élni és halni, hagyni.
Ezt a kritikát direkt rövidre írom, mert rengeteg olyan dolog
van benne, amit már megemlítettem az előző Bond írásomban, de vannak benne dolgok,
amiket muszáj megemlíteni.
Film tartalma: Ez egy Bond mozi. Lényeg az, hogy
nézzük és szórakozzunk rajta. Igen ám, de miután néztem ezt a filmet, rákellet jönnöm,
hogy ez a leggyengébb Bond mozi. Tudom, hogy ezt mondtam az Őfelsége
titkosszolgálatára, de ez még annál is gyengébb. És itt a gyenge nem azt
jelenti, hogy rossz. Minden Bond elem megvan ebben a filmben, amitől jó is
lenne. Autós üldözés, mágneses óra, jó nők, Bond beszólásai, Martini felrázva
nem keverve és egy nagyon jó dalbetét. Mégis ez a film nem használja ki az adottságait.
Ezek az elemek csak úgy vannak a műben, de nincsenek kidolgozva. És ettől a
film sajnos súlytalan és középszerű lesz. Azért is vagyok csalódott, mert aki
ezt a filmet rendezte nem más, mint Guy Hamilton, aki már jártas a szakmában,
ugyan is ő készítette el a Goldfingert, amit nem győzök kihangsúlyozni, hogy a
legjobb Bond film, amit eddig láttam. Aki még nem látta az most rögtön pótolja
be! Na, jó, előtte ezt olvassátok el, de utána Goldfinger legyen a programja!
De félre a tréfát, Guy Hamilton kitudta volna hozni a maximumot, de ehelyett
csinált egy felejthető Bond filmet.
Történet: Csakhogy beszéljek róla. Bondnak
ezúttal a vudu fővárosába New Orleansba kell mennie, hogy megtalálja 3 ember
gyilkosát. És ennyi. Tudom, hogy nagyon rövid, de a Bond filmeknek soha nem
volt szövevényes története, mégis lehetett őket élvezni. Viszont itt más a
helyzet. A történet jó lenne, de mint már említettem nem használja ki a film az
adottságait. Kihangsúlyozom, hogy ettől még nem rossz a film. Csak gyenge. Még
mindig megvannak benne a pontok, amiket lehet élvezni, de inkább már csak azt
érezzük, hogy megint ugyanazt látjuk, csak gyengébben tálalva. Van benne egy
motorcsónakos üldözés, ami szintén jó, de nem annyira hogy újra feltudnám
idézni. Viszont amiben jó a film az a humor. Nagyon jó humora van a filmnek és
ezt ki is használja, annyira, hogy néhány helyen én nevettem.
Karakterek, színészek: És eljutottunk a film legnagyobb pozitívumához.
Ki az? Hát természetesen Roger Moore, alias, James Bond. Míg az Őfelségében a
történet működött, de a színész nem, addig itt fordított a helyzet. Kicsit
féltem, hogy sokkal rosszabb lesz, mint Connery, de nem így lett. Moore-ban
megvannak azok a tulajdonságok, amitől elhittem, hogy ő Bond. A dumákat, amiket
előad azok, frenetikusak és elég jóképű ahhoz, hogy néhány nőt is elcsábítson.
Ugyanakkor elég erős is, hogy túlélje az akciójeleneteket. Számomra még mindig
Connery a legjobb, de Moore-ban van egy pont ami, jobb benne, mint elődjében.
Ez a humor. Rogernek nagyon jó humor érzéke van és egyáltalán nem éreztem kínosan
magam, mikor ellőtte a következő poénját. A többi karakterre nem szánnék időt,
mert mindegyik sablon karakter, még a Bond lány is.
Teknikai megvalósítások: Annyiban azért hálás vagyok, hogy
megtartották a mértéket az akciójelenetekben. Itt is csak megengedett mennyiségben
van akció. És amik vannak azok jók is.
Hát csak ennyit tudtam mondani erről a filmről. Számomra egy
nagyon közepes Bond film, gyenge és kidolgozatlan történettel, viszont egy
nagyon jó James Bondal. Aki szereti Bondot annak egy kicsit csalódás lesz a
film, de akinek nincs, mit tennie az nyugodtan megnézheti, mert nem a világ
legrosszabb filmje.
Én ennyi voltam mára. Most hosszú hétvégém lesz, ezért tudok
majd sok filmet nézni. Ma esti programom, amiről írni fogok a következő
kritikámban az A sárkány közbelép.
Sziasztok, kedves olvasóim, ez itt a Klasszikus Hollywood.
Folytatnám az akciófilm sorozatomat. Legutóbb a műfajteremtő Piszkos Harryről
volt szó. Már beszéltünk arról, hogy Amerikában a bűnözés meghatározta az
akkori filmgyártást. Hollywood ekkor adta ki magából a rendőrfilmeket, melyek
vagy az akció (Piszkos Harry) vagy a krimi (Francia kapcsolat) irányába ment
át. És ahogy láthattuk az embereknek bejött ez a műfaj, aminek meg is lett az
eredménye. A Piszkos Harry megjelenése után klasszikus lett és további 4
folytatást is megért. A francia kapcsolat pedig megnyerte a legjobb film
Oscar-díját, mindenki nagy megdöbbenésére. Ez a 2 alkotás egy új irányvonalat indított
el és ez meghatározta a 70-es évek eleji Hollywoodot. Na de az akció műfaj nem
csak itt jött létre. Most másik kontinensre megyünk. Szakadjunk el egy kicsit
Hollywoodtól és utazunk el az akkori távol keletre. Bár Amerika volt a fő
filmgyártó cég, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem csak ő lehet az
első. Régen és még ma is meghatározó szerepet játszanak a francia, olasz, orosz,
indiai és hogy a témánál maradjunk a kínai és japán filmek. A filmművészet nem
lenne ennyire változatos, ha csak amerikai filmeket látnánk. Ugyan is még a
laikus néző is megtudná mondani, milyen nemzetiségű filmet lát éppen. Ami
azonban nagyon fontos, hogy minden ország megtalálta a saját stílusát. Európa
például még ma is híres művészfilmjeiről, amik nyíltabbak és bátrabbak voltak,
mint az amerikaiak. Ennek fő oka a cenzúra volt. Hollywoodban nagyon erős volt
ez a rendszer. Az akkori stúdiófőnökök szerint a filmek azért készülnek, hogy szórakoztassák
a közönséget és kirántsák őket a sanyarú világból egy kis időre és nem azért,
hogy még jobban bemutassák azt, amiben élnek. Hiába, hogy a Piszkos Harry
kultuszt teremtett, sok kritikus bírálta Harry önbíráskodó természetét. Viszont
sok olyan film készült akkoriban, mely nagy botrányokat kavart Hollywoodban,
mert túlságosan a valóságot ábrázolták. Ilyen volt pl. személyes kedvenc filmem
a Mechanikus narancs, mely sokkolta a néző közönséget és betiltották az összes moziban,
ami az USA-ban volt. Én azt mondom, kell a szórakoztató faktora a mozinak, de
néha a filmnek tanítószándéka kell, hogy legyen, és néha szólnia kell a
valóságról, mert az embereknek tudnia kell, hogy mi az igazság. Ezt Európában
nagyon jól tudták bemutatni, mert ott a cenzúra nem volt annyira erős. Bármit
bemutathattak, viszont gondok itt is adódtak. Sok ország már annyira élt a lehetőséggel,
hogy már nagyon túlzásokba estek. Így járt az olasz filmgyártás, akik teljesen
félreértelmezték a valóság bemutatását filmben és sok olyan alkotást csináltak,
mely nem csak hogy lehetetlenség elképzelni, hogy ez tényleg megtörténne, de
még gusztustalanok is voltak. Na de mi volt a helyzet a távol-keleten. Az
ottani filmesek is éltek a lehetőséggel és teljesen elszakadtak a Hollywood-i
stílustól. Viszont nem estek túlzásokba. Az ő művész filmjeik jóval visszafogottabbak
voltak és néhányuk még kiemelkedően jók is lettek pl. Kurasawától A hét
szamuráj. Mint ahogy Amerikában itt is meghatározta az ázsiai filmgyártást a
bűnözéshullám és a maffia, de volt még valami. Ez nem más, mint a harcművészet.
