Batman Superman ellen: Az igazság hajnala

Batman Superman ellen:

Az igazság hajnala

Üdvözlök mindenkit, újra itt a Klasszikus Hollywoodban. A mai alakalommal a márciusi mozi felhozatal legnagyobb dobásáról lesz szó, ami nem más, mint a Batman Superman ellen, ami Az igazság hajnala alcímet kapta. Nem is kérdéses, hogy ez volt az év legjobban várt blockbustere, de akár az év leginkább várt filmje címét is jogosan vinné el, mert azért mégiscsak a képregényvilág 2 legikonikusabb alakja csap össze egymással. Ez a kettő pedig nem más, mint Gotham sötét lovagja (Batman) és Krypton bolygó utolsó sarja (Superman). Na de nem csak ezért volt az egész film várós, ugyanis (mint ahogy az alcím is mutatja) ezzel a filmmel vezeti fel a Warner a saját DC filmes univerzumát. A stúdió látva a Marvel sorozatos sikereit, úgy döntött ő is megpróbálkozik ezzel a struktúrával. És igen, itt is lesz egy nagy szuperhős csapat, név szerint az Igazság ligája, ami a DC-nek a Bosszúállók csapata. Ez persze egyáltalán nem koppintás, mivel maguknak az Igazság ligája képregényeknek is hatalmas rajongótábora van, talán nagyobb is, mint Vasemberéknek. De valljuk be mozi filmek terén nem véletlenül sokan a Marvelt választják. Ennek oka az, hogy a Warner sokszor rosszul nyúl hozzá az alapanyaghoz. Ezért nincs sok kiemelkedő képregény adaptáció közülük, csak pár kivétel pl. A sötét lovag trilógia, a Watchmen és a V mint vérbosszú. Viszont ezek a felsoroltak (Batman kivételével), alig ismertek. Ugyanakkor, ha megnézzük őket, akkor látjuk, hogy a DC mennyivel jobb filmeket tudna csinálni. A képregényeikre mindig is jellemző volt a felnőttesebb, reálisabb és elégé sötét hangulat. Ez még akkor is működik, mikor olyan embereket látunk, akik halakkal kommunikálnak, fénysebességgel szaladnak, valamint zöld gyűrűvel formálnak tárgyakat. Tudom, nevetségesen hangzik, de működik. A képregényekben (meg pár animációs filmben). Mozi filmben viszont ezt nehéz úgy megoldani, hogy közben komolyan lehessen venni a látottakat. Nem szeretek hasonlítgatni, de a Marvelnél azért működik, mert ott eleve a látvány és szórakoztatás a cél. Így eltudjuk nézni, azt, hogy egy zöld óriás zúzza szét New Yorkot. Viszont, ha ezt már komolyan vesszük, akkor ott lesznek bajok. Egyetlen kivétel van, ez pedig Batman. Nincs szuperereje, esendő és nem azért lett igazságosztó, mert annak született vagy radioaktív baleset áldozata lett, hanem azért, mert az embereknek szüksége van rá. Nem véletlen, hogy ő a kedvenc képregény hősöm. De ugyan akkor ott van Superman akiről, még egy épkézláb adaptáció sem készült. A régi 78-as változat talán még hűnek mondható, de mai szemmel egyszerűen már gagyi. Az Acélembert pedig szintén felejtsük el, mert bármennyire volt látványos a végeredmény, az egész egy összecsapott maszlag volt, amiből hiányzott a lélek. De Superman, már a filmek előtt sem volt nekem szimpatikus, mert mindig volt neki egy patrióta nézette, amit én egyszerűen nem tudok elfogadni. Az pedig, hogy sebezhetetlen az csak kiöli nálam azt, hogy aggódni tudjak érte. Na de vissza az Acélemberre egy kicsit. Lehetett volna egy Sötét lovaghoz méltó alkotás, ami megszeretteti velem a karaktert, viszont volt 2 tényező, ami belerondított az egészbe. A rendező Zack Snyder és a forgatókönyv író David S Goyer. Snyder nem egy rossz rendező, de egyszerűen nem méltó ahhoz, hogy egy ilyen komoly univerzumot hozzon létre ilyen filmekkel. Vele az a baj, hogy inkább látványtervezőnek jó. Mert az akciókat remekül meg tudja csinálni, lásd. 300. De a DC-nek nem több látvány kell, hanem több tartalom. És Goyer-rel szövetkezve nem tudnak jó történetet csinálni. És itt van az a hiba, ami balul sül el a DC filmeknél. Mindig rossz embert bíznak meg a feladattal. Nem tudnak olyan rendezőket választani, akik ne vinnék el az egészet a gagyi irányba. Ugyanez igaz a 90-es évekbeli Batman filmekre, a Macskanőre és a Zöld lámpásra, valamint az Acélemberre. Ezek után az kellet volna, tenni, hogy rendező váltást csinálnak, de mivel a Superman jól teljesített a kasszáknál, ezért Snyder ismét bizonyíthatott, hogy képes egy épkézláb, képregény hű adaptációt csinálni. Lássuk a végeredményt. Ez a Batman Superman ellen.

