Rosemary gyermeke

Rosemary gyermeke

Sziasztok, kedves olvasóim ez itt a Klasszikus Hollywood. Egy hét pihenő után folytatom a horror rovatot. Legutóbb a madarak támadták meg az embereket Hitchcock-nak köszönhetően. Ez 1963-ban történt. De mi következett utána. A Madarak után Hitchcock nem készített több horrort. Kérdés. Ha Hitch mester eltávolodott a műfajtól, kik fogják tovább vinni az örökséget? A 60-as években próbálkozott Hollywood minőségi félelem keltő filmeket készíteni, de mind kudarcba fulladt. Egészen 68-ig, ugyanis ekkor jött az újabb ihlett a műfajnak. Az amerikai álom lerombolása. Igen, ez a téma elégé komplikált, de muszáj róla beszélni. Amerika a lehetőségek hazája, mint ahogy mondják. Nem csoda, hogy már a 10-es években is sok európai hagyta ott szülőföldjét csak azért, hogy az új világban próbáljon meg megélni. És szó mi szó Amerika a biztonságot jelentette. Az 1. és 2. világháború idején a területét (a szigeteket kivétel) nem érték támadások. Kimondhatjuk, hogy az USA-ban mindenki biztonságban volt. Egészen a hidegháborúig. Ez volt az a pont, ahol már szinte senki sem érezhette magát biztonságban. Az atombomba feltalálása nagy félelmet keltett az egész világban. És mikor már véget ért a konfliktus még akkor sem volt minden rendben. Vietnamban dúlt a háború, hippi mozgalom volt mindenfele, a bűnözés és a gyilkosságok egyre elterjedtebbek lettek. Egyszóval az addigi amerikai álom szerte foszlott. A nagyvárosokban volt a legnehezebb élni. Az emberek félelemben éltek, ami csak fokozta a bajokat. Ez az egész válság nagy befolyással volt a filmgyártásra is. Ebben az időben jöttek ki a legismertebb horrorok. A filmesek tudták, mit kell tenni. A filmjeikben az ártatlanságot tették kockára. A főszereplő mindig egy ártatlan, a légynek se ártó ember volt, akinek semmi köze nem volt az eseményekhez, mégis őt érte a legnagyobb terror. Az akkori Amerikában is ártatlanok haltak meg vagy a háború vagy a bűnözés miatt. De milyen gonosz erő támadná meg az ártatlanokat, gondolták a filmesek. A választ pedig az egyházban találták meg. A római katolikusok hittek a gonoszban, mely sorra veszi el ártatlanok életét, csak azért, hogy fenn maradjon a neve. Ez a személy a Sátán volt. 1968-ban létrejött a horrornak egy újabb alfaja, az ördögös filmek. Ennek egyik legelső képviselője a Rosemary gyermeke.

Történet: A történet a kor New Yorkjában játszódik. Itt él boldog házzaságban Rosemary és színész férje Guy Wodhause.  Ők ketten egy társas házba költöznek és a szoba, amit kibérelnek egy idős hölgyé volt, aki már meghalt. Először minden rendben van, addig, míg meg nem hal az egyik lakó, akit egy idős házaspár nevelt. Ezután az idősek megismerik Rosemary-éket és barátkozni kezdenek velük. Először próbálják lerázni őket, de később mégis nagyon jól kijönnek. Majd Rosmary terhes lesz. Úgy érzi, mintha ez egy valóra vált álom lenne, de később az álom rémálommá válik. Émelyítő fájdalmak kezdik el gyötörni. És az orvosa csak annyit mond, hogy elfognak múlni. Az idős pár pedig furcsa italt add neki, de a fájdalom nem enyhül. Végül Rosemary úgy érzi, hogy a lakók boszorkányok és a fiát akarják. Paranoiás lesz és senkiben sem bízik, még férjében sem.

