Rosemary gyermeke

Rosemary gyermeke

Sziasztok, kedves olvasóim ez itt a Klasszikus Hollywood. Egy hét pihenő után folytatom a horror rovatot. Legutóbb a madarak támadták meg az embereket Hitchcock-nak köszönhetően. Ez 1963-ban történt. De mi következett utána. A Madarak után Hitchcock nem készített több horrort. Kérdés. Ha Hitch mester eltávolodott a műfajtól, kik fogják tovább vinni az örökséget? A 60-as években próbálkozott Hollywood minőségi félelem keltő filmeket készíteni, de mind kudarcba fulladt. Egészen 68-ig, ugyanis ekkor jött az újabb ihlett a műfajnak. Az amerikai álom lerombolása. Igen, ez a téma elégé komplikált, de muszáj róla beszélni. Amerika a lehetőségek hazája, mint ahogy mondják. Nem csoda, hogy már a 10-es években is sok európai hagyta ott szülőföldjét csak azért, hogy az új világban próbáljon meg megélni. És szó mi szó Amerika a biztonságot jelentette. Az 1. és 2. világháború idején a területét (a szigeteket kivétel) nem érték támadások. Kimondhatjuk, hogy az USA-ban mindenki biztonságban volt. Egészen a hidegháborúig. Ez volt az a pont, ahol már szinte senki sem érezhette magát biztonságban. Az atombomba feltalálása nagy félelmet keltett az egész világban. És mikor már véget ért a konfliktus még akkor sem volt minden rendben. Vietnamban dúlt a háború, hippi mozgalom volt mindenfele, a bűnözés és a gyilkosságok egyre elterjedtebbek lettek. Egyszóval az addigi amerikai álom szerte foszlott. A nagyvárosokban volt a legnehezebb élni. Az emberek félelemben éltek, ami csak fokozta a bajokat. Ez az egész válság nagy befolyással volt a filmgyártásra is. Ebben az időben jöttek ki a legismertebb horrorok. A filmesek tudták, mit kell tenni. A filmjeikben az ártatlanságot tették kockára. A főszereplő mindig egy ártatlan, a légynek se ártó ember volt, akinek semmi köze nem volt az eseményekhez, mégis őt érte a legnagyobb terror. Az akkori Amerikában is ártatlanok haltak meg vagy a háború vagy a bűnözés miatt. De milyen gonosz erő támadná meg az ártatlanokat, gondolták a filmesek. A választ pedig az egyházban találták meg. A római katolikusok hittek a gonoszban, mely sorra veszi el ártatlanok életét, csak azért, hogy fenn maradjon a neve. Ez a személy a Sátán volt. 1968-ban létrejött a horrornak egy újabb alfaja, az ördögös filmek. Ennek egyik legelső képviselője a Rosemary gyermeke.

Történet: A történet a kor New Yorkjában játszódik. Itt él boldog házzaságban Rosemary és színész férje Guy Wodhause.  Ők ketten egy társas házba költöznek és a szoba, amit kibérelnek egy idős hölgyé volt, aki már meghalt. Először minden rendben van, addig, míg meg nem hal az egyik lakó, akit egy idős házaspár nevelt. Ezután az idősek megismerik Rosemary-éket és barátkozni kezdenek velük. Először próbálják lerázni őket, de később mégis nagyon jól kijönnek. Majd Rosmary terhes lesz. Úgy érzi, mintha ez egy valóra vált álom lenne, de később az álom rémálommá válik. Émelyítő fájdalmak kezdik el gyötörni. És az orvosa csak annyit mond, hogy elfognak múlni. Az idős pár pedig furcsa italt add neki, de a fájdalom nem enyhül. Végül Rosemary úgy érzi, hogy a lakók boszorkányok és a fiát akarják. Paranoiás lesz és senkiben sem bízik, még férjében sem.

Megvalósítás: Mint már említettem a horrorfilmek a fizikai biztonságunk elvesztéséből táplálkoznak. Ugyan ez jellemzi ezt a művet is. Az egész film úgy kezdődik, mintha egy átlagos napot látnánk a pár életében. Új házba költöznek, beszélgetnek a szomszédokkal, szülészorvoshoz járnak. Ez nem úgy hangzik, mintha egy félelmetes filmet kapnánk. Mégis, miközben néztem a filmet, egyre jobban éreztem, hogy feszült és ideges vagyok, pedig az égvilágon semmi félelmetes nem történik benne. Ez a horror az igazi, élő bizonyítéka, hogy képes úgy félelmet kelteni, hogy igaziból semmi nem történik benne. Miért? Mert a rendező Roman Polanski zseniálisan adagolja a feszültséget. Maga a társasház gótikus kinézete, az idős házaspár tenyérbe másszó viselkedése, az orvos hozzáállása Rosemary-hez. Mind, mind nem hagyják nyugodni a nézőt. Nem kapunk magyarázatott, hogy miért ilyen mindenki Rosemary környezetében. Mintha az egész egy összeesküvés lenne ellene. Aztán a film tovább haladtával, mint egy kirakós játék, megkapjuk a választ, ami 2 értelmű lehet. Vagy mindenki boszorkány és úgy tervezték, hogy Rosemary terhes legyen és utána megkaparintsák a gyerekét vagy Rosemary-re rossz hatással voltak a terhes évek és paranoiás lett. És igaziból ez tűnik ésszerűnek. Sőt a film vége felé megvoltam győződve róla, hogy csak hisztériás. De aztán jött a vége, de erről csak spoileres kereteken belül. Egy jelenetet kiemelnék a filmből, ami nagyon abszurd, ugyanakkor nyugtalanító volt. Ez pedig az álom jelenet. Rosemary és férje elhatározzák, hogy nekilátnak gyereket csinálni, de rosszul lesz és elájul. És az azt követő álom jelenet, annyira bizarr és annyira félelmetes, hogy már csak azért se fogom lelőni a poént.