Történet:

A film az Acélember végi csatával kezd, ezúttal az ott tartózkodó Bruce Wayne (Ben Affleck) szemszögéből nézve. A titkon denevérnek öltöző személy szörnyülködve látja, hogy egy olyan hatalom pusztítja Metropolist, amit nem lehet megállítani. Tart attól, hogy Superman (Henry Cavil) egyszer ellenségként fog az emberekre tekinteni és emiatt elpusztítja a földet. Ezzel nemcsak ő van így, mivel rengetegen haltak meg akkor, mikor Superman csatateret csinált a városból. Sokan félnek tőle, de vannak, akik megmentőként tekintenek rá. Elindul egy kormányzati ülés, mely megpróbálja eldönteni, hogy Superman az emberek ellen vagy oldalán van. Közben megjelenik Lex Luthor (Jessie Eisenberg) is, aki nem sok jó dologra készül (ki hitte volna?).

Megvalósítás:

Nos, ez az év legmegosztóbb filmje. A kritikusok egyöntetűen lehúzzák (Rotten Tomatoes 32%-a), viszont a nézők pedig szeretik (nem mindenki). Hogy én mit gondolok? Lássuk.

 Az alaptörténetben rengeteg craft van. Már csak az a tény, hogy Supermanre ellenségként tekint az emberiség, köztük Batman is. Ebből egy nagyon jó forgatókönyvvel és remek rendezéssel egy kiemelkedő képregényfilm készülhetett volna. Viszont a Warner, DC örökös betegsége itt is befigyelt. Ugyanis Zack Snyder és David S Goyer nem képesek egy ilyen témát, ilyen erősen megcsinálni. Tele van jó ötletekkel a film, viszont egyiket se használják ki. Ugyanakkor e mellet ott volt a stúdió nyomása is. Le kellett rakni a filmes univerzum alapkövét, kellett egy konfliktus szálat írni, kellett folytatni az Acélembert, fel kellett vezetni Batman karakterét és mellé még az Igazság ligáját is fel kellet vezetni, mindezt 2 és fél órába összesűrítve. Már ez is garantálja a kritikai buktát, de még mellé jön Snyder, aki már az előző filmjével nagyon megosztotta a nézőket és kritikusokat. Haladjunk szép sorjában.

A jó ötletek megvannak benne és ezek mind a film apró fénypontjai. Már az elején, mikor látjuk, hogy Superman milyen áron mentette meg a világot egyszerűen félelmetes. És remekül alapozza meg a Batman-nel való konfliktust. Vagy ott van a tárgyalás, ami eldönti, hogy Superman jó vagy gonosz. De ezek mind csak apró morzsaszemek, mert az egész cselekmény egyszerűen súlytalan. Nem érezzük a tétjét a dolgoknak és feleslegessé is teszi a látottakat. Sokszor olyan események történnek benne, melyeket, ha kivágnánk, akkor fel sem tűnne a film nézése közben. Gondolok itt Lois Lane történet szálára, ami egyszerűen csak perceket vett el az amúgy sem rövid játékidőből. Batman-nek is van egy nyomozása, ami szintén felesleges, mivel úgy is tudjuk, hogy minden szál hova fog kilyukadni (véletlenül sem egy kopasz tudóshoz, áhhhhh nem bizony!!). És akkor ott vannak a felvezető pontok az Igazság ligájához. Jó hogy ott vannak, de annyira erőltetetten rakták bele őket, hogy egyáltalán nincs meg benne a báj. És akkor térjünk rá a legnagyobb szívfájdalmamra, ami nem más, mint Batman és Superman közötti konfliktus. Annak ellenére, hogy ez volt a legfontosabb pontja a filmnek, ez lett a legjobban elhanyagolva. Túl sokat akartak belepakolni ebbe a filmbe, míg végül pont, hogy ez rész lett a legsúlytalanabb. Azt el kell ismerni, hogy hangulatban és látványban jól nézett ki, de az egész alig tartott 6 percig. És a harc utáni békekötés, pedig egyszerűen botrányos. Nem lett volna rossz ötlet, de annyira kínosan rakták bele, hogy az nekem fájt. Az meg, hogy utána örök barátok lesznek, miután 1 másodperccel ezelőtt majdnem megölték egymást, no comment. Szóval ez a film tipikus hibája, annak, hogy túl sokat akar markolni, de keveset fog. Volt koncepciója az egésznek, viszont a végére annyi mindent raktak bele, hogy erre a rengetegre alig maradt idő kidolgozni. Ezek után azt gondolhatjátok, hogy én utálom ezt a filmet és a szőrös szívű kritikusok pártját képviselem. Az igazság viszont az, hogy nem így van. Persze attól még ez a film csalódás, de egyszerűen nagyon gyorsan eltelt az a 2 és fél óra. És én nem unatkoztam a mozi alatt. Én úgy nyilatkozok erről a filmről, hogy ez egy középszerű képregényfilm, viszont annak tökéletes. Az egésznek volt egy nagyon jó hangulata, stílusa és látványa (de erről majd később).