Megvalósítás: Mint már említettem a horrorfilmek a fizikai biztonságunk elvesztéséből táplálkoznak. Ugyan ez jellemzi ezt a művet is. Az egész film úgy kezdődik, mintha egy átlagos napot látnánk a pár életében. Új házba költöznek, beszélgetnek a szomszédokkal, szülészorvoshoz járnak. Ez nem úgy hangzik, mintha egy félelmetes filmet kapnánk. Mégis, miközben néztem a filmet, egyre jobban éreztem, hogy feszült és ideges vagyok, pedig az égvilágon semmi félelmetes nem történik benne. Ez a horror az igazi, élő bizonyítéka, hogy képes úgy félelmet kelteni, hogy igaziból semmi nem történik benne. Miért? Mert a rendező Roman Polanski zseniálisan adagolja a feszültséget. Maga a társasház gótikus kinézete, az idős házaspár tenyérbe másszó viselkedése, az orvos hozzáállása Rosemary-hez. Mind, mind nem hagyják nyugodni a nézőt. Nem kapunk magyarázatott, hogy miért ilyen mindenki Rosemary környezetében. Mintha az egész egy összeesküvés lenne ellene. Aztán a film tovább haladtával, mint egy kirakós játék, megkapjuk a választ, ami 2 értelmű lehet. Vagy mindenki boszorkány és úgy tervezték, hogy Rosemary terhes legyen és utána megkaparintsák a gyerekét vagy Rosemary-re rossz hatással voltak a terhes évek és paranoiás lett. És igaziból ez tűnik ésszerűnek. Sőt a film vége felé megvoltam győződve róla, hogy csak hisztériás. De aztán jött a vége, de erről csak spoileres kereteken belül. Egy jelenetet kiemelnék a filmből, ami nagyon abszurd, ugyanakkor nyugtalanító volt. Ez pedig az álom jelenet. Rosemary és férje elhatározzák, hogy nekilátnak gyereket csinálni, de rosszul lesz és elájul. És az azt követő álom jelenet, annyira bizarr és annyira félelmetes, hogy már csak azért se fogom lelőni a poént.

Karakterek, színészek: Mint már említettem ez a film az ártatlanság végét mutatja be. A főszereplő Rosemary egy teljesen ártatlan, a légynek se ártó karakter, aki semmi rosszat nem tett, mégis balszerencsék egész sorozata éri. És a néző egy olyan dolgot érez a főszereplő utána, ami nem mondható el a horror filmek sok főszereplőnőjéről. Tudunk érte izgulni. A horrorok nagy részében a nők mindig idegesítőek. Csak azért vannak ott, hogy sikítsanak, meg- mentsék őket és utána látványosan meghaljanak. Viszont ő se nem idegesítő se nem rossz, épp ellenkezőleg, zseniális. Mia Farow játssza a főszereplőt nagyon hitelesen. És még a többi szereplő sem elhanyagolható. A férj pl. szintén nagyon jó. Mi nézők szimpatizálunk vele, mert ugyan olyan ártatlan, mint Rosemary, de később a legutálni valóbb karakter lesz a filmben. Kiderül róla, hogy számára csak a népszerűség és a siker a fontos. Kiemelném az idős házaspárt is, akik szintén nagyon jók és a végén egy igen fontos dolog derül ki róluk.

Teknikai megvalósítás: Érdekesség, hogy a filmben lévő társasház előtt ölték meg John Lennon-t. Gondolom nem véletlenül választotta a rendező ezt a forgatás színhelyéül.  Még kiemelném az álom jelenetek megvalósítását, ami a korhoz képest mai szemmel is nagyon jól van megcsinálva. A film zenéje pedig szintén segít a hangulat elérésében.

És végül eljutottunk a spoileres részhez. Szóval, ha valaki nem látta a filmet az nem rontsa el magának az élményt. Ha valaki pedig mégis elolvassa, ilyen állapotban, akkor mindegy nem szólok bele. Kezdjük.