Egy japán vagy kínai krimi nem olyan volt, mint egy Keresztapa, ezek már a
szórakoztató irányba estek át (azért voltak kivételek). A 70-es évek Kínáját és
Japánját a kung-fu és a karate akció mozik határozták meg. Ezeknek a főszereplője
mindig egy harcművész volt, aki értette a dolgát. És így jutottunk el Bruce
Lee-hez és A sárkány útjához.
A film 1972-es. A rendezője és főszereplője, illetve
koreográfusa Bruce Lee. A film Olaszországban a kínai negyedben játszódik. Ide
érkezik Tang Lung, akit azért hívtak ide, hogy megvédjen egy vendéglőt és
személyzetét a maffiától. Először úgy gondolják semmi esélyük nincsen, de
később látják, hogy Tang egy nagyon ügyes harcművész és mindenki elkezd bízni
benne. Őszintén szólva én eddig nem kedveltem az ázsiai filmeket, mert mindig a
Chakie Chan féle marhaságokat említik meg, ha ilyen témában beszélünk
filmekről. Aztán rávettem magam és megnéztem az Oldboyt, ami annyira jó volt,
hogy kedvenc filmjeim között még most is ott van. Nyíltabb lettem a témába és
úgy gondoltam, itt az akciófilmek sorozaton belül megnézem ezt az alkotást.
Végül is nem csalódtam benne, nálam működött a film és nem éreztem azt a
kínosságot, amit általában a Chan filmeknél éreztem.
A film tartalma: Megint csak megkell említenem, ez
egy akciófilm, tehát én úgy ültem neki, hogy ez egy szórakoztatni akaró alkotás
lesz és nem kerestem benne semmi mondanivalót. A film nem csak, hogy tényleg
azt hozta, amit vártam, de még túl is teljesített. Ez a film annyira komolyan
vehetetlen, hogy az már szórakoztató. Már az eleje érdekesen kezdődik. Bruce
Lee egy olasz repülőtéren van és próbál kommunikálni az emberekkel, de nem érti
a nyelvüket. Ez még csak a kezdet, utána olyan dolgok történnek, komolyan
mondom, hogy azok már-már vígjátékba illenének. A filmnek van egy varázsa, ami
a lezárásig nem ér véget. Egy pillanatra sem ülepszik le az egész. A történet
vicces, de milyenek a harcolós jelenetek? Nagyon jók. Pörgősek, jól vannak megkoreografálva,
és ami a legfontosabb végig követhetőek és jól láthatóak. A mai
akciójelenetekben az a baj, hogy összevannak vágva és néha már
végigkövethetetlenek, viszont itt mindent láttunk és egyik ütésről vagy rúgásról
sem maradunk le. Ami egy kicsit probléma lehet az az, hogy látszik rajta az
alacsony költségvetés, de ezt meglehet bocsátani.
Történet: Egy akciófilmhez képest korrekt
története van. Itt sincs túlbonyolítva az egész, nincsenek benne váratlan
fordulatok, mégis tökéletesen működik. Amikor humorosnak kell lennie, akkor
humoros, ha pörgősnek kell lennie, akkor pörgős. Egy csavar van benne, de ez az
a fajta, hogy ha ezt nem ismered, akkor nem láttál, még egy filmet se. Viszont,
van benne egy pont, ami annyira abszurd, annyira röhejes és annyira érdekes,
hogy már csak emiatt látni kell a filmet. Ez nem spoiler veszély. Miután a
maffia látja, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel a Tanggal, egy olyan ötletük
támad, hogy ők is felbérelnek egy harcművészt, aki szerintük majd legyőzi őt,
és amit nagyon kihangsúlyoznak a filmben, hogy ez a személy amerikai. Na vajon
ki az. Nem viccelek, Chuck Norris. Ő az egyetlen, aki legyőzheti Bruce Lee-t. A
filmvégén pedig, szintén nem viccelek, van egy párbaj Lee és Norris között a Colosseumban.
Ez annyira abszurd és röhejes, hogy már nagyon jó. Ennél a pontnál én már nem
tudtam mit kezdeni magammal. Ezért szeretjük az akció mozikat, mert olyanok
történnek meg itt, amikre nem számítunk és annyira komolyan vehetetlenek, hogy
azok már szórakoztatóak.
Karakterek és
színészek:
főszerepet a film rendezője Bruce Lee játssza és nála jobbat el se tudtam volna
képzelni. Még mielőtt nem a filmezéssel foglalkozott harcművészetet tanult. Már
gyerek kora óta edzette magát. Miután megvolt rá a lehetőség, hogy filmet forgasson
elkészítette ezt az alkotást. A filmben látható harcjelenetek semmilyen trükkel
nincsenek megcsinálva. Bruce Lee tényleg a kamera előtt élőben csinálja ezeket
a gyors és lehetetlennek hitt mozdulatokat. Így a bunyók nagyon életszerűek és
nem érezzük azt, hogy ez egy trükk. A többi szereplőről nem nagyon beszélnék,
mert nem is lehet róluk. Sablon karakter mindegyik, de mivel a film se egy korszakalkotó
mű ezért megtudom neki bocsátani.
