Jurassic park
Sziasztok, kedves olvasóim, ez itt a Klasszikus Hollywood és
jelentem, hogy még nem tűntem el véglegesen. Aki tudni akarja, hogy miért nem
volt eddig kritika és, hogy miért voltam távol ilyen sok ideig, azoknak mondom,
hogy nyaraltam, meleg volt, fáradt voltam, nem volt kedvem írni, egyéb, stb. De
most feltöltődve és kipihenten, illetve forró, száraz idő mentesen folytatom,
amihez értek. Úgyhogy folytassuk egy ember életútját, aki nem más, mint Steven
Spielberg. Igen ám jön a Spielberg marathont egy módosítással. Most már csak a
rendező ismert filmjeivel fogok részletesen foglalkozni. Mivel legutóbb az Indiana
Jones 2-őt veséztem ki elgondolkodtam, hogy az utána lévő filmjeit, hogy mutassam
be úgy, hogy érdekes legyen a kritikám és esetleg sok embert ösztönözzek arra,
hogy megnézzék ezeket a filmeket. Végül rá kellet jönnöm, hogy az Indi 2 után
Spielbergnek egy jó ideig nem volt olyan alkotása, ami érdekelne is bárkit. Hozzá
teszem az ez utáni filmjei engem se nagyon nyűgöztek le, de nem voltak rosszak
se. Mégis valahogy nem ajánlanám nagyon őket. Így hát csak említésszerűen fogom
ezeket elmondani és csak az igazán nagy dobásait fogom részletesen kivesézni. A
másik ok, hogy így halad a marathon az időbeosztásom. Ugyan is közeleg a
Halloween és ez igen csak jó alkalom, arra, hogy pár horror filmről beszéljek
és mivel horror területen teljesen üres vagyok, ezért inkább bepótolnám a
klasszikusokat, mint hogy Spielberg kevésbé ismert filmjeiről beszélnék.
Úgyhogy vágjunk bele. Az Indiana Jones 2, bár anyagilag a legsikeresebb volt az
évben a kritikusok nem fogadták kitörő örömmel. Ezért Spielberg úgy határozott,
hogy még nem készíti el a 3. részt, hanem más vizekre evez. Így 1985-ben elkészült
az első igazán drámai alkotása a Bíborszín. Jó filmnek tartom, mégis nem olyan,
amit ajánlanék másoknak. Egy teljesen korrekt kis dráma. Aki megnézi az el lesz
vele, de aki úgy dönt nem szán rá időt az se hagy ki semmit. A filmhez
kapcsolódik egy botrány. A 86-os Oscar gálán 11 jelöléssel indult, de végül nem
nyert semmilyen díjat. Így ez a film lett az Oscar történelem legnagyobb vesztese.
Viszont a kritika jól fogatatta a művet, így Spielberg megint bizonyítani
akart, hogy ő bizony tud drámát is készíteni. 1987-ben jött a Nap birodalma
című háborús filmje. Nem érdemel több szót. Gyenge, giccses és néhol
túlnyújtott film. Nem érdemes megnézni. Ezután 89-ben jött a 3. Indiana Jones
filmje Az utolsó keresztes lovag. Gondolkodtam, hogy írjak e erről, mert én ezt
a filmet imádom, de végül is azért imádom a 3. Indi filmet, amiért az 1. részt
is imádtam és nem akartam önismétlő lenni. Legyen annyi, hogy kihagyhatatlan
klasszikus, mind 3 Indiana Jones film (4. részt meg mindenki kerülje jó
messzire). Ezután Spielberg kipróbálta magát a romantikus műfajban és
elkészítette az Örökké című művét. Előre kijelenteném, hogy nem vagyok a
romantikus filmek híve, de néha megszoktam őket nézni. Ezzel a filmmel
próbáltam pozitívan hozzá állni. De ez egy kalap sz*r! Annyira giccses, hogy én
nekem hánynom kellet tőle, a poénokon én kínomban röhögtem, a karaktereket
utáltam és a pokol mélyére kívántam őket, a 2 szerelmes pár között szinte
fájdalmasan semmilyen kémia nincs és mellette borzalmasan unalmas a story.
Számomra ez Spielberg legrosszabb filmje és még az általam sokat szidott
1941-nél is jobban utálom. Ezután jött a Hook című Pán Péter feldolgozása, amit
én nem utálok, mint sokan mások. Egy korrekt kis családi mozi, de semmi több. Viszont
minden megváltozott 1993-ban, amikor a rendező elhatározta, hogy visszatér a
szórakoztató filmekhez és egy igazi blockbustert tesz le az asztalra. És az
eredmény, talán a világ legjobb blockbusterre. Ez a Jurassic Park. És akkor
térjünk rá a mai alapanyagunkra. Ahogy Hammond mondaná. „Welcome to Jurassic
Park.”
