Trónok harca SPOILERES

Trónok harca

Sziasztok, újra itt a Klasszikus Hollywood. Folytatom az új rovatomat, ami a TV sorozatok világával foglalkozik. Most vagyok abban a korszakomban, mikor már a mozifilmek nem nagyon kötnek le és inkább minden fárasztó nap után egy sorozat epizódját nézem meg. Ez jó döntés is volt, mivel a Tv világa már-már olyan nagyságokba emelkedett, hogy a népszerűségét, egy mozifilm is megirigyelné. Legutóbb az én személyes kedvenc sorozatomról a Breaking bad-ről volt szó, amire tökéletesen igaz, hogy a dramaturgiája, a karakterei és a története több mint egy egyszerű Tv sorozaté. És most jöjjön egy olyan műalkotás, ami szintén hatalmas reformot indított el a csatornák világában, illetve nekem is egyik nagy kedvencem. Ez az HBO siker sorozata a Trónok harca, aminek jelenleg 5 évada van, de nem sokára jön a 6. is. De még mielőtt belekezdenék magába a sorozatba, előtte beszéljünk a könyvről egy kicsit. Bevallom őszintén, egy kötetett se olvastam A tűz és jég dala regényciklusból, úgyhogy a kritikám csak és kizárólag a TV-s feldolgozásról fog szólni és nem lesz benne szó a regényről. Viszont, amit hallottam a könyvekről, abból már kitudtam következtetni, hogy a sorozat nagyon eltért tőle. A cselekmények másképpen vannak, a karakterek is máskor halnak meg (van, aki a könyvben túléli, de a TV-ben nem). Úgyhogy ki kell tárgyalnunk egy fontos kérdést, ami ezt a sorozatot is érinti. „Mi a jó és hű könyvadaptáció?” Ez egy fontos dolog és kötelességemnek érzem, hogy letegyem a voksomat, ebben a témában. Hű könyvadaptáció szerintem nincs. Szinte minden film legalább 30%-ban eltér az eredeti műtől, tehát ez a kérdés letudva. Viszont, hogy mi nevezhető JÓ adaptációnak az már más kérdés. Ugyan is egy könyvet nehéz megfilmesíteni. A regények részletesebbek, ez mindig is így volt és így is lesz örökké. Az író megengedheti magának, hogy addig foglalkozzon a művel, ameddig akar. Mivel az olvasó, akkor veszi elő, amikor csak akarja és nincs meghatározva az idő. Az ember elolvashatja 1 hónap alatt az adott művet, de akár 1 évig is húzhatja az időt. Az író tudja ezt és van ideje a történetet és a karaktereket kidolgoznia. Viszont a filmezéssel már más a helyzet. A stúdió előre megmondja, hogy hány perces legyen az adaptáció és mivel ismerjük a producereket, tudjuk, hogy nem fognak egy könyv megadaptálására 5 óra játék időt szánni. Hamar monotonná és unalmassá válhat a film és ezt ők is tudják. Viszont ekkor jönnek a gondok. „Melyik történet szállat, hagyják ki, hogy a mű meglegyen 2 órás?”,”Melyik karaktert hagyjuk ki a műből?”,”Mit változtassunk az adaptáción, hogy sokkal filmesebb vagy befogadhatóbb legyen a nézők számára?”. És, ha meg is csinálják, akkor is ott lesz az a bizonyos réteg, akik foggal-körömmel védeni fogják a könyvet. Ezért is nehéz egy könyv adaptálása, de nem lehetetlen. Lehet az adaptáció egyszerre jó és valamennyire hű is az eredetihez. Ilyen pl. A gyűrűk ura trilógia. Megtartotta a regények hangulatát és mellé beleraktak remek filmes megoldásokat is. Illetve vannak a rossz adaptációk. De az, hogy rossz, még nem jelenti azt, hogy maga a film is szörnyű lenne, sőt! Egyik kedvenc horror filmem (és könyvem is) A ragyogás, már-már vállalhatatlanul sok dolgot változtatott meg, amitől a könyv rajongók utálhatják ezt a filmet, de mégis egy zseniális mozi mérföldkőről van szó. Miért? Mert egy teljesen más alternatívába akarja helyezni a regényt. Míg a könyv a családdrámát helyezte előre, addig a film a magány utáni megtébolyulást helyezte középpontban és ilyen perspektívában tálalta fel a nézőknek. Ilyen mai sorozatunk is a Trónok harca, mely teljesen más úton halad, mint, ahogy George R. R. Martin eredetileg megírta.