Teknikai megvalósítás: Semmi újat nem tudok róla mondani.
Életszerű harcjelenetek, nagyon jó koreográfia, jól felvett és vágott
akciójelenetek. Kell ennél több.
Összefoglalva én csak ajánlani tudom ezt a filmet. Aki imádja
a harcművészfilmeket azoknak kötelező darab, de még azok is szerethetik, akik
nem rajonganak a kínai kultúráért. Bruce Lee-re majd visszatérünk, ha a Sárkány
közbeléphez érünk.
Én ennyi voltam mára, ez volt a Klasszikus Hollywood. Legközelebb
újra beszélhetünk 007-ről, akit ezúttal Roger Moore fog alakítani Az élni és
halni hagyniban.
Hello mindenkinek ez itt a Klasszikus Hollywood. Itt az
ideje, hogy folytassuk az akció filmek kibeszélését. Ezúttal, úgy tervezem,
hogy minden Szombaton és Vasárnap lesz egy-egy kritika az általam látott
filmből csak, hogy legyen időbeosztás, mert valljuk be nem túl jó, ha csak úgy
random 2 hét vagy esetleg 2 hónap múlva jönnének az új írásaim. Innentől fogva
próbálom tartani a tempót. Talán majd a szünetben több időm marad írásra, de
majd meglátjuk. Ha pedig néha nem szombaton és vasárnap jönnek a bejegyzések,
akkor értesítelek benneteket. Na de vágjunk bele a mai témába. Mint azt már
tudjuk a James Bond elindította az akciófilm műfaját, ami ma is a legnépszerűbb
és a legnézettebb filmes műfaj a horror és vígjáték mellet. De ezek még nem
voltak olyanok, mint mondjuk egy Halálos iramban film. A történetük a mai néző
szemében már egy kicsit lassú és kevés bennük az akció, de aki szereti a régi
időket az ebben a korszakban is megtalálja a saját gyöngyszemét. A 007-es
meghatározó volt, de 1968-ban a műfajnak egy új alfaja született. Ez a rendőrfilmek.
Bizony a 60-as 70-es években fontos szerepet játszott Amerika életében a
rendőrség, mert ekkor volt a bűnözés kora. A szesztilalom betiltása után a
maffia és a régimódi gengszterek kora hanyatlásnak indult. A rendőrök
megtanulták a törvényt tisztelni és már alig tudták lefizetni őket. Az alkohol
legalizálása pedig tovább növelte a süllyedést. A bűnözés történetében ezt a
korszakot hívjuk a piti bűnözők korának. Nem volt befolyásuk senki fölött, így
akcióik könnyen kudarcba fulladtak. Nem az volt a céljuk, hogy nagy hatalmuk
legyen, hanem az, hogy sok pénzt szerezzenek. Ez az időszak sokkal sokkolóbb és
veszélyesebb volt, mint mikor a gengsztereké volt a város. Érvelek is, hogy
miért. Bár a maffia és vezetői a legkegyetlenebb eszközökhöz is képesek voltak
hozzányúlni nem viselkedtek úgy, mint az állatok. Mivel volt elég pénzük nem
kellet erőszakot alkalmazniuk, hanem lefizették az embereket. Ártatlanokat soha
nem bántottak csak is azokat, akik beavatkoztak az üzletükbe és veszélyeztette
az akciójukat. És ez így volt a nőknél is. Nem erőszakoskodtak velük, mert a
nők akkoriban a pénz vonzotta, mint a férfiasság (tisztelet a kivételnek).
Mondhatni a maffiának volt egy becsület kódexe. Sajnos ez a kódex a
szesztilalom után már teljesen eltűnt. A régi szép idők elmúltak, a nagyfőnökök
elvesztették befolyásukat és pénzüket. A sorozatos elszegényedés elindított egy
bűnhullámot, aminek az USA-ban volt a legnagyobb hatása. Mivel a nincstelen
embereknek nem volt munkájuk, raboltak és gyilkoltak. Ez már-már megélhetési
formává vált. Viszont itt fontos szerepet játszott az erőszak. Nem kímélték az ártatlanokat,
sem és ami a legrosszabb túsznak is használták őket. Ebben a korszakban a nők
voltak a legnagyobb veszélyben. Ugyan is az elállatiasodott bűnözők éltek a
lehetőséggel és nem kímélték őket sem. Ami még veszélyessé tette Amerikát, hogy
néhány bűnöző beleőrült a sorsába és már nem a pénzért, hanem a puszta
élvezetért gyilkolt. Így nem volt más választás megerősítették a rendőrség
befolyását. A helyzet valamelyest javult, de néha még a rendőrök is elbuktak.
Sőt néhányuk szintén elállatiasodott és még durvább dolgokat műveltek. Ez a
korszak meghatározta a 70-es évek eleji filmgyártást és nem csak az akciófilmek
terén. 1968-ban elkészült a San Franciscó-i zsaru, mely elkezdte felépíteni a
zsarufilm műfaját. A filmről azért nem beszélnék még, mert inkább a krimi
műfajába ment el. De aztán jött 1971, mikor is a műfaj 2 mérföldkővel bővült.
Ez a Piszkos Harry és A francia kapcsolat. Utóbbiról is majd később beszélnék,
mert érdemes látni. Jobb film, mint a San Franciscó-i zsaru, de ez is inkább a
krimi irányába megy át. Majd ha azokról lesz szó, majd akkor beszélek róla. Na
de a Piszkos Harry már az akció irányba ment át. És akkor rátértünk a mai
témánkra.
A film 1971-ben készült és Don Siegel rendezte. A főszereplő
nem más, mint a névtelen western hős Clint Eastwood. A film szintén San
Franciscóban játszódik, abban a korban, amiről a bevezetőben beszéltem. Egy
szadista, pszichopata sorozatgyilkos, aki magát csak Skorpiónak nevezi, szedi
az áldozatait és addig akarja folytatni, míg nem fizetnek neki 100 00 $-t. A
polgármester nem tud mit kezdeni és a sok ember áldozatott elakarja kerülni
ezért hajlandó fizetni. Ekkor lép be a képbe Harry Callahan, akit mindenki csak
Piszkos Harrynek hív. Állítása szerint, azért mert mindig vele végeztetik el a
piszkos munkát. Őt nem kötik a földhöz a rendőri szabályok. Ha látja, hogy
valaki veszélyes az emberekre nézve azt megöli. Hiába próbálják az ügytől
távolt tartani, őt ez sem tartja vissza és mindenkép elakarja kapni a gyilkost,
bármi áron.
