Jurassic park

Jurassic park

Sziasztok, kedves olvasóim, ez itt a Klasszikus Hollywood és jelentem, hogy még nem tűntem el véglegesen. Aki tudni akarja, hogy miért nem volt eddig kritika és, hogy miért voltam távol ilyen sok ideig, azoknak mondom, hogy nyaraltam, meleg volt, fáradt voltam, nem volt kedvem írni, egyéb, stb. De most feltöltődve és kipihenten, illetve forró, száraz idő mentesen folytatom, amihez értek. Úgyhogy folytassuk egy ember életútját, aki nem más, mint Steven Spielberg. Igen ám jön a Spielberg marathont egy módosítással. Most már csak a rendező ismert filmjeivel fogok részletesen foglalkozni. Mivel legutóbb az Indiana Jones 2-őt veséztem ki elgondolkodtam, hogy az utána lévő filmjeit, hogy mutassam be úgy, hogy érdekes legyen a kritikám és esetleg sok embert ösztönözzek arra, hogy megnézzék ezeket a filmeket. Végül rá kellet jönnöm, hogy az Indi 2 után Spielbergnek egy jó ideig nem volt olyan alkotása, ami érdekelne is bárkit. Hozzá teszem az ez utáni filmjei engem se nagyon nyűgöztek le, de nem voltak rosszak se. Mégis valahogy nem ajánlanám nagyon őket. Így hát csak említésszerűen fogom ezeket elmondani és csak az igazán nagy dobásait fogom részletesen kivesézni. A másik ok, hogy így halad a marathon az időbeosztásom. Ugyan is közeleg a Halloween és ez igen csak jó alkalom, arra, hogy pár horror filmről beszéljek és mivel horror területen teljesen üres vagyok, ezért inkább bepótolnám a klasszikusokat, mint hogy Spielberg kevésbé ismert filmjeiről beszélnék. Úgyhogy vágjunk bele. Az Indiana Jones 2, bár anyagilag a legsikeresebb volt az évben a kritikusok nem fogadták kitörő örömmel. Ezért Spielberg úgy határozott, hogy még nem készíti el a 3. részt, hanem más vizekre evez. Így 1985-ben elkészült az első igazán drámai alkotása a Bíborszín. Jó filmnek tartom, mégis nem olyan, amit ajánlanék másoknak. Egy teljesen korrekt kis dráma. Aki megnézi az el lesz vele, de aki úgy dönt nem szán rá időt az se hagy ki semmit. A filmhez kapcsolódik egy botrány. A 86-os Oscar gálán 11 jelöléssel indult, de végül nem nyert semmilyen díjat. Így ez a film lett az Oscar történelem legnagyobb vesztese. Viszont a kritika jól fogatatta a művet, így Spielberg megint bizonyítani akart, hogy ő bizony tud drámát is készíteni. 1987-ben jött a Nap birodalma című háborús filmje. Nem érdemel több szót. Gyenge, giccses és néhol túlnyújtott film. Nem érdemes megnézni. Ezután 89-ben jött a 3. Indiana Jones filmje Az utolsó keresztes lovag. Gondolkodtam, hogy írjak e erről, mert én ezt a filmet imádom, de végül is azért imádom a 3. Indi filmet, amiért az 1. részt is imádtam és nem akartam önismétlő lenni. Legyen annyi, hogy kihagyhatatlan klasszikus, mind 3 Indiana Jones film (4. részt meg mindenki kerülje jó messzire). Ezután Spielberg kipróbálta magát a romantikus műfajban és elkészítette az Örökké című művét. Előre kijelenteném, hogy nem vagyok a romantikus filmek híve, de néha megszoktam őket nézni. Ezzel a filmmel próbáltam pozitívan hozzá állni. De ez egy kalap sz*r! Annyira giccses, hogy én nekem hánynom kellet tőle, a poénokon én kínomban röhögtem, a karaktereket utáltam és a pokol mélyére kívántam őket, a 2 szerelmes pár között szinte fájdalmasan semmilyen kémia nincs és mellette borzalmasan unalmas a story. Számomra ez Spielberg legrosszabb filmje és még az általam sokat szidott 1941-nél is jobban utálom. Ezután jött a Hook című Pán Péter feldolgozása, amit én nem utálok, mint sokan mások. Egy korrekt kis családi mozi, de semmi több. Viszont minden megváltozott 1993-ban, amikor a rendező elhatározta, hogy visszatér a szórakoztató filmekhez és egy igazi blockbustert tesz le az asztalra. És az eredmény, talán a világ legjobb blockbusterre. Ez a Jurassic Park. És akkor térjünk rá a mai alapanyagunkra. Ahogy Hammond mondaná. „Welcome to Jurassic Park.”