Történet: Ki ne ismerné ezt a filmet, amiben
egy tudós John Hammond rá talált egy szúnyogra és a benne lévő dínóvérrből készítette
el a Dns-eket és velük együtt az élő-lélegző dinoszauruszokat. És miután pár
látogató elmegy, a parkot ellenőrizni elszabadul a káosz. Az állatok
kiszabadulnak és elkezdik ölni az embereket. A történet persze nagyon egyszerű.
Egy kalandfilmhez nem kell komplikált történetet írni és nem kellenek mély
karakter ábrázolások. Elég annyit tenni, hogy a történetet nagyon jól megkell
valósítani.
Megvalósítás: És sikerült. Spielberg és csapata
nem csak a kaland film műfaját reformálták meg, hanem egész Hollywoodot is. Ez
a film számomra egy nagyon hatalmas élmény volt az életemben. Még óvodás voltam
és elkezdtek érdekelni a dínók és az ő világuk. Aztán egyszer a TV-t nézve, rá
találtam a Jurassic parkra. Persze a szüleim nem engedték, hogy nézzem, mert
szerintük még túl fiatal voltam ehhez a filmhez. Végül én győztem és megnézhettem
eme alkotást. És mi lett az eredmény? Gyerekkorom legmeghatározóbb filmélménye.
Utána szinte faltam a dínós könyveket, dínó fan voltam és paleontológus akartam
lenni. Ma már persze kinőttem a dínós korszakomból, de a filmet még mindig
imádom és imádni is fogom a jövőben is. De rá térve a megvalósításra. Egy végig
feszült és izgalmas filmet kapunk, ami e mellet tartogat pár félelmetes
jelenetet is. És itt az egyik legnagyobb erénye a filmnek. Persze az elején
kell felvezetés és ez meg is van. Kb. 50 percet kell várni mire, történnek az
események, de ami előtte van az is nagyon jó. Marad idő arra, hogy a
karaktereket megismertesse a nézővel és utána izguljunk is értük + ezt úgy
csinálták meg, hogy nem lesz unalmas az első 50 perc, sőt. Élvezettel
hallgatjuk végig, hogy Hammond és csapata, hogy tudta mind ezt megalkotni és
megtudunk mindent a parkról, hogy hogy hozták létre a dínókat. Persze Spielberg
tudta, hogy egy kaland filmet csinál így szerencsére nem tömte tele a fejünket
tömény információval vagy túlmagyarázással. Csak annyi információt kapunk, amennyi
kell. Most, hogy kitárgyaltuk a film 1. felét, milyen lehet a 2. fele. Nagyon
feszült, félelmetes és zseniális. Végig izgulunk a karakterekért, hogy éljék
túl. Itt nem estek abba a hibába, hogy csak azért írták bele őket a történetbe,
hogy aztán látványos módon meghalljanak, nem. Itt még az idegesítőn sikoltozó
kis gyerekekért is tudtam izgulni. 2 jelentett emelnék ki, amik azóta nagy
hatást gyakoroltak rám gyerekként. Az egyik egyértelműen a T-rex kiszabadulása,
ami annyira félelmetes, hogy az már egy horror filmben is megállná a helyét.
Illetve a személyes kedvenc jelenetem a raptorok a konyhában rész. Ez a jelenet
még ma is visszatér a rémálmaimban. Csak gondoljatok bele. Nem túlzok,
gyerekként beszartam tőle. És ez még csak 2 volt a számtalan feszült jelenet
közül.
Karakterek, színészek: Mint mondtam nem kell egy Keresztapa
szintű karakter ábrázolás egy ilyen kaliberű filmben. A lényeg, szerethetőek
legyenek és tudjunk értük izgulni. És ez maximálisan sikerült. Nem tudtam meg
róluk szinte semmit, hogy honnan jöttek vagy mi a motivációjuk, de akkor is
izgultam értük. Ebbe az is segített, hogy Spielberg nem ismert színészeket
választott a szerepre. Így könnyebben tudtam velük azonosulni és velük együtt
rácsodálkozni a parkra. Nem estek bele abba a hibába, mint a legtöbb horror
film esetén, hogy a karakterek hülyeségeket csinálnak, amitől csak rosszabb
lesz a helyzet. Itt minden cselekedetük megmarad az ésszerű határán. Na de
lássuk magukat a karakterek. Alan Grantet az akkor ismeretlen Sam Neil
játszotta és a film után lett felkapottabb színész. A karaktere szerethető,
vannak vicces megjegyzései és minden mozdulata hihető. El hisszük, hogy ő egy
paleontológus és ez a lényeg. Ugyanezt tudom mondani a párjára Ellie Satler-e,
akit Laura Dern játszik. Ugyan úgy végig jól és hihetőn hozza a szerepét + nem
idegesítő. Jeff Goldblum is szerepel a filmben, mint Ian Malcolm. Ha
választanom kell kedvenc karaktert a filmből, akkor ő az. Vicces, de nem
erőltetetten vicces, mert tényleg tudok rajta nevetni. Ugyanakkor ő az, aki már
kezdettől tudja, hogy itt nem lesz minden rendben. A másik kedvencem pedig John
Hammond. A volt Oscar-díjas rendező Richard Attenborough játssza nagyon jól.