Bár már a címbe is benne van, újra elmondom, hogy ez Spoileres lesz. Szóval, aki esetleg nem kezdet bele a sorozatba az csak óvatosan közelítse meg az írásomat, különben úgy jártok, mint Robb Stark a ….. Na azért, ott még nem tartunk.

Történet: Egy kitalált, fantasy világban, név szerint Westerosban járunk. Itt élnek a nagy és kis családok. A történetben 4 fontos nagycsalád szerepel. A Stark-ok, a Lannister-ek, a Targaryen-ek és a Baratheon-ok. A történet nagyon szövevényes és tele van apróbb mellék szállakkal, így nagyon nehéz róla beszélni, de megpróbálom. 3 fontosabb történet száll, van. Az egyik a Királyváras rész, ahol a 7 királyság fő királya uralkodik. Ez a történet inkább a Lannister családról és az ő viszályaikról szól. A másik az Északon játszódó száll, ami főleg a Stark családról szól (ha még maradtak egyáltalán). Illetve van, egy Falon játszódó száll is, amiben az Éjjeli Őrség társasága próbálja megvédeni a birodalmat az északról jövő vadaktól és a Másoktól. A 3. száll pedig egy másik kontinensen, név szerint, Essos földjén játszódik, ahol az utolsó Targaryen leszármazott Daennerys Targaryen próbál visszatérni Westerosban és vissza szerezni a Vastrónt. De ott van, még a többi száll is, csak, hogy párat említsek. Stannis és a vörös asszony hadjárata a trónért, Arya bosszúhadjárata, Jamie és Bryenn utazása Északról, Királyvárba, a Dorne-i történet és még sok Más.

Kicsit értékelném az eddigi évadokat, mielőtt neki vágnék a pozitívumokba.

1. évad: Már mindenki csak a Trónok harcáról, tudott beszélni, úgy hogy eljött az idő, hogy belevessem magamat Westeros minden napi életébe. Az 1. évad pozitívan meglepett. Érdekes volt, mind a történet, mind a karakterek, mind a meglepő fordulatok, illetve a sok vér és szex. Már az első 4 részben olyan sok minden történt, hogy jegyzetelnem kellet, mi-miben volt. Nagyon szövevényes, de egyben nagyon figyelem lekötő sorozat. Ned halálát viszont nekem már ellőtték, így nem okozott nagy meglepetést, bár sajnáltam őt, mert egyik kedvencem volt. Viszont elég volt 1 epizód, hogy tudjam, Tyrion lesz az abszolút kedvencem. A jó kis 1. évad után, már vártam a 2.-at.

2. évad: És onnantól kezdve engem már nem lehette a képernyő elől eltüntetni. Ezt az évadot egy hétvége alatt sikerült megnéznem. Nem viccelek, egy hétvége alatt! A történet nagyon beindult, kezdődtek az izgalmasabbnál, izgalmasabb események. Ebben az évadban az 5 király csatájára helyezték a hangsúlyt. Amit imádtam, az-az, hogy nem voltak nagy és epikus csaták, mégis végig izgalmas tudott lenni. Aztán a 9. részben jött egy zseniális Feketevízi ütközet, amitől körmömet rágtam le annyira jó volt. De, hogy a többi szálról is szó legyen. Arya Harrenhalle-i fogsága szintén érdekes volt, főleg mikor megjelent a sokarcú isten, akinek a nevét még mindig nem tudom kiejteni. Itt ismerjük meg Tywin-t is, aki szintén egy nagyon jó karakter. Északon is közben beindult az esemény. Theon árulása, John és Ygritte kalandjai, de nem szabad megfeledkezni Danny-ről és sárkányairól sem. Az évadzáró pedig zseniális volt.

