Madarak

Madarak

Sziasztok, ez itt a Klasszikus Hollywood. Folytatom a horror rovatot, melyben a filmvilág híres horrorfilmjeit elemzem ki (pár kivétellel pl. Drakula, Paranormal activity). Legutóbb Hitchcock mester híres filmjéről a Psycho-ról volt szó, ami egészében reformálta meg a horror műfajt, de magát az egész Hollywoodot is. A film előtt, mint már említettem a korábbi kritikámban a horror filmek úgy érték el a félelemkeltést, hogy minden már-már abszurdan el volt túlozva bennük. Ezeket hívjuk gótikus horroroknak. Jellemzőjük az eltúlzott karakterek, abszurd történet vezetés és zavarba ejtő látvány. Ilyen volt mind a Drakula, mind a Frankenstein, mind a Nosferatu stb. Aztán jött a hanyatlás a B-kategóriás vackokkal és 1960-ban jött a Psycho. Innentől kezdve a horrorfilmek attól voltak félelmetesek, mert nem mutatták bele az arcomba a veszély forrását. Csak érzékeltették, hogy ott van és ettől volt félelmetes. A néző nem tudott felkészülni az eseményekre, mert azt se tudta, mivel áll szemben. Nem is kell említenem, hogy ez az irányvonal nagyon tetszett a nézőknek és a kritikusoknak is. Habár a Psycho nem kapott elismerést az Oscar gálán (csak Hitchcock-ot jelölték legjobb rendező díjára), mindenképpen bekerült a legfontosabb és legjobb filmek közé, jogosan (erről árulkodik az Imdb 250-es 31. helye is). Ezek után nem volt megállás. Újra felkapottak lettek a horror filmek és ekkor kezdtek el készülni az évezred klasszikusai. Ennek 1. képviselője 1963-ban volt, ugyan is Hitchcock ekkor készítette el másik legismertebb filmjét, a Madarakat. De mielőtt még beszélnék a filmről, szót említek, arról, hogy ez a mű mit hozott az utókornak. Ugyan is ez a film létrehozott egy alműfajt. Mint minden filmtípusnak, a horrornak is rengeteg alfaja van, talán a legtöbbje is neki van. Csak, hogy párat említsek. Salsher (sorozat gyilkosos film), gore (a vér és a mészárlás van a középpontban) pszicho (emberi megőrülésről szól) szellemes, vámpíros, vérfarkasos, zombis, misztikus és állatos. A Madarak létrehozta az állatos horror alműfaját. Oké, oké ez nem annyira igaz. Már a 40-es években is volt óriás hangya invázió a Them című filmben, de a Madarak után vált ismerté ez a műfaj. Lényege az, hogy a gyilkos karakterét egy állat vagy állatok játsszák el (ki hitte volna). Nos, nézzük optimistán a dolgokat. Lássuk a jó oldalát ennek a műfajnak. Először is, ha tényleg félelmetesre sikerül a mű, akkor eléri azt, hogy állatoktól féljünk. Viszont itt van az érem másik oldala. Ami történik a vásznon az teljesen inreleváns (na, ezt jól megmondtam). Szinte képtelenség, hogy ilyen dolgok megtörténjenek a valóságban. És ha meg akarják magyarázni, hogy mért támad rá a postásra Mari néni kutyája, akkor is valami olyan ostobaságot magyaráznak be, hogy mindenki csak röhögni tud rajta. Viszont én nem vagyok elitélő, ha egy adott műfajról van szó. Sőt van is egy személyes élményem, ami szintén egy állatos horrorhoz köthető. Ez volt a Cápa. És mi történt ezután. Elkezdtem a filmekkel foglalkozni, gyűjtögetem a klasszikusokat DVD-n (már lassan elérem a 100-at) és megalapítottam a Klasszikus Hollywood blogg sorozatot is. Szóval köszönöm állatos horror műfaj. De az már más kérdés, hogy milyen filmek kerültek bele ebbe a műfajba. Ebből talán 2 kivétel van. A Cápa és mai témánk a Madarak.

Történet: Ez egy 1963-as Hitchcock film (ígérem ez lesz az utolsó Hitch film a rovatban). A történet San Franciscóban kezdődik egy madár kereskedésben. A főhősnő, Melanie Daniels megismerkedik egy ügyvéddel Mitch Benner-rel, majd megakarja lepni 2 szerelem madárral, ezért elmegy egy tengerparti kisvárosba, ahol Mitch minden hétvégéjét tölti. Itt Melanie megismerkedik az ügyvéd családjával, akik boldogan ünneplik Mitch húgának a születésnapját, de minden rémálommá válik, ugyanis a madarak minden ok nélkül rátámadnak az emberekre. Nos, ez egy egész jó kis borzongatós horrornak ígérkezik és hozzá kell tennem, hogy Hitchcock rendezte, aki azért egy nagyon jó rendező és ért is a borzongáshoz.

