Akciófilmek 3. A sárkány útja

Akciófilmek 3.

A sárkány útja

Sziasztok, kedves olvasóim, ez itt a Klasszikus Hollywood. Folytatnám az akciófilm sorozatomat. Legutóbb a műfajteremtő Piszkos Harryről volt szó. Már beszéltünk arról, hogy Amerikában a bűnözés meghatározta az akkori filmgyártást. Hollywood ekkor adta ki magából a rendőrfilmeket, melyek vagy az akció (Piszkos Harry) vagy a krimi (Francia kapcsolat) irányába ment át. És ahogy láthattuk az embereknek bejött ez a műfaj, aminek meg is lett az eredménye. A Piszkos Harry megjelenése után klasszikus lett és további 4 folytatást is megért. A francia kapcsolat pedig megnyerte a legjobb film Oscar-díját, mindenki nagy megdöbbenésére. Ez a 2 alkotás egy új irányvonalat indított el és ez meghatározta a 70-es évek eleji Hollywoodot. Na de az akció műfaj nem csak itt jött létre. Most másik kontinensre megyünk. Szakadjunk el egy kicsit Hollywoodtól és utazunk el az akkori távol keletre. Bár Amerika volt a fő filmgyártó cég, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem csak ő lehet az első. Régen és még ma is meghatározó szerepet játszanak a francia, olasz, orosz, indiai és hogy a témánál maradjunk a kínai és japán filmek. A filmművészet nem lenne ennyire változatos, ha csak amerikai filmeket látnánk. Ugyan is még a laikus néző is megtudná mondani, milyen nemzetiségű filmet lát éppen. Ami azonban nagyon fontos, hogy minden ország megtalálta a saját stílusát. Európa például még ma is híres művészfilmjeiről, amik nyíltabbak és bátrabbak voltak, mint az amerikaiak. Ennek fő oka a cenzúra volt. Hollywoodban nagyon erős volt ez a rendszer. Az akkori stúdiófőnökök szerint a filmek azért készülnek, hogy szórakoztassák a közönséget és kirántsák őket a sanyarú világból egy kis időre és nem azért, hogy még jobban bemutassák azt, amiben élnek. Hiába, hogy a Piszkos Harry kultuszt teremtett, sok kritikus bírálta Harry önbíráskodó természetét. Viszont sok olyan film készült akkoriban, mely nagy botrányokat kavart Hollywoodban, mert túlságosan a valóságot ábrázolták. Ilyen volt pl. személyes kedvenc filmem a Mechanikus narancs, mely sokkolta a néző közönséget és betiltották az összes moziban, ami az USA-ban volt. Én azt mondom, kell a szórakoztató faktora a mozinak, de néha a filmnek tanítószándéka kell, hogy legyen, és néha szólnia kell a valóságról, mert az embereknek tudnia kell, hogy mi az igazság. Ezt Európában nagyon jól tudták bemutatni, mert ott a cenzúra nem volt annyira erős. Bármit bemutathattak, viszont gondok itt is adódtak. Sok ország már annyira élt a lehetőséggel, hogy már nagyon túlzásokba estek. Így járt az olasz filmgyártás, akik teljesen félreértelmezték a valóság bemutatását filmben és sok olyan alkotást csináltak, mely nem csak hogy lehetetlenség elképzelni, hogy ez tényleg megtörténne, de még gusztustalanok is voltak. Na de mi volt a helyzet a távol-keleten. Az ottani filmesek is éltek a lehetőséggel és teljesen elszakadtak a Hollywood-i stílustól. Viszont nem estek túlzásokba. Az ő művész filmjeik jóval visszafogottabbak voltak és néhányuk még kiemelkedően jók is lettek pl. Kurasawától A hét szamuráj. Mint ahogy Amerikában itt is meghatározta az ázsiai filmgyártást a bűnözéshullám és a maffia, de volt még valami. Ez nem más, mint a harcművészet. Egy japán vagy kínai krimi nem olyan volt, mint egy Keresztapa, ezek már a szórakoztató irányba estek át (azért voltak kivételek). A 70-es évek Kínáját és Japánját a kung-fu és a karate akció mozik határozták meg. Ezeknek a főszereplője mindig egy harcművész volt, aki értette a dolgát. És így jutottunk el Bruce Lee-hez és A sárkány útjához.

A film 1972-es. A rendezője és főszereplője, illetve koreográfusa Bruce Lee. A film Olaszországban a kínai negyedben játszódik. Ide érkezik Tang Lung, akit azért hívtak ide, hogy megvédjen egy vendéglőt és személyzetét a maffiától. Először úgy gondolják semmi esélyük nincsen, de később látják, hogy Tang egy nagyon ügyes harcművész és mindenki elkezd bízni benne. Őszintén szólva én eddig nem kedveltem az ázsiai filmeket, mert mindig a Chakie Chan féle marhaságokat említik meg, ha ilyen témában beszélünk filmekről. Aztán rávettem magam és megnéztem az Oldboyt, ami annyira jó volt, hogy kedvenc filmjeim között még most is ott van. Nyíltabb lettem a témába és úgy gondoltam, itt az akciófilmek sorozaton belül megnézem ezt az alkotást. Végül is nem csalódtam benne, nálam működött a film és nem éreztem azt a kínosságot, amit általában a Chan filmeknél éreztem.