3. évad: Ahogy a 2. ez is eseményekkel teli volt. A történet haladt előre és közben a karakterek is változtak, pozitív és negatív értelemben is. Királyvárban Joffrey lecserélte Sansát Margery Tyrellre, Tywin lesz a királysegítője, Tyrion-nak hozzá kell mennie Sansához, Cersei-nek pedig Loras Tyrel-hez, aki nem a különböző nemhez vonzódik. Kicsit háttérbe szorult ez a száll, de attól még meg voltak az emlékezetes pillanatai pl. Tyrion beszéde a saját esküvőjén. Nagyobb szerepet kapott viszont a Stark család, mondhatni ők voltak a főszereplői az évadnak. Ott van Robb, aki el akarja foglalni Királyvárat, hogy megmentse húgait a Lannisterek-től. Ezt viszont csak úgy tudja elérni, ha az egyik emberét beházasítja a Frey házba és akkor lesznek szövetségesei. És ami ott történik, az szó szerint sokkolta a sorozat rajongóit. Ha ők is olvassák, ezt a kritikát, akkor tudják, hogy a Red wedding-ről beszélek. Amúgy nekem a kedvenc epizódom lett. De ott van még Arya is, aki a Vérebbel együtt próbálja megtalálni a családját, ha maradtak még egyáltalán. Az ő párbeszédeik nagyon jók és humorosak voltak. Illetve Arya itt kezdet igazán változni. Az ártatlan kislányból, egy bosszúszomjas szereplő lett. De ott van még Jamie, aki a legnagyobb változáson ment át. A sorozat elején egy utálni való karakter volt, akit mindenki a halálba kívánt. Viszont itt teljesen azonosulható lett. A fürdőben előadott monológjával, nagyot, nőt a szememben. Később meg ő és Tyrion lett az egyetlen azonosulható Lannister. Ebben a szezonban jelent, meg egy másik közönség kedvenc Ramsey, aki még Joffrey gonoszágát is túl tudja szárnyalni. Ahogy szegény Tehon-t (már Bűzöst) kínozza, és ahogy azt előadja az frenetikus és ijesztő. Havas John háttérben volt, így arról most nem szólnék. Dannerys pedig ekkor lett kedvencem. Neki is nagyon jó pillanatai voltak, főleg mikor a sárkányait utasítja.

4. évad: Nem kérdés senkinek sem, hogy ez a sorozat csúcspontja. Itt tényleg minden a tökéletesség határát éri el. A karakterek, a dramaturgia, de főképp a csaták és az effektek zseniálisak. Már tényleg azt lehet mondani, hogy a Tv sorozatok mozifilm minőségűek. De haladjunk sorjában. Királyvárban voltak a legemlékezetesebb pillanatok.  Már rögtön az elején egy olyan fordulat van, amit már nagyon, de nagyon vártam. Joffrey végre nincs többé! Yeah! Úristen, de utáltam azt a karaktert. Viszont Tyrion-t vádolták meg, hogy megölte a királyt. Én azért izgultam, hogy ne haljon meg szegény törpe. És ki kell térnem az őt játszó színészre Peter Dinklage-re, aki nagyon beleélte magát a szerepbe. Akik, látták azt a részt, amikor a tárgyalásán kitör belőle a világ általi gyűlölete, azok tudják, hogy miért ő a legjobb karakter a sorozatban. Itt jelenik meg egy új szereplő is Oberyn Marttel, akit szintén a bosszú vezet, mert a Hegy, Tywin parancsára, megölte a húgát. A készítőknek sikerült egy szerethető karaktert csinálniuk Oberyn-ből, csak, hogy ez lett a veszte is. Jamie, pedig még mindig egy azonosulható, szerethető karakter. A másik fontos történet északon játszódik a falnál. John tudja, hogy a vadak támadnak és fel kell rá készülnie az Éjjeli őrségnek, de nem veszik őt komolyan. Majd jön a 9. részben egy olyan csata, ami felejthetetlen mindenki számára. A fal ostroma, a párbajok és szinte minden, már olyan mintha egy mozifilm lenne. De még itt van Arya is, akinek a történetszála, még mindig nagyon jó. Dannerys pedig ebben az évadban kicsit negatívan fejlődött. Ekkor már megkérdeztem magamtól „Biztos, hogy ő jó királynő lenne?” A sárkányai viszont fantasztikusan lettek meganimálva.