Nos, ez a film nagyon jó. A korához képest még mindig
élvezhető alkotás, ami az idők folyamán klasszikussá növelte ki magát. De
vágjunk is bele a kielemzéséhez.
A film tartalma: Bár egy 71-es alkotásról beszélünk
nem rágta meg az idő vas foga. Ennél a filmnél is megvannak a rendőrfilmek fő
motívumai, sőt ez a mű adott utat az olyan alkotásoknak, mint a Halálos fegyver
széria. 71-ben volt a piti bűnözés időszaka, tehát éppen aktuális témát mutat
be. Sok főbb mondani valója nincs, mert már említettük ezek a filmek nem a
tartalmas üzenet közvetítés miatt készültek el. Ez a film egy korrajz. Minden
megvan benne, ami az akkori Amerikát jellemezte. Néger fegyveres bűnözők,
törvénytisztelő rendőrök, szűk sikátorok és bűnözés mindenhol. Az akkori
nézőknek azért volt jó ez a film, hogy megismerjék a világot, amiben élnek,
nekünk mai nézőknek meg, azért mert megismerhetjük, hogy akkoriban, hogyan
éltek az emberek. De beszéljünk arról, hogy mitől rendőrfilm ez a mű. Amik a
későbbi ilyen típusú filmeket meghatározták, azok mind megvannak itt is pl.
Kell egy zsarupáros! Itt is megvan igaz nem úgy, mint a Halálos fegyverben, de
van. Harry maga megmondja, hogy nincs szüksége segítőre, mert egyedül jobban
boldogul, mint partnerével. Később rájön, hogy néha jó, hogy van mellette
valaki, aki segít rajta, ha veszélybe kerül. A mai rendőr filmekben az a baj,
hogy a partner vagy mindig fekete vagy rettenetesen idegesítő (tisztelet a
kivételnek). Itt viszont nem is fekete az illető és nem is idegesítő. Bár mikor
először megláttam egy kicsit féltem, hogy milyen lesz, de tökéletesen
teljesített ő is. Sőt van olyan rész is mikor megmenti Harry életét. Ami pedig
nagyon meglepett, de tényleg, hogy a film közepén ez a személy ott hagyja a munkáját,
mondván, hogy ez nem neki való feladat és mivel családja is van, ezért nem
akarja kockára tenni az életét. Nem tudom kinek az ötlete volt, de zseniális
húzás volt. A film ugyanakkor erőszakos. Nem annyira, mint pl. egy Fűrész
filmben, de megmutatkozik benne a korszak erőszak hulláma.
Történet: Rendőr filmhez képest korrekt
története van. Harry elakarja kapni a gyilkost és pont. Nincsenek benne
fordulatok és nem egy nagy Was ist das. Viszont amik lehetőségek megvannak a
filmben, azokat maximálisan kihasználja, és a tökéletességig csiszolja. De van
a történetben egy olyan pont, ami egy kicsit spoileres lehet, ezért aki
megakarja nézni a filmet az a következő részletet ne olvassa el.
SPOILER.
A film közepén Harry
elkapja a Skorpió gyilkost. Itt azt hiszi a néző, hogy minden rendben megvan
oldva a probléma, de maguk a rendőrök és (nem viccelek) a legfelsőbb bíróság
elengedi őt. Ami pedig nagyon abszurd fordulat, hogy Harryt kezdik el szidni
azért, mert belelőt a bűnözőbe és nem vette figyelembe az ő jogait. Ekkora
hülyéket, mint ezek a rendőrök még nem láttam. És ez sajnos igaz volt az akkori
korszakra is. Sok gyilkost elkaptak, de mindig a bíróság döntött. És hogy ha
nem volt kézen fekvő bizonyíték, akkor elengedték a vádlottat, aki lehet, hogy
tényleg a gyilkos volt. A film ezt nagyon jól bemutatta. Ezek után nem is
csodáljuk, hogy Harry inkább eldobná a jelvényét, minthogy rendőrként fogja el
a pszichopatát.
SPOILER VÉGE.
Karakterek és színészek: A főszerepet a jól ismert pisztoly
hős, Clint Eastwood játszotta. Maga Harry Callahan karaktere minden rendőrnek
mintapéldája lehetne. Mint már említettem őt semmi rendőri szabály nem érdekli.
Ha ölnie kell, akkor öl. Oké most mondhatjátok, hogy milyen példakép az, aki
embereket öl, ha ő úgy gondolja. De hogyha egy pszichopata gyilkos
garázdálkodik az utcákon, akkor mindenkinek szüksége van egy Harry Calahanra. Ő
csak háborús és felfordult helyzetekben a legalkalmasabb. Ami pedig vicc, hogy
a rendőr társai meg pont ettől akarják távol tartani. Ő mindig olyan feladatokat
kap, hogy megkell, mentenie egy öngyilkos hajlamú embert vagy elkell, vinne a
pénzt a gyilkosnak. A rendőrök közül ő az, akinek mocsokba kell dugnia a kezét,
hogy a másiké tiszta maradjon. Mindig ő végzi a „piszkos munkát”, ezért ő
Piszkos Harry. Clint Eastwood azt tette, amihez értett. Azt csinálta, amit a
westernjeiben. Szigorúan nézett, kemény dumákat mondod és még pisztoly
párbajozott is csak most nem a vadnyugaton, hanem San-Francisco utcáin. A
fegyvere nem más, mint egy 44 Magnum, ami a film után a kedvencem pisztolyom
lett. Állítólag a film után megnőtt a fegyver eladásainak a száma. Ugyanakkor
Harrynek van egy nagyon jó beszólása, amit azóta is idéznek sok helyen. „Do I
fell lucky. Well do ya punk.”
De mint mondtam, mit ér Harry Callahan egy gyilkos szándékú
bűnöző nélkül. Itt az is van és ő a Skorpió gyilkos. Sokan, akik megemlítik a
filmet inkább Harryvel foglalkoznak, mintsem az ellenlábasával. Pedig ő rá is
szánni kell néhány szót. A karaktere sablonos is lehetne. Úgy értem persze, hogy
azért gyilkol, hogy meglegyen a pénze, de ami nagyon fontos, hogy hiába a pénz
ő élvezi, amit csinál. Hiába jelenti be a polgármester, hogy hajlandó neki
fizetni, ő folytatja a gyilkolászást. Mint említettem sok bűnöző, annyira
beleőrült a sorsába, hogy felfedezte az élvezetet és már szórakozásból
vadásztak emberekre. Ő testesíti meg ezt a csoportot. Plusz pont, azért mert
szórakoztató és tényleg egy utálni való, szadista állat, aki se a nőknek sem
pedig a gyerekeknek nem kegyelmez. A színész sajnos a film után eltűnt
Hollywood színpadáról és nem láthattuk őt sehol csak itt. Pedig ezek után én
még szerepet adtam volna neki egy filmben (sőt akár többen is).