A film tartalma: Megint csak megkell említenem, ez egy akciófilm, tehát én úgy ültem neki, hogy ez egy szórakoztatni akaró alkotás lesz és nem kerestem benne semmi mondanivalót. A film nem csak, hogy tényleg azt hozta, amit vártam, de még túl is teljesített. Ez a film annyira komolyan vehetetlen, hogy az már szórakoztató. Már az eleje érdekesen kezdődik. Bruce Lee egy olasz repülőtéren van és próbál kommunikálni az emberekkel, de nem érti a nyelvüket. Ez még csak a kezdet, utána olyan dolgok történnek, komolyan mondom, hogy azok már-már vígjátékba illenének. A filmnek van egy varázsa, ami a lezárásig nem ér véget. Egy pillanatra sem ülepszik le az egész. A történet vicces, de milyenek a harcolós jelenetek? Nagyon jók. Pörgősek, jól vannak megkoreografálva, és ami a legfontosabb végig követhetőek és jól láthatóak. A mai akciójelenetekben az a baj, hogy összevannak vágva és néha már végigkövethetetlenek, viszont itt mindent láttunk és egyik ütésről vagy rúgásról sem maradunk le. Ami egy kicsit probléma lehet az az, hogy látszik rajta az alacsony költségvetés, de ezt meglehet bocsátani.

Történet: Egy akciófilmhez képest korrekt története van. Itt sincs túlbonyolítva az egész, nincsenek benne váratlan fordulatok, mégis tökéletesen működik. Amikor humorosnak kell lennie, akkor humoros, ha pörgősnek kell lennie, akkor pörgős. Egy csavar van benne, de ez az a fajta, hogy ha ezt nem ismered, akkor nem láttál, még egy filmet se. Viszont, van benne egy pont, ami annyira abszurd, annyira röhejes és annyira érdekes, hogy már csak emiatt látni kell a filmet. Ez nem spoiler veszély. Miután a maffia látja, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel a Tanggal, egy olyan ötletük támad, hogy ők is felbérelnek egy harcművészt, aki szerintük majd legyőzi őt, és amit nagyon kihangsúlyoznak a filmben, hogy ez a személy amerikai. Na vajon ki az. Nem viccelek, Chuck Norris. Ő az egyetlen, aki legyőzheti Bruce Lee-t. A filmvégén pedig, szintén nem viccelek, van egy párbaj Lee és Norris között a Colosseumban. Ez annyira abszurd és röhejes, hogy már nagyon jó. Ennél a pontnál én már nem tudtam mit kezdeni magammal. Ezért szeretjük az akció mozikat, mert olyanok történnek meg itt, amikre nem számítunk és annyira komolyan vehetetlenek, hogy azok már szórakoztatóak.

Karakterek és színészek: főszerepet a film rendezője Bruce Lee játssza és nála jobbat el se tudtam volna képzelni. Még mielőtt nem a filmezéssel foglalkozott harcművészetet tanult. Már gyerek kora óta edzette magát. Miután megvolt rá a lehetőség, hogy filmet forgasson elkészítette ezt az alkotást. A filmben látható harcjelenetek semmilyen trükkel nincsenek megcsinálva. Bruce Lee tényleg a kamera előtt élőben csinálja ezeket a gyors és lehetetlennek hitt mozdulatokat. Így a bunyók nagyon életszerűek és nem érezzük azt, hogy ez egy trükk. A többi szereplőről nem nagyon beszélnék, mert nem is lehet róluk. Sablon karakter mindegyik, de mivel a film se egy korszakalkotó mű ezért megtudom neki bocsátani.

Teknikai megvalósítás: Semmi újat nem tudok róla mondani. Életszerű harcjelenetek, nagyon jó koreográfia, jól felvett és vágott akciójelenetek. Kell ennél több.

Összefoglalva én csak ajánlani tudom ezt a filmet. Aki imádja a harcművészfilmeket azoknak kötelező darab, de még azok is szerethetik, akik nem rajonganak a kínai kultúráért. Bruce Lee-re majd visszatérünk, ha a Sárkány közbeléphez érünk.

Én ennyi voltam mára, ez volt a Klasszikus Hollywood. Legközelebb újra beszélhetünk 007-ről, akit ezúttal Roger Moore fog alakítani Az élni és halni hagyniban.

Értékelés:9/10