5. évad: Na, itt viszont hiányérzetem volt. Az egész évad nem indult igényesen és ez sajnos végig így volt. Ez volt a sorozat leggyengébbje, szerintem. A történet szállak, nagyon semmilyenek és unalmasak lettek, a karakterek nagy része átment idegesítőbbe, vagy semmilyenbe. Arya itt nagy csalódást okozott. Az egész fekete-fehér házas rész sehova nem tartott és a végére már monotonná vált. Danny itt már minden pozitív tulajdonságát elvesztette. Én nem akarom, hogy ő legyen az uralkodó Westerosban. Ami még nem tetszett nekem, az a dornei száll. Hogy az miért kellet, hát nem értem. Unalmassá tette a sorozatot. Viszont megvoltak a jó pillanatok is ebben a szezonban. Tyrion, még mindig jó volt, a Királyváras szálban is voltak jó pillanatok, Ramsey jelenetei aranyat érnek, illetve az egész Északos történet nagyon jó lett. És utána jött az utolsó 3 rész és megmentette az egész évadot. Még mindig azt, mondom, hogy az 5. a leggyengébb, de az utolsó 3 rész egyszerűen briliáns volt. Főleg a rideghoni csata, ami már a Feketevizi csatát is überelte. Illetve az arénás rész a Danny-s szálban nagyon jó volt. Az évadzáró epizód, pedig már a Red wedding féle színvonalat hozta. Én emiatt már várom a 6. évadot.

És most beszéljünk, arról, hogy mik a sorozat erősségei. Először is az univerzum építése. Itt jön be az a pont, hogy a könyvek világát remekül adták vissza. Westeros, már olyan mélységekben lett ábrázolva, mint Középfölde. Van saját éghajlatai, tájai, régiói, társadalmai, királyai. Olyan, mintha létező világról beszélnénk, amit csak tovább fokoz a középkori hangulata. Bár fantasy, nem a mágia a lényeg benne, hanem a realista ábrázolása. De a varázslat rajongóinak, ott vannak a sárkányok, a Mások, illetve Melisandre a vörös papnő és az istenének varázsereje. De a lényeg a középkor brutalitása és politikai csatározásai. Mint, már mondtam a sorozatban nincsenek, nagy csata jelenetek, inkább a beszélgetésekre és az ármánykodásokra fokuszálnak. És még így is adrellalin pumpálóan izgalmas a sorozat. A párbeszédek zseniálisan vannak megírva és érezzük a szavaknak a súlyát és következményeit. Ha pedig csatákról van, szó abban sem okoz csalódást. Nagyszerűek a koreográfiák és az effektek. Főleg a rideghoni résznél. 

A másik nagy erőssége, hogy olyat csinál, amit egy rendes tv sorozat nem merne, megtenni. Írtja a karaktereit. Oké, ez már a könyvekben is így volt, de a sorozat teljesen eltér tőle, így nem tudjuk, hogy most mi fog következni. Elég csak Robb-ra vagy John-ra gondolnunk, milyen felháborodást kavart a haláluk. Én szintén nagyon meglepődtem rajtuk, de pozitív értelemben. Ha egy sorozat ilyet be mer vállalni, hogy a közönség kedvenceit nem fél kinyírni, akkor érdemes tovább nézni. Hiszen a középkor nem volt egy mese-habbal. Ott a legváratlanabb dolgok történtek mindig. Akasztások, lefejezések, mágia-égetések. Ez nem egy mese, ez egy realista középkor szemlélet. A másik, amiben nagyon erős a sorozat a brutalitása. Nem fél a legvéresebb dolgokat megmutatni benne. A másik a nyílt szex ábrázolása. Sokan emiatt támadják a sorozatot. Viszont ez is egy nagyon bátor húzás volt. És akkor rá térhetünk a karakterekre.

Tyrion Lannister: Más néven ördögfióka. Ő a közönség kedvenc és nem is kell csodálni. Ő a legjobb karakter a sorozatban. Olyan, mint a középkori Doktor House. Tele van iróniával a karaktere. A legviccesebb beszólások, az ő számlájára írhatók. A bor és a nők pedig a kedvenc időtöltése. Viszont nem egy léha nem törődöm, karakterről beszélünk. Mellette ugyanis ő az, aki tökéletesen látja, mi baj van ezzel a világgal. Ő az, aki próbál javítani a helyzeten, de mindig alul marad, mert lenézik és megvetik. Jó lenne, ha ő ülne a Vastrónon, de ez nem nagyon történhet meg sajnos. Helyette, viszont egy csomó Emmy-t haza vihetett a színész.