Teknikai megvalósítás: Ez egy 71-es film, ezért senki ne
számítson akcióparádéra. Vannak benne fegyveres párbajok és jól felvett
bankrablási jelenetek, de itt még inkább a történetre van helyezve a hangsúly, mintsem
a látványra. A zene korrekt, az operatőri munka semmi eget rengető csak ott
volt változtatás, amikor a Skorpió gépfegyverének szemszögéből látjuk a
gyilokságokat. A hangulat nagyon ott van a szeren. Eddig ez az egyik
leghangulatosabb rendőr film, amit láttam.
Összefoglalva én ajánlom ezt a filmet is. Ne törődjetek a
korával, érdemes megnézni és nem látszik rajta az idő múlása. Aki látni akarja
honnan indult Mel Gibson és Danny Glover halálos párosa és imádja a rendőrfilmeket,
azoknak kötelező megtekinteni ezt a remekművet. Ne higgyétek, hogy ennyivel
lezártam volna Harry Callahan kalandjait, mert folytatásokat is megért a film.
A 2. részét A magnum erejét még nem láttam, de majd eljutunk oda is és beszélek
róla az akciófilm maratonon belül.
Én ennyi voltam mára. Ez volt a Klasszikus Hollywood és ma
esti programom a Sárkány útja című Bruce Lee film, amiről (ha minden működni
fog és nem lesz semmi programom) holnap fogok beszélni.
1.James Bond: Sean Connery (+ George
Lazenby) korszak
Sziasztok, kedves olvasóim, ez itt a Klasszikus Hollywood.
Most nyílván azt várjátok, hogy a Gyűrűk ura 2. részéről beszéljek. Igen tudom,
hogy elkezdtem a Gyűrűk ura kritika sorozatot, de elkövettem egy súlyos hibát.
3 részben akartam beszélni a trilógiáról. Először jó ötletnek tartottam az
egészet, de mikor eljutottam ahhoz a ponthoz, hogy elkezdjem a Két tornyot,
egyszerűen nem tudtam mit írni. Ha most is a 2. részt készítettem volna el,
akkor az egész vagy önismétlés lett volna, és ugyanazokat mondom el, amiket már
a Gyűrű szövetségében elmondtam vagy próbálok kreatívabb lenni, de még így is
kínosan rövid lett volna a bejegyzés azt pedig nem akartam. Szóval nagyon sajnálom,
tudom, hogy ez az én hibám igyekszek többé nem elkövetni ezeket. De akkor mi a
véleményem az utolsó két részről. Ugyanaz, amit már leírtam. A Gyűrűk ura egy
zseniális filmtrilógia és bárkit eltud varázsolni még engem is. Ezzel le is
zárnám a témát és akkor térjünk rá mai témánkra. Már az előző bejegyzésemben
említettem, hogy egy nagy projektbe kezdtem bele. Most már szinte biztos, hogy
megvalósulni látszik a terv. Már rengetegszer hangsúlyoztam, hogy a mai filmes
világ fő mozgató rugója a pénz és, hogy régen minden jobb volt, ezért támadt
egy nagy ötletem. Mi lenne, ha elővennék egy filmes műfajt és bemutatnám az
élet útját. Visszamennénk a gyökerekhez és elmehetnénk egészen a mai világ
filmjeiig. Mint ahogy a címben is láthatjátok az akció műfajt választottam.
Ebből felírtam jó sok filmet 1960-tól 2015-ig. Megfogom nézni, ezeket az
alkotásokat és leírom mi a véleményem róla, így nem csak olyanokat kell olvasnotok,
amikre 10/10-et adtam, mert lehetnek olyan filmek is a listámon, amikről még
nincs véleményem és lehet, hogy csak 10/2 adok neki, ha megnéztem. Tartsatok,
velem remélem sikeres lesz ez a projekt és kommentekbe írhatjátok, hogy tényleg
jó ötletnek tartjátok e. Na de térjünk rá a lényegre, az akciófilmekre. Mint ahogy
az előző kritikámban megemlítettem vannak olyan műfajok, melyek elgondolkodtatnak,
és amik szórakoztatnak. Az akció műfajban nem kell a mondanivalót keresni, mert
nem azért készültek. Személy szerint én is szívesen nézek akció filmeket, de ne
felejtsük el, hogy az éremnek is két oldala van. Néha jó ez az agykikapcsolós
baromság, de ha túlzásba viszi vagy, hogy túl unalmassá válik, akkor már vannak
problémák. Na de most meglátjuk, hogy honnan indult a műfaj és hogy most hova
tart. Még annyit, hogy csak 100% akció filmeket fogok megemlíteni szóval
Indiana Jonest (kaland) vagy Star Warst (sci-fi) nem fogok kielemezni, még.
Talán egy másik listámon majd. Na de vágjunk bele a közepébe.
1962-ben indult az akcióműfaj, de mivel a teknika még nem
volt olyan fejlett nem voltak benne látványos akcióeffektek. A kezdetekben az
akció mozi inkább a kémfilmekre és a rendőr filmekre volt jellemző. És így
jutottunk el az akció műfaj atyához James Bondhoz. Mivel a Bondnak rengeteg
korszaka volt, ezért most a 60-as évekkel és a Sean Connery Bondokkal szeretnék
foglalkozni. A 007-es kalandjai Ian Fleming történetén alapszik, aki
megalapozta a minta férfi fogalmát. A történeteiben Bond, James Bond egy jóképű
playboy, akiért oda vannak a nők, jó kocsikat vezet, jó kütyüjei vannak és
szabadon ölhet embereket. A könyveknek nem volt nagy befolyása a világra nézve,
így 2 Bond rajongó ember Harry Saltzman és Albert R Broccolli vette meg a jogokat
és 1962-ben elkészítették a Dr No-t, ami a legelső Bond film volt. Nem vártak
nagy sikert a készítők, viszont a nézők oda meg vissza voltak Bondtól, így a készítők
tovább csinálták a filmeket, ami már 23 részt élt meg és most 2015-ben készül a
24. része a szériának.
Mikor elkezdtem a maratont a Dr No-t, néztem először. Nálam a
film sikereket ért el. Maximálisan szórakoztatott engem és élveztem az egészet.