Spoiler: Rosemary megszülte a fiát, de mind kiderül meghalt. Ezek után úgy gondoljuk mi nézők, hogy Rosemary hisztériás rohamai meghozták a következményeket. Ezek után vége is lehetne a filmnek, de lelepleződik a titok. Az egész tényleg összeesküvés volt. Mind végig Rosemary-nek volt igaza. A férje megegyezett az idős párral, akik boszorkány mágiával megvakították a színdarab főszereplőjét és helyette léphetett be ő. Cserébe egy dolgot kellet megtennie. A feleségének megkell szülnie a Sátán fiát. És a végén Rosmary megszüli az Antikrisztust. Bevallom, mikor megtörtént ez a fordulat, én úgy gondoltam, hogy ennek semmi értelme. Megtöri az eddigi hangulatot egy sátánista maszlaggal, de utána felteszi a főszereplő a kérdést. „Miért pont ő?” És ekkor én is elgondolkodtam. Rosemary-nek semmi köze nem volt a sátán fiához. Teljesen jelentéktelen lenne e szempontból, mert bármelyik nő képes lett volna erre. És ekkor megértettem mindent. A film az ártatlanság halálát mutatja meg. Lehet, hogy nem tettél semmi rosszat, lehet, hogy csak élni akarod az életed, de előfordul, hogy a tornádó útjába állsz és akkor neked annyi. És az akkori Amerikában tényleg az ártatlanokat érte a legnagyobb veszély, úgy, mint Rosemary-t. A rendező Roman Polanski is úgy érezte, hogy ezt a filmet meg kell csinálnia, mert így járt a felesége is. Csak a barátaival ment le sétálni, mikor váratlanul egy mészárlás áldozatta lett. És hozzá kell tenni, hogy terhes volt. Így Polanski nem csak 1, de 2 családtagját is elveszítette, pedig nem is érdemelték volna meg. Úgy, ahogy Rosemary sem érdemelte volna meg, hogy megszülje a Sátán fiát.

Spoiler vége

Összegezve ez a film nagyon depresszív és nagyon nehéz végig nézni, de aki rá szánja magát az készüljön fel rá. Viszont én azért tenném kötelezővé e film megtekintését, hogy mindenkihez eljusson Polanski üzenete. Aki viszont a trancsírozós, véres horrorokat szereti, annak nem ajánlom, mert egy csepp vér sem folyik benne.

Én a Klasszikus Hollywood voltam legközelebb újra találkozunk.

