Schindler listája

Schindler listája

Helló mindenkinek, újra itt a Klasszikus Hollywood. Tudom egy kicsit elhanyagoltam a bloggot, de ezt már meg lehet szokni tőlem. Nem napi rend szerint írok, hanem akkor mikor az ihlett megjön. És annál jobb ihlett nincs, mint a Lengyelországi nyaralás. Aki a horror rovatot várja, az ne aggódjon, mert azt is folytatni fogom még. Na de térjünk rá Lengyelországra. Egy kis időre kiruccantam oda, hogy megnézzek egy olyan dolgot, ami már nagyon rég óta érdekelt. Ez Auschwitz és Krakkó. És akkor kitérnék a mai témánkra, a holokausztra. Igen tudom, hogy ez már egy lejárt sablon, de muszáj róla beszélni. Nem is kell elmagyaráznom, mindenki tudja mi volt a holokauszt. Sokan az emberiség legnagyobb bűntényének tartják, mások pedig a világ legnagyobb szégyenének. Még mai is vannak túlélők, akik átélték a borzalmakat és tudnak mesélni róla sokat. Azonban vegyük figyelembe, hogy a holokauszt fogalma nem csak a zsidók kegyetlen megöléséről szól. Ha egy kicsit visszább haladunk az időben, akkor is találkozunk vele, csak más megfogalmazásban. Pl. a középkorban is volt holokauszt. A katolikus vallás vezetői is alkalmazták ezt a módszert az álltaluk eretneknek nevezett emberekkel. Ezt hívjuk inkvizíciónak. Ha figyelmesen megvizsgáljuk, akkor az inkvizíció és a holokauszt között igen sok hasonlóság van. Mindkettőt egy birodalom vezető rétege indította el az általa nem tetsző réteg ellen. Igen ám, de feltehetjük a kérdést. „Akkor az inkvizícióra miért nem emlékszünk meg annyira, mint a holokausztra?” Ez egy nagyon fontos kérdés és érdemes ezt kitárgyalni. Azért kap kevesebb figyelmet az inkvizíció, mert a keresztény vallás nagy vezetői követték el. A vallás ott volt az emberek minden napjaiban. Meghatározta az életüket és a szokásaikat. És ha jött egy ember, aki megcáfolta az egyház működését, akkor az átlagemberek összezavarodtak és nem tudták eldönteni, hogy miben higgyenek. De az egyház, már annyira bemagyarázta a fejükbe az alapokat, hogy ők maguk is ellenezték az eretnekeket. És nem is akadtak ki azon, hogy kegyetlenül megkínozták és megölték őket, mert az egész vallás dologgal tudtak azonosulni. Viszont a holokauszttal senki sem tudott. A holokauszt nem határozta meg az emberek minden napjait, kivéve, ha az illető zsidó származású volt. Az egésznek nem volt semmilyen háttere vagy megmagyarázható indokai. Az egész egy rasszizmus volt. És mivel nem értjük a szándékokat, ezért azt sem értjük, hogy miért kellet ezt tenni velük. Ezért volt a holokausztnak nagyobb visszhangja, mint az inkvizíciónak. És az is igaz, hogy ma már az egész egy kicsit elvan túlozva. Ne értsetek, félre én is utálom, hogy az emberi faj ilyen dolgokat volt képes megtenni, de az is igaz, hogy már vége van. Nem kéne már folyton csak ezt emlegetni. Arra akarok kitérni, hogy tovább kell lépni. El kell felejteni, ami megtörtént az megtörtént. A múlton pedig már nem tudunk változtatni. És, hogy beszéljek egy kicsit Auschwitz-i látogatásomról. Nos, az egész már csak egy múzeum. Valahogy nem adta át azt a szörnyű érzést, ami ott történt. Egy kivétel, a korabeli fotók a deportálásokról és a Mengyelejev kísérletekről. Azokat elég szomorú volt látni, de ezek nem a tábor számlájára írhatók, hanem a fotók számlájára. Tudom, hogy az egészet már újjá kellet építeni ezért is nem szidom Auschwitz-t. Csak arra akarok kitérni, hogy ott, ha hatást akarnak elérni, akkor a fotók tudnak csak segíteni vagy az ilyen témájú filmek. Igen a holokauszt témát is már számtalanszor dolgozták már fel, kisebb-nagyobb sikerrel. Ezek a filmek közül, eddig csak 4 volt, ami hatalmasabb sikereket ért el. A magyar filmgyártás gyöngyszeme a Saul fia, a pozitívabb hangvételű Élet szép, a személyes élményeken alapuló Zongorista, és az egész témának az elindítója a Schindler listája.

Mielőtt hozzá kezdenénk a filmhez. Ezzel visszakanyarodtunk a blogg egyik legkibeszéltebb rendezőjéről Steven Spielberg-hez. A mostani filmkritika után lesz egy összegzés a filmjeiről, hogy melyek a legjobbak. És most a végén emelem ki a legjobb filmjét.