Történetbe nagyon nem mennék bele, mert igaziból nagyon egyszerű. Bondnak az a feladata,
hogy leleplezze a gonosz világuralomra törő atomfizikust Dr No-t. Itt még
látszik, hogy az akció műfajt inkább kémfilmekre mondták, mert itt nincsenek
látványos robbantások és fegyverpárbajok, sőt itt még a pisztolyoknak sincs
hangja. Nem is ez a lényeg, hanem a történet. Itt egy nagyon egyszerű
szituációt tudtak úgy megcsinálni, hogy élvezhető legyen a film. Itt még
nincsenek annyira emlékezetes kütyük és látványos autós üldözések, de itt
láthatjuk az első és eddigi legjobb Bond lányt illetve itt is martinit isznak
felrázva nem keverve. Ami viszont jól működik az maga Bond. Sean Connery ma már
a nagyapánk is lehetne, akkoriban viszont nagyon jó képű volt. Nagyon jó
választás volt a 007-es szerepére. Emlékezetes beszólásai vannak, és tényleg
úgy viselkedik, mint egy angol gentleman. Én elhittem Conneryről, hogy ő a
James Bond. Én csak ajánlani tudom ezt a részt. Kicsit kopott, de még mindig
jó.
A sikeres 1. rész után 1963-ban elkészült a 2. rész az
Oroszországból szeretettel. Története ennek is hasonló, mint az 1. résznek és
igazán semmi komolyabb változás nem történt ebben a filmben. Én ezt a művet
egyenrangúnak tartom a Dr No-val. Szintén szórakoztató és Sean Connery még
mindig hozza a formáját. Egyetlen változás (a környezeten kívül) a fő gonosz
volt. Bár Dr No, jó volt, de nem volt igazán karaktere és ez az, ami gyengéje
volt az 1. résznek, de itt egy jobb ellenfél van, aki további 3. részben fogja
Bondot szabotálni. Ő Ernst Stravo Blofeld. Neki van karaktere és még misztikus
is, mivel itt még nem mutatják az arcát csak a kezét, ahogy a macskáját
simogatja. Bár nem tudjuk, ki ő érezzük, hogy nagyon kegyetlen. A Bond lány már
szerintem nem jó, de olyan rossz se. Itt viszont megkapjuk az első Bond kütyüt,
a táskát, ami könnygázt küld Bond ellenfeleire. Igaziból ezt is tudom ajánlani.
Na de ezután jött a 3. rész 1964-ben, mégpedig a Goldfinger.
Hát kedves olvasóim ez a film szenzációs. Ez az eddigi legjobb Bond film, amit
láttam. A történet itt is tipikus Bond, de az alkotók maximálisan kihasználták
a stílust és mindent nagyon jó csináltak benne. Sean Connery itt is nagyon jól
hozza Bond figuráját, talán jobban, mint az előző részekben, viszont ő mit sem
ér egy jó gonosztevő nélkül. És megkapja az eddigi legjobb gonoszt Auric
Goldfingert. Bár látszik rajta, hogy egy sablon gonosz, de elképesztően
szórakoztató őt nézni, úgy hogy semmilyen vicces pont nincs benne. Látjuk, hogy
ő egy pszichopata és ő bármennyi embert megölne azért, hogy elvégezze munkáját.
És itt kapunk egy új Bond lányt, aki nem dől be James csábításának. Illetve itt
kapjuk meg a Bond filmek visszatérő szereplőjét az Aston Martin DB5-öst. Nem
vagyok autó rajongó, de ezt a kocsit nagyon szeretem, nekem 2. kedvenc autóm, mert
a Vissza a jövőben DeLorean-jét nem múlja felül. Ezt a részt ajánlom a
legjobban, mert tényleg a legjobb része a szériának. Lehet, hogy ha látom a
Skyfallt akkor más lesz a helyzet, de az majd később mikor én is látom.
Mindenki imádta a Goldfingert így nem csoda, hogy elkészült a
4. rész 1965-ben a Tűzgolyó. Sokan erre mondják, hogy a kedvenc 007-es filmjük,
viszont én másképp vélekedek erről. Nem volt rossz film ez sem, de már nem
működött nálam annyira, mint elődei. A történetbe már nem is mennék bele, mert
már teljesen klisés az egész és hozzá teszem már nem annyira szórakoztató a
közepén inkább már unalmas. Connery még mindig tartja a formáját, még mindig
nagyon jó, de itt már látszik, hogy ő is unja már az egészet. A főgonossz a 2.
részből ismert Blofeld, akinek még mindig nem látjuk az arcát, de keveset is
szerepel, helyette az ő segítője Largo Bond ellenlábasa, aki nem karakteres és
az oké karakter szerepét tölti csak be. A Bond lányok se kaptak nagy szerepet.
A filmvégén van egy nagyon jó víz alatti csata, ami tényleg jól sikerült.
Viszont hibának mondanám, hogy néhány akció jelenetet felgyorsítottak benne és
ez nagyon zavart benne. Szóval, aki látni akarja, az megnézheti nekem nem jött
be ez a rész.
Nem úgy, mint a közönségnek, akik ezt a részt is imádták így
elkészült az 5. rész a Csak kétszer élsz, 1967-ben. Ezzel a filmmel már
kivagyok békülve. Ez is ugyanaz a sablon sztori, de visszatért a szórakoztató
faktora a filmnek. Connery itt már jobb formában van, bár még mindig látszik,
hogy unja az egészet. A filmben van egy érdekes fordulat, mikor Bondból japán
földművest csinálnak. Ez kissé abszurd, de szerintem belefér. Blofel visszatér,
és itt már láthatjuk az arcát, ahogy a későbbi részekben is. Kicsit elveszíti a
misztikuságát, de még mindig látszik, hogy egy nagyon jó gonosz. A Bond lány
itt japán származású és nem volt annyira létfontossága, de oké volt. Ezt a
részt is ajánlani tudom.
1969-ben jött a 6. Bond film az Őfelsége titkosszolgálatában,
ami szerintem és a nézők szerint is a leggyengébb Bond film eddig. A történet
izgalmas és szórakoztató, az akciók nagyon jók benne és minden megvan hozzá,
hogy egy ütős Bond mozit kapjunk. De akkor miért mondom, hogy gyengébb, mint a
Tűzgolyó. Azért, mert itt már nem Connery játssza Bondot. Ő már unta a szériát
és átadta a szerepét egy ausztrál származású modellnek George Lazenbynek. Itt
nem az a baj, hogy nem tud színészkedni, mert tud. Lazenby tökéletesen úgy
viselkedik, mint előtte Connery és még csak nem is ripacskodja el, de nincs meg
benne az a sárm és az a férfiasság, ami meg volt elődjében. Ezért nem Lazenby-t
szidom, mert nem ő tehet róla, hanem a rendező, aki bele vette őt a projektbe.
