Trónok harca
Sziasztok, újra itt a Klasszikus Hollywood. Folytatom az új
rovatomat, ami a TV sorozatok világával foglalkozik. Most vagyok abban a
korszakomban, mikor már a mozifilmek nem nagyon kötnek le és inkább minden
fárasztó nap után egy sorozat epizódját nézem meg. Ez jó döntés is volt, mivel
a Tv világa már-már olyan nagyságokba emelkedett, hogy a népszerűségét, egy
mozifilm is megirigyelné. Legutóbb az én személyes kedvenc sorozatomról a
Breaking bad-ről volt szó, amire tökéletesen igaz, hogy a dramaturgiája, a
karakterei és a története több mint egy egyszerű Tv sorozaté. És most jöjjön
egy olyan műalkotás, ami szintén hatalmas reformot indított el a csatornák
világában, illetve nekem is egyik nagy kedvencem. Ez az HBO siker sorozata a
Trónok harca, aminek jelenleg 5 évada van, de nem sokára jön a 6. is. De még
mielőtt belekezdenék magába a sorozatba, előtte beszéljünk a könyvről egy
kicsit. Bevallom őszintén, egy kötetett se olvastam A tűz és jég dala
regényciklusból, úgyhogy a kritikám csak és kizárólag a TV-s feldolgozásról fog
szólni és nem lesz benne szó a regényről. Viszont, amit hallottam a könyvekről,
abból már kitudtam következtetni, hogy a sorozat nagyon eltért tőle. A
cselekmények másképpen vannak, a karakterek is máskor halnak meg (van, aki a
könyvben túléli, de a TV-ben nem). Úgyhogy ki kell tárgyalnunk egy fontos
kérdést, ami ezt a sorozatot is érinti. „Mi a jó és hű könyvadaptáció?” Ez egy
fontos dolog és kötelességemnek érzem, hogy letegyem a voksomat, ebben a témában.
Hű könyvadaptáció szerintem nincs. Szinte minden film legalább 30%-ban eltér az
eredeti műtől, tehát ez a kérdés letudva. Viszont, hogy mi nevezhető JÓ
adaptációnak az már más kérdés. Ugyan is egy könyvet nehéz megfilmesíteni. A
regények részletesebbek, ez mindig is így volt és így is lesz örökké. Az író
megengedheti magának, hogy addig foglalkozzon a művel, ameddig akar. Mivel az
olvasó, akkor veszi elő, amikor csak akarja és nincs meghatározva az idő. Az
ember elolvashatja 1 hónap alatt az adott művet, de akár 1 évig is húzhatja az
időt. Az író tudja ezt és van ideje a történetet és a karaktereket kidolgoznia.
Viszont a filmezéssel már más a helyzet. A stúdió előre megmondja, hogy hány
perces legyen az adaptáció és mivel ismerjük a producereket, tudjuk, hogy nem
fognak egy könyv megadaptálására 5 óra játék időt szánni. Hamar monotonná és
unalmassá válhat a film és ezt ők is tudják. Viszont ekkor jönnek a gondok.
„Melyik történet szállat, hagyják ki, hogy a mű meglegyen 2 órás?”,”Melyik
karaktert hagyjuk ki a műből?”,”Mit változtassunk az adaptáción, hogy sokkal
filmesebb vagy befogadhatóbb legyen a nézők számára?”. És, ha meg is csinálják,
akkor is ott lesz az a bizonyos réteg, akik foggal-körömmel védeni fogják a
könyvet. Ezért is nehéz egy könyv adaptálása, de nem lehetetlen. Lehet az
adaptáció egyszerre jó és valamennyire hű is az eredetihez. Ilyen pl. A gyűrűk
ura trilógia. Megtartotta a regények hangulatát és mellé beleraktak remek
filmes megoldásokat is. Illetve vannak a rossz adaptációk. De az, hogy rossz,
még nem jelenti azt, hogy maga a film is szörnyű lenne, sőt! Egyik kedvenc
horror filmem (és könyvem is) A ragyogás, már-már vállalhatatlanul sok dolgot
változtatott meg, amitől a könyv rajongók utálhatják ezt a filmet, de mégis egy
zseniális mozi mérföldkőről van szó. Miért? Mert egy teljesen más alternatívába
akarja helyezni a regényt. Míg a könyv a családdrámát helyezte előre, addig a
film a magány utáni megtébolyulást helyezte középpontban és ilyen
perspektívában tálalta fel a nézőknek. Ilyen mai sorozatunk is a Trónok harca,
mely teljesen más úton halad, mint, ahogy George R. R. Martin eredetileg
megírta.