Értékelés: 10/10

Madarak

Madarak

Sziasztok, ez itt a Klasszikus Hollywood. Folytatom a horror rovatot, melyben a filmvilág híres horrorfilmjeit elemzem ki (pár kivétellel pl. Drakula, Paranormal activity). Legutóbb Hitchcock mester híres filmjéről a Psycho-ról volt szó, ami egészében reformálta meg a horror műfajt, de magát az egész Hollywoodot is. A film előtt, mint már említettem a korábbi kritikámban a horror filmek úgy érték el a félelemkeltést, hogy minden már-már abszurdan el volt túlozva bennük. Ezeket hívjuk gótikus horroroknak. Jellemzőjük az eltúlzott karakterek, abszurd történet vezetés és zavarba ejtő látvány. Ilyen volt mind a Drakula, mind a Frankenstein, mind a Nosferatu stb. Aztán jött a hanyatlás a B-kategóriás vackokkal és 1960-ban jött a Psycho. Innentől kezdve a horrorfilmek attól voltak félelmetesek, mert nem mutatták bele az arcomba a veszély forrását. Csak érzékeltették, hogy ott van és ettől volt félelmetes. A néző nem tudott felkészülni az eseményekre, mert azt se tudta, mivel áll szemben. Nem is kell említenem, hogy ez az irányvonal nagyon tetszett a nézőknek és a kritikusoknak is. Habár a Psycho nem kapott elismerést az Oscar gálán (csak Hitchcock-ot jelölték legjobb rendező díjára), mindenképpen bekerült a legfontosabb és legjobb filmek közé, jogosan (erről árulkodik az Imdb 250-es 31. helye is). Ezek után nem volt megállás. Újra felkapottak lettek a horror filmek és ekkor kezdtek el készülni az évezred klasszikusai. Ennek 1. képviselője 1963-ban volt, ugyan is Hitchcock ekkor készítette el másik legismertebb filmjét, a Madarakat. De mielőtt még beszélnék a filmről, szót említek, arról, hogy ez a mű mit hozott az utókornak. Ugyan is ez a film létrehozott egy alműfajt. Mint minden filmtípusnak, a horrornak is rengeteg alfaja van, talán a legtöbbje is neki van. Csak, hogy párat említsek. Salsher (sorozat gyilkosos film), gore (a vér és a mészárlás van a középpontban) pszicho (emberi megőrülésről szól) szellemes, vámpíros, vérfarkasos, zombis, misztikus és állatos. A Madarak létrehozta az állatos horror alműfaját. Oké, oké ez nem annyira igaz. Már a 40-es években is volt óriás hangya invázió a Them című filmben, de a Madarak után vált ismerté ez a műfaj. Lényege az, hogy a gyilkos karakterét egy állat vagy állatok játsszák el (ki hitte volna). Nos, nézzük optimistán a dolgokat. Lássuk a jó oldalát ennek a műfajnak. Először is, ha tényleg félelmetesre sikerül a mű, akkor eléri azt, hogy állatoktól féljünk. Viszont itt van az érem másik oldala. Ami történik a vásznon az teljesen inreleváns (na, ezt jól megmondtam). Szinte képtelenség, hogy ilyen dolgok megtörténjenek a valóságban. És ha meg akarják magyarázni, hogy mért támad rá a postásra Mari néni kutyája, akkor is valami olyan ostobaságot magyaráznak be, hogy mindenki csak röhögni tud rajta. Viszont én nem vagyok elitélő, ha egy adott műfajról van szó. Sőt van is egy személyes élményem, ami szintén egy állatos horrorhoz köthető. Ez volt a Cápa. És mi történt ezután. Elkezdtem a filmekkel foglalkozni, gyűjtögetem a klasszikusokat DVD-n (már lassan elérem a 100-at) és megalapítottam a Klasszikus Hollywood blogg sorozatot is. Szóval köszönöm állatos horror műfaj. De az már más kérdés, hogy milyen filmek kerültek bele ebbe a műfajba. Ebből talán 2 kivétel van. A Cápa és mai témánk a Madarak.

Történet: Ez egy 1963-as Hitchcock film (ígérem ez lesz az utolsó Hitch film a rovatban). A történet San Franciscóban kezdődik egy madár kereskedésben. A főhősnő, Melanie Daniels megismerkedik egy ügyvéddel Mitch Benner-rel, majd megakarja lepni 2 szerelem madárral, ezért elmegy egy tengerparti kisvárosba, ahol Mitch minden hétvégéjét tölti. Itt Melanie megismerkedik az ügyvéd családjával, akik boldogan ünneplik Mitch húgának a születésnapját, de minden rémálommá válik, ugyanis a madarak minden ok nélkül rátámadnak az emberekre. Nos, ez egy egész jó kis borzongatós horrornak ígérkezik és hozzá kell tennem, hogy Hitchcock rendezte, aki azért egy nagyon jó rendező és ért is a borzongáshoz.