Most egész életében hordania kell a terhet, hogy nem volt méltó Bondhoz. A
másik buktató, hogy Bond először életében szerelmes lesz egy nőbe, akit
feleségül akar venni. Ez még nem lenne baj, de nem működik a 2 karakter között
a kémia. Nem érezzük, hogy ez a nő miben különbözne a többitől. Viszont amiért
elnéző tudok lenni az a történet gyors tempója és Blofeld visszatérése, aki még
mindig jó. Ezt a részt is ajánlom még akkor is, ha ez a leggyengébb Bond mozi.
És akkor jöjjön a Connery korszak utolsó Bond filmje az 1971-es
Gyémántok az örökkévalóságnak. Mivel Lazenby-t sokan szidták (pedig a rendezőt
kéne felpofozni), így Connery még utoljára szerepet vállalt ebben a filmben.
Ezzel a filmmel ki tudok békülni, mert jobb volt, mint az Őfelsége, de még a
Tűzgolyónál is jobb, viszont nem volt jobb, mint a Csak kétszer élsz. Sokan nem
kedvelik ezt a részt, mert ez nem a megszokott Bond mozi. Connery már nem bírja
a bunyókat és már mutatkoznak rajta az öregedés jelei. Ami nagyon kitűnik a
filmből, hogy kiparodizálja magát. Olyan jelenetek vannak benne, mint mikor a
hullában csempészik, be a gyémántokat vagy ott van még a háttérben rulettező
elefánt. Még Blofeld is visszatért és megduplázódott. Érdekesen hangzik, de ez
van. Jót tett a filmnek ez a paródia hangulat én sok helyen nevettem, viszont
amit utáltam a filmben az a 2 bérgyilkos, akik nem vicc melegek. Ez jó poén
forrás lett volna, de nagyon ripacsok és én ki nem állhatom a ripacskodó
karaktereket. Őket nagy ívben ki kellet volna hagyni. Még annyit, hogy a Bond
lány bár nem a legokosabb, inkább olyan, mint egy buta liba, de szép. Gondolom
ez is a kifigurázás miatt volt, ezért komolyabb gondom nem volt vele. Ezt a
részt is csak ajánlani tudom.
Röviden elmondva én csak ajánlani tudom ezeket a filmeket,
mert jó látni, hogy honnan indult ez a műfaj. Később jöttek ugye a Schwarzi és
Willis akció mozik, de azokról majd később. Remélem, elnyeri tetszéseteket ez a
fajta irányvonal a blogomon. Legközelebb a 70-es évek akciómozijait fogom
kitárgyalni utána, jöhetnek a 80-as évek, 90-es évek stb..
Én a Klasszikus Hollywood voltam legközelebb a Piszkos
Harryvel jelentkezem
Sziasztok. Hosszú napok kihagyása után újra itt a Klasszikus
Hollywood. Mind azt sejthettétek, hogy nincs időbeosztásom, tehát bármikor
jöhetnek random a kritikáim és sajnos most még több ideig nem lesz bejegyzés, mert
egy nagy projektbe fogtam bele mely több napig is elhúzódhat. Erről még nem
akarok részletesen beszélni, majd meglátjátok. Viszont, hogy ne maradjatok
kritika nélkül ( de főképp, hogy ne felejtsetek el engem), újra visszatérek az
alapokhoz és újra egy trilógiát fogok kielemezni, melyet szerintem már nagyon
sokan vártatok, de előtte beszéljünk egy másik műfajról, ami nem más, mint a
fantasy műfaj. Ha a filmvilág műfajait csoportosítani kéne, akkor 2 csoportja
lenne. Vannak azok a műfajok, melyek földhöz ragadtabbak és nem raknak bele semmilyen
képzeletbeli elemet, hanem minden reális benne. Ezek a filmek a valóságot
mutatják be és teljesen mindegy, hogy milyen stílusban. Ilyenek pl. az
életrajzi filmek, vígjátékok, drámák, történelmi, háborús, családi, krimi vagy
western filmek. A másik csoport, amely kicsit vagy nagyon elrugaszkodik a
valóságtól, bele pakol rengeteg képzeletbeli elemet és felépít egy kitalált
világot. Ezen műfajok célja a szórakoztatás és a nézők ámulatba ejtése. Ilyenek
a sci-fik, fantasyk, horrorok, kaland és akció filmek. Az, hogy melyik csoporttal
tud azonosulni a néző, azt ő maga dönti el. Ha valaki együtt érezni akar a
világ igazságával vagy fájdalmával, akkor az 1. csoporttal, viszont ha pont ki
akar szakadni a hétköznapok gondjaiból, akkor a 2. csoporttal azonosul. Én
személy szerint mind 2 csoportot be tudom fogadni, ha igényesen van
megcsinálva. Na de térjünk rá a fantasyra, ami méltán a 2. csoport egyik
legnépszerűbb műfaja. Fantasyt és a sci-fit sokan összetévesztik, pedig nem
szabad. Mindegyikben van közös pont pl. a nem létező, már-már mesébe illő
dolgok bemutatása, viszont míg a sci-fi inkább a teknikai nem létezéssel vagy
fejlődéssel bűvöli el a nézőt, addig a fantasy a saját világával foglakozik. Felépíti
saját világa történetét, földrajzát, bioszféráját, élővilágát és népkultúráját.
Viszont egy ilyen világot megteremteni nagyon nehéz. Kell hozzá az a fajta
kreativitás és kidolgozottság, ami meghatározza a mű sikerét, mert mind tudjuk,
hogy a legjobb fantasyk nem csak történetet építenek fel, hanem egy komplett
világot. A néző azért tud azonosulni vele, mert beleképzelheti magát ebbe az
univerzumba és ő maga is tagja lehet a világnak, vagyis beavatva érzi magát.
Most akkor fel tehetjük magunknak a kérdést. „Mikor működik a fantasy?” Tény,
hogy a mai Hollywoodban ma már mindent időbe kell megcsinálni, így az
alkotóknak alig marad ideje kidolgozni a történetet és a világot. Viszont, ha
átmegyünk a könyvek világába, már más a helyzet. Az íróknak nincs megszabva a
határidejük, így bármikor befejezhetik a művüket. Könyvben minden kidolgozva
van a több idő miatt. Ezért is van, hogy ha megemlítjük a műfajt, akkor nem
filmrendezők, hanem könyvírók jutnak eszünkbe először.
A fantasynak 3 nagy
alakja van. J R R Tolkien, J K Rowling és George R R Martin. Ő közülük talán
Tolkient lehetne nevezni a műfaj atyjának. Az ő világa (Középfölde), annyira
összetett, hogy már-már létező világ is lehetne, amit még nem fedeztek fel a
tengerészek. Rowling és a Harry Potter könyvei nem azért időtállóak, mert egy
másik világot sikerült teremteniük, hanem azért mert a Roxfort párhuzamosan helyezkedik
el a mi világunkkal és csak pár helyen lehet át-át menni. Roxfortnak nincsen
külön földrajza, de megvan a története és az élővilága. Martin pedig ugyan úgy
teremtette meg Westerost, ahogy Tolkien Középföldét, annyival ellentétben, hogy
a mostani korszak szellemével teremtette meg és felnőttesebbé tette a világot.