Bár már a címbe is benne van, újra elmondom, hogy ez
Spoileres lesz. Szóval, aki esetleg nem kezdet bele a sorozatba az csak óvatosan
közelítse meg az írásomat, különben úgy jártok, mint Robb Stark a ….. Na azért,
ott még nem tartunk.
Történet: Egy kitalált, fantasy világban, név
szerint Westerosban járunk. Itt élnek a nagy és kis családok. A történetben 4
fontos nagycsalád szerepel. A Stark-ok, a Lannister-ek, a Targaryen-ek és a
Baratheon-ok. A történet nagyon szövevényes és tele van apróbb mellék
szállakkal, így nagyon nehéz róla beszélni, de megpróbálom. 3 fontosabb
történet száll, van. Az egyik a Királyváras rész, ahol a 7 királyság fő királya
uralkodik. Ez a történet inkább a Lannister családról és az ő viszályaikról
szól. A másik az Északon játszódó száll, ami főleg a Stark családról szól (ha
még maradtak egyáltalán). Illetve van, egy Falon játszódó száll is, amiben az Éjjeli
Őrség társasága próbálja megvédeni a birodalmat az északról jövő vadaktól és a
Másoktól. A 3. száll pedig egy másik kontinensen, név szerint, Essos földjén
játszódik, ahol az utolsó Targaryen leszármazott Daennerys Targaryen próbál
visszatérni Westerosban és vissza szerezni a Vastrónt. De ott van, még a többi
száll is, csak, hogy párat említsek. Stannis és a vörös asszony hadjárata a
trónért, Arya bosszúhadjárata, Jamie és Bryenn utazása Északról, Királyvárba, a
Dorne-i történet és még sok Más.
Kicsit értékelném az eddigi évadokat, mielőtt neki vágnék a pozitívumokba.
1. évad: Már mindenki csak a Trónok harcáról,
tudott beszélni, úgy hogy eljött az idő, hogy belevessem magamat Westeros
minden napi életébe. Az 1. évad pozitívan meglepett. Érdekes volt, mind a történet,
mind a karakterek, mind a meglepő fordulatok, illetve a sok vér és szex. Már az
első 4 részben olyan sok minden történt, hogy jegyzetelnem kellet, mi-miben
volt. Nagyon szövevényes, de egyben nagyon figyelem lekötő sorozat. Ned halálát
viszont nekem már ellőtték, így nem okozott nagy meglepetést, bár sajnáltam őt,
mert egyik kedvencem volt. Viszont elég volt 1 epizód, hogy tudjam, Tyrion lesz
az abszolút kedvencem. A jó kis 1. évad után, már vártam a 2.-at.
2. évad: És onnantól kezdve engem már nem
lehette a képernyő elől eltüntetni. Ezt az évadot egy hétvége alatt sikerült
megnéznem. Nem viccelek, egy hétvége alatt! A történet nagyon beindult, kezdődtek
az izgalmasabbnál, izgalmasabb események. Ebben az évadban az 5 király
csatájára helyezték a hangsúlyt. Amit imádtam, az-az, hogy nem voltak nagy és
epikus csaták, mégis végig izgalmas tudott lenni. Aztán a 9. részben jött egy
zseniális Feketevízi ütközet, amitől körmömet rágtam le annyira jó volt. De,
hogy a többi szálról is szó legyen. Arya Harrenhalle-i fogsága szintén érdekes volt,
főleg mikor megjelent a sokarcú isten, akinek a nevét még mindig nem tudom
kiejteni. Itt ismerjük meg Tywin-t is, aki szintén egy nagyon jó karakter. Északon
is közben beindult az esemény. Theon árulása, John és Ygritte kalandjai, de nem
szabad megfeledkezni Danny-ről és sárkányairól sem. Az évadzáró pedig zseniális
volt.