Cersei Lannister: Ha a Breaking bad-ben azt, mondtam, hogy Skyler-nél nincs utálni valóbb karakter, akkor kihagytam Cersei-t. Ő Robert király özvegye és az ő fia a pszichopata Joffrey. A csavar viszont az, hogy nem Robert-től vannak a gyermekei, hanem a testvérétől Jamie-től. Emiatt is vetik meg Királyvárban. Miután Joffrey lesz a király, ő az egyetlen, aki támogatja. Ugyan akkor mindent megtesz, hogy Tyrion-t eltegyék láb alól. Cersei egy manipulátor, de közben nem egy okos nőszemély. Akit nem szeret, azt simán megtudja ölni valamilyen alibivel. Ááá, de utáltam őt. Mikor az 5. évadban megkapta méltó büntetését, én állva tapsoltam. SHAME.

Daennerys Targaryen: Az utolsó Targaryen leszármazott, aki száműzetésben él Essos földjén és sárkányaival vissza akarja szerezni a trónt. Az elején én kedveltem a karakterét. A gyerekes külső egy erős női jellemet takart. Csak gondoljunk a 3. évadra, mikor felszabadította a makulátlanokat és a rabszolgákat. Viszont az 5. évadra nem lett már az az erős női személy, ahogy megismertük. Már látszik, hogy ő is manipulálható és gyenge uralkodó képessége van. Remélem, hogy a 6. évadra összekapja magát és visszatér a régi Danny.

Havas John: Ned Stark fattyú fia. Mivel tudja, hogy nem lehet nagy szerepe a családban, inkább elmegy az Éjjeli őrséghez, hogy a Falon harcolhasson hazájáért. Ám az élet nem igazán kedvező ott, sőt még meg is vetik, mert fattyú. A 2. és 3. évadban van egy kis átállása a vadakhoz, de mind kiderül ez csak csel volt. Később egy tehetséges hadvezér lesz és ezt a néző is eltudja hinni. Nem az érzelmeire, hanem az eszére hallgat, kivéve, hogyha a családjáról van szó. Nekem is az egyik kedvencem lett John. Azonosulható volt és egyben ő a legjobb harcos mindenki közül. Sajnáltam, mikor meghalt az 5. évadban.

Arya Stark: Tyrion után a másik kedvenc karakterem. Egy gyenge kislányból, 5 évad alatt csináltak egy bosszúálló amazont. Hamar elkerül a családjától és, már az 1 évadban végig kell néznie, apja halálát, majd vándorlása során szomorúan veszi észre, hogy minden családtagja meghalt. Hamar felnő és megérti, mit kell tennie, csak az 5. évadra lett elégé semmilyen a története, de az is remélem, változik még.

Sansa Stark: Talán az egyetlen Stark, akit nem kedvelek. Ő a legnaivabb karakter a sorozatban. Hisz abban, hogy a dolgok jóra fordulnak és nekem ezért lógott ki a sorból az ő karaktere. Ez az ábrándozás, nem illik ebbe a világba. Persze az 5. évadra, már ő is kezd fejlődni és rájön, hogy változtatni kell a felfogásán.

Jamie Lannister: Teljesen utálhatóból, lett egy teljesen azonosulható karakter. Tyrion, után ő a 2. Lannister, akinek nem kívánom a halálát. Ő a szépfiú a sorozatban. A király testőrség legfontosabb embere vagy, ahogy, szólítják a Királyölő. Viszont gyengesége a testvére. Szerelmes belé és az ő fia Joffrey is. Először nem veszi komolyan az egész helyzetet, de a 3 évadra ő változik meg a legjobban. Látja a helyzetek súlyát és próbál jobb életet teremteni Királyvárban.

Most pedig jöjjön néhány karakter, akiről pár szót szólnék. Nem lesz részletes, mert akkor soha nem lenne vége a kritikámnak. Joffrey-t utáltam, Ned-et sajnálom, hogy meghalt, Robb-ot sajnálom, hogy meghalt, Stannis-t régen kedveltem, most viszont nem, Kisujj nagyon jó, Varys nagyon jó, Brann-nek elégé monoton a karaktere, Jorah semleges, Oberyn-t sajnálom, Bronn laza, Ramsey pszichopata stb.

Teknikai megvalósítással, most nem untatnék senkit.

Összegezve a Trónok harca egy forradalmi jelentőségű sorozat a TV történelmében, zseniális világgal, zseniális fordulatokkal, karakterekkel és zseniális effektekkel. Már várom a 6. évadot és remélem ti is várjátok rajongók. Én a Klasszikus Hollywood voltam, legközelebb Sherlock Holmes-ról lesz szó.

Értékelés: 10/10