Na de térjünk vissza Tolkienhoz. Már említettem, hogy a világa annyira összetett,
hogy lehetetlenek tartották legnépszerűbb regényének megfilmesítését. Sokan
próbálkoztak, de sikertelenül, egészen 2001-ig, mikor is egy ifjú Tolkien és
egyben filmrajongó, elhatározta, hogy megfilmesíti mind 3 Gyűrűk ura könyvet.
És így jutottunk el mai témánkhoz A gyűrűk urához és annak 1. részéhez A gyűrű
szövetségéhez.
Felesleges lenne elmondani a történetét, hiszen mindenki
ismeri és látta ezt a filmet. Mindenki hallott már a legendás Egy gyűrűről és
az a körüli legendáról. Vannak, aki imádják és rajonganak érte, de vannak
utálói is a filmnek. Hogy én melyikbe tartozom? Mondtam már, hogy én nagyon
szeretem azokat a filmeket, melyeknek önálló világa és történelme van. Ezt a
filmet én nem szeretem. Én ezt a filmet IMÁDOM. 2 éve volt, hogy rávettem
magam, hogy megtekintsem a triót és azóta bármikor megnézem ugyan az az érzés
van bennem. Ugyan úgy el tud kápráztatni és eltud bűvölni, mint ahogy 2 ével ezelőtt
tette. Ha készítenék egy top 10 kedvenc filmem listát, akkor ez dobogós
helyezett lenne. Még az általam sokat dicsért Sötét lovagnál is jobban
szeretem, pedig az is kedvenc filmjeim egyike. Na de most beszéljünk, miért is
zseniális film A gyűrűk ura trilógia. Kezdjük az első résszel, A gyűrű szövetségével.
Az 1. részek mindig a bevezetők, tehát még nem igazán tudunk meg sok mindent a
világról. Viszont itt más a helyzet. A film egy visszaemlékezéssel kezd, mely
bemutatja az Egy gyűrű elkészültét és az útját Bilbóig. Ezzel letéve az alap
szituációt, mely meghatározza a cselekményt. Viszont nem csak azt határozza
meg, hanem még a világ történelmét is. A könyvek ezt részletesen több 100
oldalon át mutatják be, de Jacksonnak sikerült 5 perc alatt megcsinálnia és
hatásosan. Ezzel a néző be van avatva és a cselekménnyel előre haladva többet
meg tud a világról és az emberekről, meg más népekről. Amit Jackson jól csinált
az a könyv élményének adaptálása. A világot nagyon jól tudta felépíteni és a részletességig
ábrázolni. Így nem érezzük úgy, hogy nem tudunk semmit, mert még ez az 1. rész
és majd a 2. rész részletesebb lesz. Itt a folytatások csak kibővítik az alap
szituációt, mert már itt megtudunk mindent. De mit ér egy világ jó történet
nélkül?
Persze, hogy semmit, de itt még az is van. Az alap történet
az, hogy el kell jutniuk Mordorba, hogy elpusztítsák a gyűrűt, közben orkok és
nazghulok keresztezik hőseink útját. Jackson nagyon jól adaptálta még a
történetet is. Ha a könyvet betűről betűre adaptálja, az unalmas lenne, így
Jackson kicsit megváltoztatott pár dolgot benne. Mivel a néző az első perctől
fogva benne érzi magát a világban így úgy érzi ő is a történet része. A nézőt
egyszerűen beszippantja, és nem ereszti el a film végéig. Amit még dicsérni
kell a filmben az a látvány. A Star wars óta nem voltak ilyen jók az effektek.
Bár a folytatásokban már kidolgozottabbak, de már itt is látszanak a zseniális effektek
főleg mikor a szereplők Móriában vannak. A lények, mint pl. az orkok vagy a
balrog úgy vannak meganimálva, hogy nem úgy emlékszünk rájuk,mint számítógép
szörnyre, hanem mint élő-lélegző lényre.
A karakterekről nehéz beszélni, mivel sokan vannak és egyik
se felesleges. Itt mindenkinek van szerepe a történetben. Senkinél nincsenek
üres szállak, hanem mindenkiért izgulunk, hogy túl éli e vagy nem. Frodó bár csetlik-botlik, de mégis szerethető
karakter. Neki a legnehezebb, mert súlyos terhet cipel, és az életére törnek. A
Hobbitok közül mindenki fontos szereplő és nem csak a humor miatt vannak ott. A
néző főleg velük tud azonosulni, mivel őket is hirtelen érinti ez az egész
háború. A többiek már átérezték a bonyodalmat, de ők még nem. Viszont a 2
kedvencem főleg Gandalf és Aragorn. Gandalf testesíti meg a bölcs mágus
szerepét és szerintem jobban,mint Dumbeldore,mert ő ahol tud, ott segít. Míg
Dumbeldore, csak Harryben hitt, de megszállottan, addig Gandalf ugyan úgy hisz
Frodóban, de nem teljesen. Ő is bizonytalan és nem biztos abban, hogy ő
sikerrel jár. Aragorn pedig szintén egy azonosulható karakter. Ő neki is nehéz
dolga van, hiszen ő a gondori trón örököse viszont fél attól, hogy ő is olyan
sorsra jut, mint elődei. Ugyanakkor szerelmes egy tündébe, aki pedig fontos a
számára. Fél, hogy ha szembe száll a gonosszal, akkor ő neki baja esik. Még meg
kell említeni Legolas és Gimli párosát, aki az egész film alatt vitatkoznak,
mivel a tündék és törpök nem jönnek ki jól egymással. Sok komikus jelenetük
van, de közben látszik, hogy már-már testvérnek tekintik a másikat.
Amit még meg kell említenem az operatőri munka és a zene. A
fényképezés zseniális. A tájak gyönyörűek és az akció jelenetek hihetetlenül
epikusan vannak megcsinálva. Gondoljunk Móriára vagy a végén lévő csatára. A
zene pedig fantasztikus. Howard Shore nélkül már nem tudjuk elképzelni
Középföldét. Néhol epikus, néhol drámai, néhol gyönyörű, ahogy a film is.
Összegezve ez a világ legjobb trilógiájának a kezdő része, zseniális
világgal, zseniális történettel, jó karakterekkel és fantasztikus vizuális megvalósítással.
Legközelebb a még epikusabb 2. résszel jelentkezek.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)