Karakterek, színészek: Mint már említettem ez a film az ártatlanság végét mutatja be. A főszereplő Rosemary egy teljesen ártatlan, a légynek se ártó karakter, aki semmi rosszat nem tett, mégis balszerencsék egész sorozata éri. És a néző egy olyan dolgot érez a főszereplő utána, ami nem mondható el a horror filmek sok főszereplőnőjéről. Tudunk érte izgulni. A horrorok nagy részében a nők mindig idegesítőek. Csak azért vannak ott, hogy sikítsanak, meg- mentsék őket és utána látványosan meghaljanak. Viszont ő se nem idegesítő se nem rossz, épp ellenkezőleg, zseniális. Mia Farow játssza a főszereplőt nagyon hitelesen. És még a többi szereplő sem elhanyagolható. A férj pl. szintén nagyon jó. Mi nézők szimpatizálunk vele, mert ugyan olyan ártatlan, mint Rosemary, de később a legutálni valóbb karakter lesz a filmben. Kiderül róla, hogy számára csak a népszerűség és a siker a fontos. Kiemelném az idős házaspárt is, akik szintén nagyon jók és a végén egy igen fontos dolog derül ki róluk.

Teknikai megvalósítás: Érdekesség, hogy a filmben lévő társasház előtt ölték meg John Lennon-t. Gondolom nem véletlenül választotta a rendező ezt a forgatás színhelyéül.  Még kiemelném az álom jelenetek megvalósítását, ami a korhoz képest mai szemmel is nagyon jól van megcsinálva. A film zenéje pedig szintén segít a hangulat elérésében.

És végül eljutottunk a spoileres részhez. Szóval, ha valaki nem látta a filmet az nem rontsa el magának az élményt. Ha valaki pedig mégis elolvassa, ilyen állapotban, akkor mindegy nem szólok bele. Kezdjük.

Spoiler: Rosemary megszülte a fiát, de mind kiderül meghalt. Ezek után úgy gondoljuk mi nézők, hogy Rosemary hisztériás rohamai meghozták a következményeket. Ezek után vége is lehetne a filmnek, de lelepleződik a titok. Az egész tényleg összeesküvés volt. Mind végig Rosemary-nek volt igaza. A férje megegyezett az idős párral, akik boszorkány mágiával megvakították a színdarab főszereplőjét és helyette léphetett be ő. Cserébe egy dolgot kellet megtennie. A feleségének megkell szülnie a Sátán fiát. És a végén Rosmary megszüli az Antikrisztust. Bevallom, mikor megtörtént ez a fordulat, én úgy gondoltam, hogy ennek semmi értelme. Megtöri az eddigi hangulatot egy sátánista maszlaggal, de utána felteszi a főszereplő a kérdést. „Miért pont ő?” És ekkor én is elgondolkodtam. Rosemary-nek semmi köze nem volt a sátán fiához. Teljesen jelentéktelen lenne e szempontból, mert bármelyik nő képes lett volna erre. És ekkor megértettem mindent. A film az ártatlanság halálát mutatja meg. Lehet, hogy nem tettél semmi rosszat, lehet, hogy csak élni akarod az életed, de előfordul, hogy a tornádó útjába állsz és akkor neked annyi. És az akkori Amerikában tényleg az ártatlanokat érte a legnagyobb veszély, úgy, mint Rosemary-t. A rendező Roman Polanski is úgy érezte, hogy ezt a filmet meg kell csinálnia, mert így járt a felesége is. Csak a barátaival ment le sétálni, mikor váratlanul egy mészárlás áldozatta lett. És hozzá kell tenni, hogy terhes volt. Így Polanski nem csak 1, de 2 családtagját is elveszítette, pedig nem is érdemelték volna meg. Úgy, ahogy Rosemary sem érdemelte volna meg, hogy megszülje a Sátán fiát.

Spoiler vége

Összegezve ez a film nagyon depresszív és nagyon nehéz végig nézni, de aki rá szánja magát az készüljön fel rá. Viszont én azért tenném kötelezővé e film megtekintését, hogy mindenkihez eljusson Polanski üzenete. Aki viszont a trancsírozós, véres horrorokat szereti, annak nem ajánlom, mert egy csepp vér sem folyik benne.

Én a Klasszikus Hollywood voltam legközelebb újra találkozunk.

Értékelés: 10/10