Megvalósítás: A film ugyan azt a struktúrát követi, mint a Psycho. Az elején el se tudnánk képzelni, hogy ez egy horror lenne. San Franciscóban vagyunk, minden nyugodt, minden happy, a karakterek sem tűnnek skizofrénnak. És nagyjából 40 percig semmi komolyabb dolog sem történik. Majd a film 2. felében elszabadul a madárpokalipszis. Na, jó azért a rendező a film 1. felében is berakott pár nyugtalanító dolgot kezdve, hogy egy sirály megtámadja a főhősnőt, később pedig megint egy sirály neki ütközik a fa ajtónak fényes teliholdkor. De nem csak ők, hanem varjak és rigók is. És most 2 részre osztanám a filmet, mivel mindkét rész más-más érzelmeket keltett bennem. Kezdjük először az emberek történet szálával. Az eleje jól indul, de fokról-fokra én azt mondtam, hogy itt mi lenne a lényeg. Én erre a szálra úgy hivatkozok, hogy töltelék szál. Nem nagyon nyűgöztek le sem a karakterek, sem a beszélgetéseik. Nem azt mondom, hogy borzalmasak volt, attól azért egy galaxistól messze vannak, de nagyon semmilyenek voltak és bevallom engem untattak is. Jó én értem, hogy az volt a célja Hitch-nek, hogy minden nyugodt legyen, még mi nézők is, és utána árassza ránk a terrort, de ez itt nem igazán működött. Ugyan a Psycho is így indult, de ott izgultam a főhősnőért, meg ott azért volt egy izgalmas „le ne bukjunk” cselekmény vezetés. Viszont itt semmi érdekes nem történik, csak beszélnek és beszélnek és beszélnek, ami pedig semmiben nem kapcsolódik az eseményekhez. Így a film 2. felében nem igazán tudtam izgulni értük. De aztán jöttek a madarak és mindenkit megtámadtak, sőt még meg is öltek. néhány embert. Ez a film tipikus példája annak, hogy a nem ember színészek lejátsszák a vászonról a valódi színészeket. Nem tudom ki volt a madár idomár, de nagyon jó munkát végzett. Bár a légi támadásoknál látszott, hogy trükkökkel oldották meg a történéseket. Viszont csak akkor lettek volna tényleg félelmetesek, ha tudtam volna izgulni a karakterekért, ami nem sikerült. Viszont ez nem von le semmit a madarak értékéből. 2 félelmetes jelenetük volt, amitől nekem is borsódzott a hátam. Az 1. az iskolás rész, mikor a főhősnő leül a suli előtti padra és a madarak a háta mögötti játszótérre repülnek. És mikor megfordul, egy egész madár tenger van ott. Na ha ilyen történne az én erkélyemen is én rohannék, ahogy a lábam bírja. A másik pedig a vége, amit nem fogok lespoilerezni, de szintén a madár tömeghez köthető. Ami még jó a filmben az az, hogy nem magyarázták meg, hogy miért őrültek meg az állatok. Nem akar lenyeletni a torkunkon egy baromságot, csak fogadjuk el, hogy ez van. Zseniális.

Karakterek és színészek: Ezzel nem igazán foglalkoznék, mert nagyon gyérre sikerültek. Nem tudtam értük izgulni. Ennyi elég is belőlük.

Teknikai megvalósítás: A korához képest nagyon jó, nem véletlenül kapott Oscar jelölést az effektekért a film. Zene nem nagyon volt benne, inkább a madarak hangjára figyeltek oda a készítők. Azok a károgások még mindig bennem szólnak.

Összegezve a Madarak mégis eléri a célját a félelem keltéssel. Méghozzá úgy, hogy annyira reálisan van megcsinálva, hogy úgy tűnhet, mintha veled is megtörténhetne. Ha jól tudom volt ilyen eset, szintén egy tengerparti városban, ahol a mérgező moszat miatt támadták meg az embereket a sirályok, de ennek nem néztem utána. Én ajánlom ezt a filmet, igaz az 1. felét végig kell szenvedni, de meg éri végig nézni. Ez a tipikus kellemes borzongás. Azoknak ajánlom, akik nem hardcore horrort akarnak látni, hanem kellemesen akarnak borzongani.

