A gyűrűk ura: A gyűrű szövetsége

A gyűrűk ura: A gyűrű szövetsége

Sziasztok. Hosszú napok kihagyása után újra itt a Klasszikus Hollywood. Mind azt sejthettétek, hogy nincs időbeosztásom, tehát bármikor jöhetnek random a kritikáim és sajnos most még több ideig nem lesz bejegyzés, mert egy nagy projektbe fogtam bele mely több napig is elhúzódhat. Erről még nem akarok részletesen beszélni, majd meglátjátok. Viszont, hogy ne maradjatok kritika nélkül ( de főképp, hogy ne felejtsetek el engem), újra visszatérek az alapokhoz és újra egy trilógiát fogok kielemezni, melyet szerintem már nagyon sokan vártatok, de előtte beszéljünk egy másik műfajról, ami nem más, mint a fantasy műfaj. Ha a filmvilág műfajait csoportosítani kéne, akkor 2 csoportja lenne. Vannak azok a műfajok, melyek földhöz ragadtabbak és nem raknak bele semmilyen képzeletbeli elemet, hanem minden reális benne. Ezek a filmek a valóságot mutatják be és teljesen mindegy, hogy milyen stílusban. Ilyenek pl. az életrajzi filmek, vígjátékok, drámák, történelmi, háborús, családi, krimi vagy western filmek. A másik csoport, amely kicsit vagy nagyon elrugaszkodik a valóságtól, bele pakol rengeteg képzeletbeli elemet és felépít egy kitalált világot. Ezen műfajok célja a szórakoztatás és a nézők ámulatba ejtése. Ilyenek a sci-fik, fantasyk, horrorok, kaland és akció filmek. Az, hogy melyik csoporttal tud azonosulni a néző, azt ő maga dönti el. Ha valaki együtt érezni akar a világ igazságával vagy fájdalmával, akkor az 1. csoporttal, viszont ha pont ki akar szakadni a hétköznapok gondjaiból, akkor a 2. csoporttal azonosul. Én személy szerint mind 2 csoportot be tudom fogadni, ha igényesen van megcsinálva. Na de térjünk rá a fantasyra, ami méltán a 2. csoport egyik legnépszerűbb műfaja. Fantasyt és a sci-fit sokan összetévesztik, pedig nem szabad. Mindegyikben van közös pont pl. a nem létező, már-már mesébe illő dolgok bemutatása, viszont míg a sci-fi inkább a teknikai nem létezéssel vagy fejlődéssel bűvöli el a nézőt, addig a fantasy a saját világával foglakozik. Felépíti saját világa történetét, földrajzát, bioszféráját, élővilágát és népkultúráját. Viszont egy ilyen világot megteremteni nagyon nehéz. Kell hozzá az a fajta kreativitás és kidolgozottság, ami meghatározza a mű sikerét, mert mind tudjuk, hogy a legjobb fantasyk nem csak történetet építenek fel, hanem egy komplett világot. A néző azért tud azonosulni vele, mert beleképzelheti magát ebbe az univerzumba és ő maga is tagja lehet a világnak, vagyis beavatva érzi magát. Most akkor fel tehetjük magunknak a kérdést. „Mikor működik a fantasy?” Tény, hogy a mai Hollywoodban ma már mindent időbe kell megcsinálni, így az alkotóknak alig marad ideje kidolgozni a történetet és a világot. Viszont, ha átmegyünk a könyvek világába, már más a helyzet. Az íróknak nincs megszabva a határidejük, így bármikor befejezhetik a művüket. Könyvben minden kidolgozva van a több idő miatt. Ezért is van, hogy ha megemlítjük a műfajt, akkor nem filmrendezők, hanem könyvírók jutnak eszünkbe először.

 A fantasynak 3 nagy alakja van. J R R Tolkien, J K Rowling és George R R Martin. Ő közülük talán Tolkient lehetne nevezni a műfaj atyjának. Az ő világa (Középfölde), annyira összetett, hogy már-már létező világ is lehetne, amit még nem fedeztek fel a tengerészek. Rowling és a Harry Potter könyvei nem azért időtállóak, mert egy másik világot sikerült teremteniük, hanem azért mert a Roxfort párhuzamosan helyezkedik el a mi világunkkal és csak pár helyen lehet át-át menni. Roxfortnak nincsen külön földrajza, de megvan a története és az élővilága. Martin pedig ugyan úgy teremtette meg Westerost, ahogy Tolkien Középföldét, annyival ellentétben, hogy a mostani korszak szellemével teremtette meg és felnőttesebbé tette a világot. Na de térjünk vissza Tolkienhoz. Már említettem, hogy a világa annyira összetett, hogy lehetetlenek tartották legnépszerűbb regényének megfilmesítését. Sokan próbálkoztak, de sikertelenül, egészen 2001-ig, mikor is egy ifjú Tolkien és egyben filmrajongó, elhatározta, hogy megfilmesíti mind 3 Gyűrűk ura könyvet. És így jutottunk el mai témánkhoz A gyűrűk urához és annak 1. részéhez A gyűrű szövetségéhez.