Történet: Ki ne ismerné ezt a filmet, amiben egy tudós John Hammond rá talált egy szúnyogra és a benne lévő dínóvérrből készítette el a Dns-eket és velük együtt az élő-lélegző dinoszauruszokat. És miután pár látogató elmegy, a parkot ellenőrizni elszabadul a káosz. Az állatok kiszabadulnak és elkezdik ölni az embereket. A történet persze nagyon egyszerű. Egy kalandfilmhez nem kell komplikált történetet írni és nem kellenek mély karakter ábrázolások. Elég annyit tenni, hogy a történetet nagyon jól megkell valósítani.

Megvalósítás: És sikerült. Spielberg és csapata nem csak a kaland film műfaját reformálták meg, hanem egész Hollywoodot is. Ez a film számomra egy nagyon hatalmas élmény volt az életemben. Még óvodás voltam és elkezdtek érdekelni a dínók és az ő világuk. Aztán egyszer a TV-t nézve, rá találtam a Jurassic parkra. Persze a szüleim nem engedték, hogy nézzem, mert szerintük még túl fiatal voltam ehhez a filmhez. Végül én győztem és megnézhettem eme alkotást. És mi lett az eredmény? Gyerekkorom legmeghatározóbb filmélménye. Utána szinte faltam a dínós könyveket, dínó fan voltam és paleontológus akartam lenni. Ma már persze kinőttem a dínós korszakomból, de a filmet még mindig imádom és imádni is fogom a jövőben is. De rá térve a megvalósításra. Egy végig feszült és izgalmas filmet kapunk, ami e mellet tartogat pár félelmetes jelenetet is. És itt az egyik legnagyobb erénye a filmnek. Persze az elején kell felvezetés és ez meg is van. Kb. 50 percet kell várni mire, történnek az események, de ami előtte van az is nagyon jó. Marad idő arra, hogy a karaktereket megismertesse a nézővel és utána izguljunk is értük + ezt úgy csinálták meg, hogy nem lesz unalmas az első 50 perc, sőt. Élvezettel hallgatjuk végig, hogy Hammond és csapata, hogy tudta mind ezt megalkotni és megtudunk mindent a parkról, hogy hogy hozták létre a dínókat. Persze Spielberg tudta, hogy egy kaland filmet csinál így szerencsére nem tömte tele a fejünket tömény információval vagy túlmagyarázással. Csak annyi információt kapunk, amennyi kell. Most, hogy kitárgyaltuk a film 1. felét, milyen lehet a 2. fele. Nagyon feszült, félelmetes és zseniális. Végig izgulunk a karakterekért, hogy éljék túl. Itt nem estek abba a hibába, hogy csak azért írták bele őket a történetbe, hogy aztán látványos módon meghalljanak, nem. Itt még az idegesítőn sikoltozó kis gyerekekért is tudtam izgulni. 2 jelentett emelnék ki, amik azóta nagy hatást gyakoroltak rám gyerekként. Az egyik egyértelműen a T-rex kiszabadulása, ami annyira félelmetes, hogy az már egy horror filmben is megállná a helyét. Illetve a személyes kedvenc jelenetem a raptorok a konyhában rész. Ez a jelenet még ma is visszatér a rémálmaimban. Csak gondoljatok bele. Nem túlzok, gyerekként beszartam tőle. És ez még csak 2 volt a számtalan feszült jelenet közül.