Megvalósítás: A film ugyan azt a struktúrát követi, mint a Psycho. Az elején el se tudnánk képzelni, hogy ez egy horror lenne. San Franciscóban vagyunk, minden nyugodt, minden happy, a karakterek sem tűnnek skizofrénnak. És nagyjából 40 percig semmi komolyabb dolog sem történik. Majd a film 2. felében elszabadul a madárpokalipszis. Na, jó azért a rendező a film 1. felében is berakott pár nyugtalanító dolgot kezdve, hogy egy sirály megtámadja a főhősnőt, később pedig megint egy sirály neki ütközik a fa ajtónak fényes teliholdkor. De nem csak ők, hanem varjak és rigók is. És most 2 részre osztanám a filmet, mivel mindkét rész más-más érzelmeket keltett bennem. Kezdjük először az emberek történet szálával. Az eleje jól indul, de fokról-fokra én azt mondtam, hogy itt mi lenne a lényeg. Én erre a szálra úgy hivatkozok, hogy töltelék szál. Nem nagyon nyűgöztek le sem a karakterek, sem a beszélgetéseik. Nem azt mondom, hogy borzalmasak volt, attól azért egy galaxistól messze vannak, de nagyon semmilyenek voltak és bevallom engem untattak is. Jó én értem, hogy az volt a célja Hitch-nek, hogy minden nyugodt legyen, még mi nézők is, és utána árassza ránk a terrort, de ez itt nem igazán működött. Ugyan a Psycho is így indult, de ott izgultam a főhősnőért, meg ott azért volt egy izgalmas „le ne bukjunk” cselekmény vezetés. Viszont itt semmi érdekes nem történik, csak beszélnek és beszélnek és beszélnek, ami pedig semmiben nem kapcsolódik az eseményekhez. Így a film 2. felében nem igazán tudtam izgulni értük. De aztán jöttek a madarak és mindenkit megtámadtak, sőt még meg is öltek. néhány embert. Ez a film tipikus példája annak, hogy a nem ember színészek lejátsszák a vászonról a valódi színészeket. Nem tudom ki volt a madár idomár, de nagyon jó munkát végzett. Bár a légi támadásoknál látszott, hogy trükkökkel oldották meg a történéseket. Viszont csak akkor lettek volna tényleg félelmetesek, ha tudtam volna izgulni a karakterekért, ami nem sikerült. Viszont ez nem von le semmit a madarak értékéből. 2 félelmetes jelenetük volt, amitől nekem is borsódzott a hátam. Az 1. az iskolás rész, mikor a főhősnő leül a suli előtti padra és a madarak a háta mögötti játszótérre repülnek. És mikor megfordul, egy egész madár tenger van ott. Na ha ilyen történne az én erkélyemen is én rohannék, ahogy a lábam bírja. A másik pedig a vége, amit nem fogok lespoilerezni, de szintén a madár tömeghez köthető. Ami még jó a filmben az az, hogy nem magyarázták meg, hogy miért őrültek meg az állatok. Nem akar lenyeletni a torkunkon egy baromságot, csak fogadjuk el, hogy ez van. Zseniális.

Karakterek és színészek: Ezzel nem igazán foglalkoznék, mert nagyon gyérre sikerültek. Nem tudtam értük izgulni. Ennyi elég is belőlük.

Teknikai megvalósítás: A korához képest nagyon jó, nem véletlenül kapott Oscar jelölést az effektekért a film. Zene nem nagyon volt benne, inkább a madarak hangjára figyeltek oda a készítők. Azok a károgások még mindig bennem szólnak.

Összegezve a Madarak mégis eléri a célját a félelem keltéssel. Méghozzá úgy, hogy annyira reálisan van megcsinálva, hogy úgy tűnhet, mintha veled is megtörténhetne. Ha jól tudom volt ilyen eset, szintén egy tengerparti városban, ahol a mérgező moszat miatt támadták meg az embereket a sirályok, de ennek nem néztem utána. Én ajánlom ezt a filmet, igaz az 1. felét végig kell szenvedni, de meg éri végig nézni. Ez a tipikus kellemes borzongás. Azoknak ajánlom, akik nem hardcore horrort akarnak látni, hanem kellemesen akarnak borzongani.

Én a Klasszikus Hollywood voltam legközelebb újra találkozunk J

Értékelés: 10/8