3. évad: Ahogy a 2. ez is eseményekkel teli
volt. A történet haladt előre és közben a karakterek is változtak, pozitív és
negatív értelemben is. Királyvárban Joffrey lecserélte Sansát Margery Tyrellre,
Tywin lesz a királysegítője, Tyrion-nak hozzá kell mennie Sansához, Cersei-nek
pedig Loras Tyrel-hez, aki nem a különböző nemhez vonzódik. Kicsit háttérbe
szorult ez a száll, de attól még meg voltak az emlékezetes pillanatai pl. Tyrion
beszéde a saját esküvőjén. Nagyobb szerepet kapott viszont a Stark család,
mondhatni ők voltak a főszereplői az évadnak. Ott van Robb, aki el akarja
foglalni Királyvárat, hogy megmentse húgait a Lannisterek-től. Ezt viszont csak
úgy tudja elérni, ha az egyik emberét beházasítja a Frey házba és akkor lesznek
szövetségesei. És ami ott történik, az szó szerint sokkolta a sorozat
rajongóit. Ha ők is olvassák, ezt a kritikát, akkor tudják, hogy a Red wedding-ről
beszélek. Amúgy nekem a kedvenc epizódom lett. De ott van még Arya is, aki a
Vérebbel együtt próbálja megtalálni a családját, ha maradtak még egyáltalán. Az
ő párbeszédeik nagyon jók és humorosak voltak. Illetve Arya itt kezdet igazán
változni. Az ártatlan kislányból, egy bosszúszomjas szereplő lett. De ott van
még Jamie, aki a legnagyobb változáson ment át. A sorozat elején egy utálni
való karakter volt, akit mindenki a halálba kívánt. Viszont itt teljesen
azonosulható lett. A fürdőben előadott monológjával, nagyot, nőt a szememben. Később
meg ő és Tyrion lett az egyetlen azonosulható Lannister. Ebben a szezonban
jelent, meg egy másik közönség kedvenc Ramsey, aki még Joffrey gonoszágát is
túl tudja szárnyalni. Ahogy szegény Tehon-t (már Bűzöst) kínozza, és ahogy azt
előadja az frenetikus és ijesztő. Havas John háttérben volt, így arról most nem
szólnék. Dannerys pedig ekkor lett kedvencem. Neki is nagyon jó pillanatai
voltak, főleg mikor a sárkányait utasítja.
4. évad: Nem kérdés senkinek sem, hogy ez a
sorozat csúcspontja. Itt tényleg minden a tökéletesség határát éri el. A
karakterek, a dramaturgia, de főképp a csaták és az effektek zseniálisak. Már
tényleg azt lehet mondani, hogy a Tv sorozatok mozifilm minőségűek. De
haladjunk sorjában. Királyvárban voltak a legemlékezetesebb pillanatok. Már rögtön az elején egy olyan fordulat van,
amit már nagyon, de nagyon vártam. Joffrey végre nincs többé! Yeah! Úristen, de
utáltam azt a karaktert. Viszont Tyrion-t vádolták meg, hogy megölte a királyt.
Én azért izgultam, hogy ne haljon meg szegény törpe. És ki kell térnem az őt
játszó színészre Peter Dinklage-re, aki nagyon beleélte magát a szerepbe. Akik,
látták azt a részt, amikor a tárgyalásán kitör belőle a világ általi gyűlölete,
azok tudják, hogy miért ő a legjobb karakter a sorozatban. Itt jelenik meg egy
új szereplő is Oberyn Marttel, akit szintén a bosszú vezet, mert a Hegy, Tywin
parancsára, megölte a húgát. A készítőknek sikerült egy szerethető karaktert
csinálniuk Oberyn-ből, csak, hogy ez lett a veszte is. Jamie, pedig még mindig
egy azonosulható, szerethető karakter. A másik fontos történet északon
játszódik a falnál. John tudja, hogy a vadak támadnak és fel kell rá készülnie
az Éjjeli őrségnek, de nem veszik őt komolyan. Majd jön a 9. részben egy olyan
csata, ami felejthetetlen mindenki számára. A fal ostroma, a párbajok és szinte
minden, már olyan mintha egy mozifilm lenne. De még itt van Arya is, akinek a történetszála,
még mindig nagyon jó. Dannerys pedig ebben az évadban kicsit negatívan
fejlődött. Ekkor már megkérdeztem magamtól „Biztos, hogy ő jó királynő lenne?”
A sárkányai viszont fantasztikusan lettek meganimálva.
5. évad: Na, itt viszont hiányérzetem volt. Az
egész évad nem indult igényesen és ez sajnos végig így volt. Ez volt a sorozat
leggyengébbje, szerintem. A történet szállak, nagyon semmilyenek és unalmasak
lettek, a karakterek nagy része átment idegesítőbbe, vagy semmilyenbe. Arya itt
nagy csalódást okozott. Az egész fekete-fehér házas rész sehova nem tartott és
a végére már monotonná vált. Danny itt már minden pozitív tulajdonságát
elvesztette. Én nem akarom, hogy ő legyen az uralkodó Westerosban. Ami még nem
tetszett nekem, az a dornei száll. Hogy az miért kellet, hát nem értem.