Karakterek, színészek: Mint mondtam nem kell egy Keresztapa szintű karakter ábrázolás egy ilyen kaliberű filmben. A lényeg, szerethetőek legyenek és tudjunk értük izgulni. És ez maximálisan sikerült. Nem tudtam meg róluk szinte semmit, hogy honnan jöttek vagy mi a motivációjuk, de akkor is izgultam értük. Ebbe az is segített, hogy Spielberg nem ismert színészeket választott a szerepre. Így könnyebben tudtam velük azonosulni és velük együtt rácsodálkozni a parkra. Nem estek bele abba a hibába, mint a legtöbb horror film esetén, hogy a karakterek hülyeségeket csinálnak, amitől csak rosszabb lesz a helyzet. Itt minden cselekedetük megmarad az ésszerű határán. Na de lássuk magukat a karakterek. Alan Grantet az akkor ismeretlen Sam Neil játszotta és a film után lett felkapottabb színész. A karaktere szerethető, vannak vicces megjegyzései és minden mozdulata hihető. El hisszük, hogy ő egy paleontológus és ez a lényeg. Ugyanezt tudom mondani a párjára Ellie Satler-e, akit Laura Dern játszik. Ugyan úgy végig jól és hihetőn hozza a szerepét + nem idegesítő. Jeff Goldblum is szerepel a filmben, mint Ian Malcolm. Ha választanom kell kedvenc karaktert a filmből, akkor ő az. Vicces, de nem erőltetetten vicces, mert tényleg tudok rajta nevetni. Ugyanakkor ő az, aki már kezdettől tudja, hogy itt nem lesz minden rendben. A másik kedvencem pedig John Hammond. A volt Oscar-díjas rendező Richard Attenborough játssza nagyon jól. Van még pár karakter, de ők annyira nem kapnak, nagy figyelmet viszont tudunk értük is izgulni. Itt van még a 2 gyerek Lex és Tim. Már az Indiana Jones 2.-ben szidtam a gyerek színészt, mert annyira idegesítő volt. Itt is van pár idegesítő momentumok (sikítanak ezzerel), de mégis végig szerethetőek maradnak. A vicc az az, hogy én is úgy álltam a gyerek karakterekhez, mint Grant. Féltem, hogy borzalmasan idegesítőek lesznek, de végül Granttel eggyüt megszerettem őket. Viszont a legeslegjobb karakterek kétségkívül a dinoszauruszok. Ritka az olyan élőszereplős (nem rajzfilm) filmek, ahol a dínók már önálló karakternek számítanak. De itt sikerült. Spielberg próbálta a legéletszerűbben, megcsinálni őket és sikerült is neki. Oké van pár eltérés a fajok között pl. a Dilophosaurusnak nem volt gallérja és nem tudott mérget köpni és a Velociraptorok a valóságban pulyka nagyságúak voltak. De ezen nem kéne fennakadni, mégis csak egy kalandfilmről beszélünk. Személyes kedvenceim a Velociraptorok voltak. Kegyetlen gyilkosok, akiktől lehetett tartani, mert mellette még nagyon intelligensek voltak (ki tudták nyitni az ajtót!!). A másik a T-rex, akitől szintén lehetett tartani, bár ő nem volt annyira okos, mint kisebb rokonai. Lényeg mi lényeg, ők a legjobbak.

Teknikai megvalósítások: Ahogy Grant mondta „Zseniális, hogy csinálta ezt?” Kevés olyan filmet láttam, ahol ilyen zseniálisan használták volna a CGI-t. Oké még ott van a Terminátor 2, Gyűrűk ura, Mátrix, de itt volt az egyik legjobb. És azért jó, mert nem követték el azt, amit Michael Bay és George Lucas elszokott követni. Csak akkor használtak CGI-t, amikkor kellet. Ugyan is a filmhez a zseniális Stan Winston épített robotokat és a CGI-t, a mozgások tökélesítésére használták (meg a Gallimimus csordára és a Brachiosaurusnál az elején). Így végig hihető marad a film és eléri a kívánt hatást. A hangok. Azok a bizonyos hangok. Azóta nem mennek ki a fejemből. Ki ne emlékezne a T-rex emlékezetes morgására vagy a Raptorok hívó szavára. Zseniális. A másik pedig, ami azóta nem hagyta el füleimet az John Williams zenéje. Ha valaki meghallja, az soha életében nem fogja elfelejteni.

Összegezve nem ajánlanám ezt a filmet, mert már mindenki látta legalább 100x. Aki viszont még nem látta, az most rögtön töltse le vagy vegye meg DVD-n és nézze meg, mert kihagyhatatlan, örökzöld klasszikus. És jó Hollywood-i szokáshoz híven ennek is készültek folytatásai. A 2. részt szintén Spielberg készítette el 1997-ben Az elveszett világ címen. Fiatalabb koromban én az 1. résszel együtt imádtam és sokszor megnéztem, de most így érettebb fejjel megnézve elégé nagyot csalódtam benne. A karakterekért nem tudtam izgulni, sőt itt már csak azért raktak be szereplőket, hogy látványosan meghaljanak. Ebből kivétel Malcolm, akit még itt is szerettem és nagyon jó poénjai voltak. Viszont a kislányát én nem kedveltem és idegesítőnek illetve feleslegesnek találtam. A végét meg nagyon elrontották a T-rex San Diegóban baromsággal. 2001-ben pedig készült 3. rész, amiben meg szinte semmi jót nem találtam. Kivétel Grant visszatértét, illetve, hogy már nem a T-rex a fő dínó. Óvva intek mindenkit a 3. résztől. Viszont nem rég jött ki a 4. rész a Jurassic World. Nem akarok részletes kritikát írni róla. Legyen annyi elég, hogy visszahozta az 1. rész hangulatát. Hibák vannak benne természetesen, de ugyan annyi jó dolog is van benne, amitől én szeretni tudom ezt a részt. Nem jobb az 1. résznél, de jobb, mint a 2. és 3. rész.

Én a Klasszikus Hollywood voltam legközelebb pedig eljutunk Spielberg legjobb filmjéhez

Értékelés:10/10