Én a Klasszikus Hollywood voltam legközelebb újra találkozunk J

Értékelés: 10/8

Psycho

Psycho

Sziasztok, ez itt a Klasszikus Hollywood. Nos, az a helyzet állt elő, hogy véget ért a Spielberg marathon. Még lesz egy kiadás, amikor is Spielberg legjobb filmjét, A Schindler listáját fogom kielemezni, de mivel az őszi szünetben indulok egy időre Krakkóba, úgy gondoltam, akkor lenne jó írni róla, tehát a Schindler kritika átmenetileg elmarad. Még gondoltam írok a Ryan közlegény megmentéséről, de valahogy nem volt elég akarat bennem, hogy kielemezzem, és mi tudjuk, hogy az erőlködésnek mi lesz a vége. Legyen, annyi, hogy a Spielberg összegző kritikámban, még lesz róla szó. Na de, akkor mi legyen a mostani alapanyag, amiről írhatnék, úgy, hogy ti olvasók is szívesen olvasnátok. Először eszembe jutott, egy olyan ötlet, hogy az általam kedvelt TV sorozatokról lenne szó, de az kínosan kevés, mivel még van pár olyan sorozat, amit nem láttam pl. Walking dead rajongók elnézést kérek, de még nem láttam egy epizódot se belőle (persze majd pótolva lesz J ). Akkor gondolkodtam, hogy mi az, ami aktuális lenne mindannyiunknak, élvezet lenne olvasni és még én is örülnék neki, ha lenne ilyen. És ekkor világosult meg bennem az ötlet. Úgyis közeleg egy ünnep, ami nagyon jó filmes alapanyagnak szolgál (nem, nem a karácsony, de ne aggódjatok az majd máskor). Ez az ünnep a Halloween. És ilyenkor mit is érdemes nézni, természetesen horror filmeket. Úgyhogy ez a rovat a horror filmekről fog szólni. Egyszer már mondtam, hogy a horror ismeretem nagyon alacsony, de ezeket könnyebb bepótolni, mint pl. egy Walking dead-et. Sok klasszikus van ebben a műfajban és nem akarok megalomán lenni, mert emiatt bukott az akciófilm marathon is. Ezért pár klasszikus kimaradhat pl. Drakula, Frankenstein, de hogy aktuálisabbat is említsek Paranormal activity se lesz. A rovat November 1.-ig fog tartani, akkor lesz egy összegzés. Próbálok minél hamarabb beszámolni az, akkor látott filmjeimből. Ha tetszik nektek az ötlet, akkor írjatok hozzászólásokat, hogy tetszik-e vagy nem, próbálok én is válaszolni a bejegyzésetekre és mindenkinek is Happy Halloween-t kívánok a jövőre. Na de beszéljünk magáról a horror műfajról. Már a 19.sz. végén születtek rémtörténetek, melyekkel rémisztették a gyerekeket és a felnőtteket. Ám mivel, akkor még nem volt filmkészítés, ezért megjelentek az 1. horror könyvek. Ezek közül talán a legismertebb Mary Shelly: Frankenstein, Tod Browing: Drakula és Edgar Ellen Poe: Hollója volt akkor népszerű. Aztán feltalálták a filmgépet és a mozit és elkezdték ezeket a műveket filmre vinni. Az 1. ismert horror film egy 20-as évekbeli némafilm volt a Dr. Caligari. A mű megteremtette a kor horror stílusát. Nagy, gótikus épületek, szürreális alakok és abszurd, zavarba ejtő események. A kor nézői nem tudták felfogni az eltúlzott történéseket és ez okozott bennük félelmet. Aztán jött a kor divatja: A vámpírok (igen ekkor is a vámpírok volt a divat, de ezek meghaltak a napsugarától, nem csillogtak). Az első ilyen a Nosferatu volt, ami lenyűgözte a nézőket. Ma már, annyira nem, mert ez egy némafilm. Utána jött 2 máig híres alkotás. a Boris Karlofos Frankenstein és a Lugosi Bélás Drakula. Utóbbira legyünk büszkék, mert mégis csak egy magyarnak sikerült legendává nőnie. Bevallom ezeket nem láttam, de ez már az én bajom. Aztán a 30-as, 40-es években jött a hanyatlás. A japán Godzillával (45-ös) megalakultak az óriás szörnyes horrorok. Ebben az időben olyan „zseniális” alkotások születtek meg, mint Az 50 láb magas nő támadása, Az űrszörny átka, Drakula vs. Ufó stb. A horror leminősült a trash faktorba és már inkább röhögtek a hülyeségein, mint sem féltek tőle (ilyen címek után nem is csodálom). Az 50-es években pedig eltűnt a műfaj és senki sem hallott róla, egészen addig, míg nem jött egy furcsa alak, aki megreformálta a műfajt. Hölgyek, urak nem más, mint…………. Alfred Hitchcock. Ő neki köszönhetjük, hogy a mai horror alapjait tette le. Ő volt az, aki megreformálta az egész műfajt és, azóta minden híres klasszikus kezdve az Ördögűzőtől, a Péntek 13-on át, de még a Rémálom 1. része is Hitchcoktól tanulta el a félelem keltést. Ő volt az, aki bevezette a suspense-t a filmvilágba. A szó jelentése „bizonytalanság”. A rendező elbizonytalanítja a nézőt és ezzel félemlíti meg őket. És itt a lényeg. Egy horrortól, akkor lehet félni, ha a néző nem tudja, mitől kell félnie. Nem tudja, hogy mennyire fenyegető és veszélyes az a valami. A néző elveszíti a biztonsági érzetett és bár tudja, hogy nem árthat neki az a valami, mégis érzi, hogy fenyegetve van. Ebből táplálkozik Hitchcock leghíresebb filmje, mely ezzel együtt az első igazi horror film a Psycho.