Unalmassá tette a sorozatot. Viszont megvoltak a jó pillanatok is ebben a
szezonban. Tyrion, még mindig jó volt, a Királyváras szálban is voltak jó
pillanatok, Ramsey jelenetei aranyat érnek, illetve az egész Északos történet
nagyon jó lett. És utána jött az utolsó 3 rész és megmentette az egész évadot.
Még mindig azt, mondom, hogy az 5. a leggyengébb, de az utolsó 3 rész
egyszerűen briliáns volt. Főleg a rideghoni csata, ami már a Feketevizi csatát
is überelte. Illetve az arénás rész a Danny-s szálban nagyon jó volt. Az
évadzáró epizód, pedig már a Red wedding féle színvonalat hozta. Én emiatt már
várom a 6. évadot.
És most beszéljünk, arról, hogy mik a sorozat erősségei.
Először is az univerzum építése. Itt jön be az a pont, hogy a könyvek világát
remekül adták vissza. Westeros, már olyan mélységekben lett ábrázolva, mint
Középfölde. Van saját éghajlatai, tájai, régiói, társadalmai, királyai. Olyan,
mintha létező világról beszélnénk, amit csak tovább fokoz a középkori
hangulata. Bár fantasy, nem a mágia a lényeg benne, hanem a realista
ábrázolása. De a varázslat rajongóinak, ott vannak a sárkányok, a Mások,
illetve Melisandre a vörös papnő és az istenének varázsereje. De a lényeg a
középkor brutalitása és politikai csatározásai. Mint, már mondtam a sorozatban
nincsenek, nagy csata jelenetek, inkább a beszélgetésekre és az ármánykodásokra
fokuszálnak. És még így is adrellalin pumpálóan izgalmas a sorozat. A
párbeszédek zseniálisan vannak megírva és érezzük a szavaknak a súlyát és
következményeit. Ha pedig csatákról van, szó abban sem okoz csalódást.
Nagyszerűek a koreográfiák és az effektek. Főleg a rideghoni résznél.
A másik
nagy erőssége, hogy olyat csinál, amit egy rendes tv sorozat nem merne,
megtenni. Írtja a karaktereit. Oké, ez már a könyvekben is így volt, de a
sorozat teljesen eltér tőle, így nem tudjuk, hogy most mi fog következni. Elég
csak Robb-ra vagy John-ra gondolnunk, milyen felháborodást kavart a haláluk. Én
szintén nagyon meglepődtem rajtuk, de pozitív értelemben. Ha egy sorozat ilyet
be mer vállalni, hogy a közönség kedvenceit nem fél kinyírni, akkor érdemes
tovább nézni. Hiszen a középkor nem volt egy mese-habbal. Ott a legváratlanabb
dolgok történtek mindig. Akasztások, lefejezések, mágia-égetések. Ez nem egy
mese, ez egy realista középkor szemlélet. A másik, amiben nagyon erős a sorozat
a brutalitása. Nem fél a legvéresebb dolgokat megmutatni benne. A másik a nyílt
szex ábrázolása. Sokan emiatt támadják a sorozatot. Viszont ez is egy nagyon bátor
húzás volt. És akkor rá térhetünk a karakterekre.
Tyrion Lannister: Más néven ördögfióka. Ő a közönség
kedvenc és nem is kell csodálni. Ő a legjobb karakter a sorozatban. Olyan, mint
a középkori Doktor House. Tele van iróniával a karaktere. A legviccesebb
beszólások, az ő számlájára írhatók. A bor és a nők pedig a kedvenc időtöltése.
Viszont nem egy léha nem törődöm, karakterről beszélünk. Mellette ugyanis ő az,
aki tökéletesen látja, mi baj van ezzel a világgal. Ő az, aki próbál javítani a
helyzeten, de mindig alul marad, mert lenézik és megvetik. Jó lenne, ha ő ülne
a Vastrónon, de ez nem nagyon történhet meg sajnos. Helyette, viszont egy csomó
Emmy-t haza vihetett a színész.