Van még pár karakter, de ők annyira nem kapnak, nagy figyelmet viszont tudunk
értük is izgulni. Itt van még a 2 gyerek Lex és Tim. Már az Indiana Jones
2.-ben szidtam a gyerek színészt, mert annyira idegesítő volt. Itt is van pár
idegesítő momentumok (sikítanak ezzerel), de mégis végig szerethetőek maradnak.
A vicc az az, hogy én is úgy álltam a gyerek karakterekhez, mint Grant. Féltem,
hogy borzalmasan idegesítőek lesznek, de végül Granttel eggyüt megszerettem
őket. Viszont a legeslegjobb karakterek kétségkívül a dinoszauruszok. Ritka az
olyan élőszereplős (nem rajzfilm) filmek, ahol a dínók már önálló karakternek
számítanak. De itt sikerült. Spielberg próbálta a legéletszerűbben, megcsinálni
őket és sikerült is neki. Oké van pár eltérés a fajok között pl. a
Dilophosaurusnak nem volt gallérja és nem tudott mérget köpni és a
Velociraptorok a valóságban pulyka nagyságúak voltak. De ezen nem kéne
fennakadni, mégis csak egy kalandfilmről beszélünk. Személyes kedvenceim a
Velociraptorok voltak. Kegyetlen gyilkosok, akiktől lehetett tartani, mert mellette
még nagyon intelligensek voltak (ki tudták nyitni az ajtót!!). A másik a T-rex,
akitől szintén lehetett tartani, bár ő nem volt annyira okos, mint kisebb
rokonai. Lényeg mi lényeg, ők a legjobbak.
Teknikai megvalósítások: Ahogy Grant mondta „Zseniális, hogy
csinálta ezt?” Kevés olyan filmet láttam, ahol ilyen zseniálisan használták
volna a CGI-t. Oké még ott van a Terminátor 2, Gyűrűk ura, Mátrix, de itt volt
az egyik legjobb. És azért jó, mert nem követték el azt, amit Michael Bay és
George Lucas elszokott követni. Csak akkor használtak CGI-t, amikkor kellet.
Ugyan is a filmhez a zseniális Stan Winston épített robotokat és a CGI-t, a
mozgások tökélesítésére használták (meg a Gallimimus csordára és a
Brachiosaurusnál az elején). Így végig hihető marad a film és eléri a kívánt
hatást. A hangok. Azok a bizonyos hangok. Azóta nem mennek ki a fejemből. Ki ne
emlékezne a T-rex emlékezetes morgására vagy a Raptorok hívó szavára.
Zseniális. A másik pedig, ami azóta nem hagyta el füleimet az John Williams
zenéje. Ha valaki meghallja, az soha életében nem fogja elfelejteni.
Összegezve nem ajánlanám ezt a filmet, mert már mindenki
látta legalább 100x. Aki viszont még nem látta, az most rögtön töltse le vagy
vegye meg DVD-n és nézze meg, mert kihagyhatatlan, örökzöld klasszikus. És jó
Hollywood-i szokáshoz híven ennek is készültek folytatásai. A 2. részt szintén
Spielberg készítette el 1997-ben Az elveszett világ címen. Fiatalabb koromban én
az 1. résszel együtt imádtam és sokszor megnéztem, de most így érettebb fejjel
megnézve elégé nagyot csalódtam benne. A karakterekért nem tudtam izgulni, sőt
itt már csak azért raktak be szereplőket, hogy látványosan meghaljanak. Ebből
kivétel Malcolm, akit még itt is szerettem és nagyon jó poénjai voltak. Viszont
a kislányát én nem kedveltem és idegesítőnek illetve feleslegesnek találtam. A
végét meg nagyon elrontották a T-rex San Diegóban baromsággal. 2001-ben pedig
készült 3. rész, amiben meg szinte semmi jót nem találtam. Kivétel Grant
visszatértét, illetve, hogy már nem a T-rex a fő dínó. Óvva intek mindenkit a
3. résztől. Viszont nem rég jött ki a 4. rész a Jurassic World. Nem akarok
részletes kritikát írni róla. Legyen annyi elég, hogy visszahozta az 1. rész
hangulatát. Hibák vannak benne természetesen, de ugyan annyi jó dolog is van
benne, amitől én szeretni tudom ezt a részt. Nem jobb az 1. résznél, de jobb,
mint a 2. és 3. rész.
Én a Klasszikus Hollywood voltam legközelebb pedig eljutunk
Spielberg legjobb filmjéhez
Értékelés:10/10