Mielőtt belekezdenénk, előre mondanám, hogyha belekezdek a filmbe, akkor a spoilerezés elengedhetetetlen lesz, tehát aki még nem látta az ne rontsa el az élményt és nézze meg a filmet, mielőtt elolvasná a kritikámat. Az elején még próbálom nem elrontani a fordulatokat, de a végén már kifogom rakni a spoiler jelet.

Történet: A film 1960-ban készült, fekete-fehér (ez ne rettentsen el senkit). A film Phoenix-ben kezdődik. A főszereplője Marion Crane, aki titkos viszonyt fojtat egy barátjával. Egyik nap a munkahelyén rá bíznak 40 000 dollárt, hogy vigye be a bankba. Marion helyette ellopja a pénzt és szerelme után megy. Az országút során egy rendőr állítja meg és ellenőrzi őt. Miután nem lát benne semmi gyanúsat tovább engedi, de követi őt. Este felé Marion egy elhagyatott motelt talál, ahol éjszakázhat. A tulajdonosa Norman Bates, aki szívesen ad neki szállást, ám anyja ellenzi ezt, hogy fia egy csinos nőt engedjen be a motelban. Itt Marion meggondolja magát és elhatározza, hogy visszaviszi a pénzt, de a zuhany alatt meggyilkolják. Innentől spoiler armadák tömkelege jön, úgyhogy ennyi elég is lesz.

Megvalósítás: Mai szemmel nézve már egy kicsit elavultnak tűnhet a megvalósítás, de ahogy megvan, csinálva a film az kortalan klasszikussá teszi. Az elején még nem hihetnénk, azt, hogy ez egy horror lenne. A város nyugodtan van fényképezve, a szereplők is normálisak nincs benne semmi félelmetes rész. Majd jön az a rész, amikor a nő ellopja a pénzt és utána a néző azt hiheti, hogy ez egy road-movie vagy krimi lenne. Most rátérnék erre a részre egy kicsit.  Tudjuk, hogy a nő lopott, tehát magyarul bűnös, mégis izgulunk érte. Főleg annál a résznél, mikor a rendőr követi őt. Itt is működik a feszültség teremtés pedig még nem is beszélhetünk horror filmről. Majd jön a motel és a film teljesen más műfajú lesz és a történet is radikálisan megváltozik. Megismerjük Norman Bates-t, aki az anyával él ebben az elhagyatott motelban. És utána jön a híres zuhany jelenet, amit azóta rengetegszer parodizáltak ki. És ez a film legjobb jelenete. Miért? Mert, annyira váratlanul történik. Jó itt azért van egy kis csalás. Sajnos ma már nincs olyan ember, aki ne számítana erre a részre a filmből. Viszont az akkori embereket elégé sokkolta. Hitchcock megtette azt, amit eddig egy film, se mert megtenni. Megölte a felénél a főszereplőt. Ez a bizonyos Trónok harca szindróma. Akit eddig főhősnek, hittünk az eltűnik végleg az eseményekből. De felmerülhet a kérdés. Ha meghalt a főhősnő, ki lesz a fő karakter, akiért lehet izgulni a film 2. felében? A válasz pedig nem, más, mint…. Norman Bates.