Cersei Lannister: Ha a Breaking bad-ben azt, mondtam,
hogy Skyler-nél nincs utálni valóbb karakter, akkor kihagytam Cersei-t. Ő
Robert király özvegye és az ő fia a pszichopata Joffrey. A csavar viszont az,
hogy nem Robert-től vannak a gyermekei, hanem a testvérétől Jamie-től. Emiatt
is vetik meg Királyvárban. Miután Joffrey lesz a király, ő az egyetlen, aki
támogatja. Ugyan akkor mindent megtesz, hogy Tyrion-t eltegyék láb alól. Cersei
egy manipulátor, de közben nem egy okos nőszemély. Akit nem szeret, azt simán
megtudja ölni valamilyen alibivel. Ááá, de utáltam őt. Mikor az 5. évadban
megkapta méltó büntetését, én állva tapsoltam. SHAME.
Daennerys Targaryen: Az utolsó Targaryen leszármazott, aki
száműzetésben él Essos földjén és sárkányaival vissza akarja szerezni a trónt.
Az elején én kedveltem a karakterét. A gyerekes külső egy erős női jellemet
takart. Csak gondoljunk a 3. évadra, mikor felszabadította a makulátlanokat és
a rabszolgákat. Viszont az 5. évadra nem lett már az az erős női személy, ahogy
megismertük. Már látszik, hogy ő is manipulálható és gyenge uralkodó képessége
van. Remélem, hogy a 6. évadra összekapja magát és visszatér a régi Danny.
Havas John: Ned Stark fattyú fia. Mivel tudja,
hogy nem lehet nagy szerepe a családban, inkább elmegy az Éjjeli őrséghez, hogy
a Falon harcolhasson hazájáért. Ám az élet nem igazán kedvező ott, sőt még meg
is vetik, mert fattyú. A 2. és 3. évadban van egy kis átállása a vadakhoz, de
mind kiderül ez csak csel volt. Később egy tehetséges hadvezér lesz és ezt a
néző is eltudja hinni. Nem az érzelmeire, hanem az eszére hallgat, kivéve,
hogyha a családjáról van szó. Nekem is az egyik kedvencem lett John.
Azonosulható volt és egyben ő a legjobb harcos mindenki közül. Sajnáltam, mikor
meghalt az 5. évadban.
Arya Stark: Tyrion után a másik kedvenc
karakterem. Egy gyenge kislányból, 5 évad alatt csináltak egy bosszúálló
amazont. Hamar elkerül a családjától és, már az 1 évadban végig kell néznie,
apja halálát, majd vándorlása során szomorúan veszi észre, hogy minden családtagja
meghalt. Hamar felnő és megérti, mit kell tennie, csak az 5. évadra lett elégé
semmilyen a története, de az is remélem, változik még.
Sansa Stark: Talán az egyetlen Stark, akit nem
kedvelek. Ő a legnaivabb karakter a sorozatban. Hisz abban, hogy a dolgok jóra
fordulnak és nekem ezért lógott ki a sorból az ő karaktere. Ez az ábrándozás,
nem illik ebbe a világba. Persze az 5. évadra, már ő is kezd fejlődni és rájön,
hogy változtatni kell a felfogásán.
Jamie Lannister: Teljesen utálhatóból, lett egy
teljesen azonosulható karakter. Tyrion, után ő a 2. Lannister, akinek nem
kívánom a halálát. Ő a szépfiú a sorozatban. A király testőrség legfontosabb
embere vagy, ahogy, szólítják a Királyölő. Viszont gyengesége a testvére.
Szerelmes belé és az ő fia Joffrey is. Először nem veszi komolyan az egész
helyzetet, de a 3 évadra ő változik meg a legjobban. Látja a helyzetek súlyát
és próbál jobb életet teremteni Királyvárban.
Most pedig jöjjön néhány karakter, akiről pár szót szólnék. Nem
lesz részletes, mert akkor soha nem lenne vége a kritikámnak. Joffrey-t
utáltam, Ned-et sajnálom, hogy meghalt, Robb-ot sajnálom, hogy meghalt,
Stannis-t régen kedveltem, most viszont nem, Kisujj nagyon jó, Varys nagyon jó,
Brann-nek elégé monoton a karaktere, Jorah semleges, Oberyn-t sajnálom, Bronn
laza, Ramsey pszichopata stb.
Teknikai megvalósítással, most nem untatnék senkit.
Összegezve a Trónok harca egy forradalmi jelentőségű sorozat
a TV történelmében, zseniális világgal, zseniális fordulatokkal, karakterekkel
és zseniális effektekkel. Már várom a 6. évadot és remélem ti is várjátok
rajongók. Én a Klasszikus Hollywood voltam, legközelebb Sherlock Holmes-ról
lesz szó.
Értékelés: 10/10