Felesleges lenne elmondani a történetét, hiszen mindenki ismeri és látta ezt a filmet. Mindenki hallott már a legendás Egy gyűrűről és az a körüli legendáról. Vannak, aki imádják és rajonganak érte, de vannak utálói is a filmnek. Hogy én melyikbe tartozom? Mondtam már, hogy én nagyon szeretem azokat a filmeket, melyeknek önálló világa és történelme van. Ezt a filmet én nem szeretem. Én ezt a filmet IMÁDOM. 2 éve volt, hogy rávettem magam, hogy megtekintsem a triót és azóta bármikor megnézem ugyan az az érzés van bennem. Ugyan úgy el tud kápráztatni és eltud bűvölni, mint ahogy 2 ével ezelőtt tette. Ha készítenék egy top 10 kedvenc filmem listát, akkor ez dobogós helyezett lenne. Még az általam sokat dicsért Sötét lovagnál is jobban szeretem, pedig az is kedvenc filmjeim egyike. Na de most beszéljünk, miért is zseniális film A gyűrűk ura trilógia. Kezdjük az első résszel, A gyűrű szövetségével. Az 1. részek mindig a bevezetők, tehát még nem igazán tudunk meg sok mindent a világról. Viszont itt más a helyzet. A film egy visszaemlékezéssel kezd, mely bemutatja az Egy gyűrű elkészültét és az útját Bilbóig. Ezzel letéve az alap szituációt, mely meghatározza a cselekményt. Viszont nem csak azt határozza meg, hanem még a világ történelmét is. A könyvek ezt részletesen több 100 oldalon át mutatják be, de Jacksonnak sikerült 5 perc alatt megcsinálnia és hatásosan. Ezzel a néző be van avatva és a cselekménnyel előre haladva többet meg tud a világról és az emberekről, meg más népekről. Amit Jackson jól csinált az a könyv élményének adaptálása. A világot nagyon jól tudta felépíteni és a részletességig ábrázolni. Így nem érezzük úgy, hogy nem tudunk semmit, mert még ez az 1. rész és majd a 2. rész részletesebb lesz. Itt a folytatások csak kibővítik az alap szituációt, mert már itt megtudunk mindent. De mit ér egy világ jó történet nélkül?

Persze, hogy semmit, de itt még az is van. Az alap történet az, hogy el kell jutniuk Mordorba, hogy elpusztítsák a gyűrűt, közben orkok és nazghulok keresztezik hőseink útját. Jackson nagyon jól adaptálta még a történetet is. Ha a könyvet betűről betűre adaptálja, az unalmas lenne, így Jackson kicsit megváltoztatott pár dolgot benne. Mivel a néző az első perctől fogva benne érzi magát a világban így úgy érzi ő is a történet része. A nézőt egyszerűen beszippantja, és nem ereszti el a film végéig. Amit még dicsérni kell a filmben az a látvány. A Star wars óta nem voltak ilyen jók az effektek. Bár a folytatásokban már kidolgozottabbak, de már itt is látszanak a zseniális effektek főleg mikor a szereplők Móriában vannak. A lények, mint pl. az orkok vagy a balrog úgy vannak meganimálva, hogy nem úgy emlékszünk rájuk,mint számítógép szörnyre, hanem mint élő-lélegző lényre.

A karakterekről nehéz beszélni, mivel sokan vannak és egyik se felesleges. Itt mindenkinek van szerepe a történetben. Senkinél nincsenek üres szállak, hanem mindenkiért izgulunk, hogy túl éli e vagy nem.  Frodó bár csetlik-botlik, de mégis szerethető karakter. Neki a legnehezebb, mert súlyos terhet cipel, és az életére törnek. A Hobbitok közül mindenki fontos szereplő és nem csak a humor miatt vannak ott. A néző főleg velük tud azonosulni, mivel őket is hirtelen érinti ez az egész háború. A többiek már átérezték a bonyodalmat, de ők még nem. Viszont a 2 kedvencem főleg Gandalf és Aragorn. Gandalf testesíti meg a bölcs mágus szerepét és szerintem jobban,mint Dumbeldore,mert ő ahol tud, ott segít. Míg Dumbeldore, csak Harryben hitt, de megszállottan, addig Gandalf ugyan úgy hisz Frodóban, de nem teljesen. Ő is bizonytalan és nem biztos abban, hogy ő sikerrel jár. Aragorn pedig szintén egy azonosulható karakter. Ő neki is nehéz dolga van, hiszen ő a gondori trón örököse viszont fél attól, hogy ő is olyan sorsra jut, mint elődei. Ugyanakkor szerelmes egy tündébe, aki pedig fontos a számára. Fél, hogy ha szembe száll a gonosszal, akkor ő neki baja esik. Még meg kell említeni Legolas és Gimli párosát, aki az egész film alatt vitatkoznak, mivel a tündék és törpök nem jönnek ki jól egymással. Sok komikus jelenetük van, de közben látszik, hogy már-már testvérnek tekintik a másikat.

Amit még meg kell említenem az operatőri munka és a zene. A fényképezés zseniális. A tájak gyönyörűek és az akció jelenetek hihetetlenül epikusan vannak megcsinálva. Gondoljunk Móriára vagy a végén lévő csatára. A zene pedig fantasztikus. Howard Shore nélkül már nem tudjuk elképzelni Középföldét. Néhol epikus, néhol drámai, néhol gyönyörű, ahogy a film is.

Összegezve ez a világ legjobb trilógiájának a kezdő része, zseniális világgal, zseniális történettel, jó karakterekkel és fantasztikus vizuális megvalósítással. Legközelebb a még epikusabb 2. résszel jelentkezek.

Értékelés: 10/10