Karakterek és színészek: 

És a film legnagyobb fénypontját itt kell keresni. Ez pedig nem más, mint Ben Affleck Batman-je. Ő már egyszer bemutatkozott szuperhősként, mint Daredevil, viszont azt inkább hagyjuk. Sokan kiakadtak, hogy miért őt kellett választani a szerepre. És végül ő lett a filmtörténelem egyik legjobb Batmanje.  Na, jó, azért nálam még mindig Christian Bale az örök kedvenc, de tény, hogy Affleck sokszor már túlszárnyalja őt is. Egy teljesen más karaktert hoz, ami sokkal inkább hasonlít a képregényes, videojátékbeli denevérre. És Bruce Wayne-ként is nagyon jót alakított. Végig tudtam érte izgulni és egyértelműen tovább mélyítette a karakter fontosságát a filmtörténelemben. Ugyanakkor Henry Cavil, mint Superman, ugyan azt a teljesítményt hozta, mint az Acélemberben. Nem volt kirívóan rossz, de nem csinált semmit csak morcosan nézett és néha megmutatta kigyúrt felső testét. De ettől még nem lesz jó Superman. A másik baj, hogy a filmben inkább övé a főszerep. Oké, Batman több játékidőt kapott, de a történet központjában egyértelműen Superman állt. Ezért inkább éreztem ezt a filmet Acélember 2-nek, mintsem Batman Superman ellennek. Viszont a filmesek elérték azt, hogy jobban várjam az önálló Affleck-es Batman filmet, mintsem az Igazság ligáját. A másik nagy kérdőjel számomra Jessie Eisenberg Lex Luthorja. Na, rá ugyanaz igaz, mint amit az egész filmről elmondtam. Nagyon felemás. Vannak, iszonyat erős pillanatai, amikor látom, hogy ő alakít valamit is, nagyon jól. De voltak olyan pillanatai, amiket egyszerűen nem tudtam hova rakni, annyira ripacskodó volt. Luthor-hoz mindig is rosszul nyúltak hozzá a filmesek. Sokszor állítják be ripacsnak és ez nem az igazi énje. De még meg kell említenem Wonder Woman karakterét is, aki meglepően jó volt. Nagyon epikus volt, ahogy megjelent és a karaktere is szimpatikus volt. Egy bajom volt vele. Nagyon kevés időt kapott. Alig tűnik fel 15 percnél hosszabb ideig. Ugyanakkor a filmesek azt is elérték, hogy várjam a jövő évbe kiadott önálló filmjét.

Vizuális megvalósítás:

Na és elértünk, ahhoz a ponthoz, ami miatt egyszerűen nem tudom azt mondani, hogy ez a film rossz. Az operatőri munka szép, a hangulat annyira magába szippant, hogy eltelik az a hosszú idő, a speciális effektek szépek, bár a végére a Doomsday-es harc, már nagyon sok volt nekem. És a zene!!! Hans Zimmer egyszerűen nem tud hibázni. Olyan fantasztikus zenét írt, hogy a film rossz pillanatait is élvezhetővé tudja tenni. Ezek a film legnagyobb erősségei. És itt tenném fel a kérdést: Vajon ezeknek kell a legnagyobb pozitívumoknak lenni? Ha egy popcorn moziról beszélünk, akkor igen. Viszont, ha megnézzük azt, hogy ebből többet lehetett volna kihozni, akkor már más lenne a véleményem.

Röviden ennek a filmnek az a legnagyobb baja, hogy rosszul nyúltak hozzá a témához. Snyder nem tud középszerű akciófilmnél jobb művet csinálni. Látvány terén viszont rengeteg tapasztalata van. És ezt a filmet is megfelelő szemmel kell nézni. Nem szabad sokat várni tőle, mert ez egy agykikapcsolós, popcorn mozi. Viszont más kérdés, hogy ez lehetett volna több is, de végül így alakult.

Én a Klasszikus Hollywood voltam. Sziasztok J

Értékelés: 10/6