Karakterek, színészek: Minden fajta spoiler nélkül mondom. Norman Bates egy zseniális karakter. Az ő története az, hogy az anyja szigorúan nevelte és ez kimutatkozik a viselkedésén. Minden jelenetben azt látjuk, hogy zavart, naiv és mindig csak az anya befolyásolja. Mindig távol tartja fiát a csinos nőktől, akiket kívánna, amúgy Bates. Anthony Perkins pedig zseniálisan alakítja ezt az ártatlan szegény fiút. Az Oscar-t sajnos nem kapta meg (még nem is jelölték). A többi karakterről nem is érdemes sokat beszélni, mert nem alakítanak kimagaslót.

Teknikai megvalósítás: Megvan az indok benne, hogy miért fekete-fehér a film. Hitchcock nem akarta színesre a filmet, mert a zuhany jelenetnél, nem akarta a vért kiemelni. A rendező nem azt kívánta elérni, hogy a vér miatt rettegjünk a filmtől. A híres zuhanyjelenetben is nem is látjuk a szúrás nyomokat, csak a nő ijedt arcát és a gyilkos fejét (mert neki nem lehet látni az arcát). És meg kell említenem a zenét, mely azóta a jelenettel együtt klasszikussá vált.

És most eljutottunk a spoileres részhez, akinek meghoztam a kedvét a filmhez az nézze meg és utána olvassa el a következő részletet.

Spoiler: Marion meghalt, de a barátai nem tudják, csak azt, hogy eltűnt. Ezért elmennek a Bates motelbe, hogy ott nyomozzanak. Amik itt történnek, azok azt bizonyítják, hogy Bates anyja ölte meg a nőt és kisfiát lelki terrorban tartja. De a film végén kiderül az igazság. Bates anyja, már 10 éve halott és mind kiderül maga Norman Bates ölte meg Mariont, úgy hogy az anyja ruháját vette fel. És még benne a csavar, hogy Norman skizofrén. Mikor az apja meghalt az anyja hozzá ment egy idegenhez. Norman féltékeny lett, hogy anyja már nem foglalkozik vele ezért mindkettőjüket megölte. Az anyja holtestét a házában tartotta és úgy viselkedett vele, mintha még mindig az élő anyja lenne. Úgyis érezte, de a háttérben ő volt az anya és a kisfia is. És az anya mindenáron megakarta védeni a fiát, nehogy elcsavarják a fejét. A film leges legvégén pedig kiderül, hogy az anya örökre bekebelezte Normant és az igazi Bates fiú már nem lehet a régi. Bizonyos értelemben meghalt.

Spoiler vége

Összegezve ez egy zseniális film, amit ha kellő képen nem ismerünk, akkor egy hatalmas élmény. Mindenkinek ajánlom, mert ennek a filmnek köszönhetjük, hogy ezek után újra elkezdtek horror filmeket készíteni. A Psycho utáni horrorokban az ismeretlentől való félelmünkre hatottak a filmek. És nyugodtan kijelenthetem a borzongás még nem ért végett. Én a Klasszikus Hollywood voltam és találkozunk a rémálmaidban.

Értékelés 10/10