Történet: A film valós eseményeket dolgoz fel. A náci Németország miután elfoglalta Lengyelországot, Krakkóban elkezdődtek a faji törvények beiktatása. Ebben a zűrzavarban próbál megélni Oscar Schindler üzlet gyáros, akinek az a terve támad, hogy megvesz egy porcelán gyárat, ahol zsidó munkásokat fog dolgoztatni. Mivel a hadseregnek szüksége van porcelánedényekre és a zsidó munkások kevesebb pénzbe kerülnek (értsd. semmit nem kapnak a munkájuk során csak ételt, italt), mint a lengyel munkások. Az üzlet beindul és Schindler gyára egy afféle menedékhelyként szolgál a zsidóknak. Először Oscar csak a hasznot látja bennük, de később, szembesülve a holokauszt borzalmával, megváltozik az álláspontja.

Megvalósítás: Először is elmondanám, hogy ez Spielberg legjobb filmje szerintem és egyben a top 10 legfontosabb filmek listámban is helye van. Még 13 évesen láttam először és akkor mély nyomot hagyott bennem ez az alkotás. De most újranézve milyen? Zseniális még mindig. És visszatérnék egy mondatomra, mi szerint Auschwit-ban a fotók okoztak nagy hatást nekem. Ez igaz itt is. Tudom, hogy Auschwitz egy szörnyű hely volt, de az újjáépítés miatt én nem éreztem ezt a hatást. Ezzel szemben Spielberg remekül tudta vissza adni a kor hangulatát. És mindent bele adott, hogy a mű tökéletes legyen, mert személyesen érintette a téma. Ő is zsidó származású. Ezzel a filmmel kimondta a véleményét az egész fajgyűlöletről. De azon kívül is a film több mint holokauszt emlékeztető. Ez a film az emberségről szól. Schindler karakterén keresztül mutatja be, hogy ebben a mocskos világban is van még emberség. Ugyan akkor ott van az ellenpólus Amon Gothe a Plasowski munkatábor vezetője, aki teljesen a náci ideológia megszállottja. Nem azért kegyetlen, mert fajgyűlölő, hanem azért, mert ezt várja el tőle a birodalom, de erre majd kitérek, ha a karakterekhez érünk. A film azt akarja elérni, hogy tudjunk azonosulni az akkori helyzettel. És hogy éri el? Hihetetlenül megrázó jelenetekkel, amik nem öncélúak, sőt. Spielberg korhűen vissza adja az akkori helyzetet. Sokan megvádolták a filmet azzal, hogy túl érzelmes, túl giccses és túl öncélú. Én nem így látom. Sőt, itt éreztem azt, hogy Spielberg nem akar giccset csinálni az egészből. Ő ezt komolyan gondolja, és nem akarja az egészet komolytalanná csinálni. És ez azért elég nagy szó egy olyan rendezőtől, aki blockbusterek által lett híres pl. Cápa, Indiana Jones, E.T., Jurassic Park. És ezért tartom Steven-t egy nagyon jó rendezőnek, hogy egy ilyet be, mert vállalni. És az is ritka, hogy egy látvány filmes rendezőnek egy komoly háborús dráma legyen a legjobbja.

Visszatérve, rengeteg megrázó jelenet van a filmben. Kezdve a gettó felszámolásától, Amon erkélyes lövöldözéseitől, a deportálásoktól, egészen a kegyetlen mészárlásokig. Nem szégyen bevallanom, hogy ez azon kevés filmek egyike, mely képes engem megkönnyezni újra és újra. Sokan kritizálták a piros ruhás kislányt, illetve a film végét, szóval térjünk ki erre is. A piros ruhás kislányt lehet felfogni rendezői túlzásként, viszont nekem semmi gondom nincs vele. A végével meg nem értek egyet azzal a sok emberrel, akik szerint borzalmas lett. Szerintem, amit ott látunk, ahogy Schindler elbúcsúzik a munkásoktól az nagyon megérintő. Itt mutatkozik meg az a halvány fénysugár, amit mi úgy nevezünk, emberség. És ez a filmnek a fő mondani valója. Mint, ahogy el is hangzik „Ha valaki csak egy emberi életet ment meg, az megváltja az egész világot.” És igen a nácik csodálkozva nézik, hogy Schindler módszerei jóval mások, mint az övéik. Nem véletlen, hogy Spielberg műve 7 Oscar-díjat kapott, köztük a legjobb film és legjobb rendező díját. Sokszor nem értek egyet az Oscar-ral, de itt nagyon jól döntöttek.

Karakterek, színészek: Már más a helyzet, hogy sem Liam Neeson, sem Ralph Fienees nem kapta meg a díjat. A karakterek is nagyon zseniálisan vannak megírva. Nehéz volt a helyzet, mivel valós karaktereket kellet alakítaniuk, de sikerült nekik. Liam Neeson-t most már akció hősként ismerjük az Elrabolva filmek óta. De azelőtt olyan híres alakításokat tett le az asztalra, mint Oscar Schindler alakja. Nincs mit mondani, ő volt a tökéletes választás a szerepre. Van benne elegancia, emberség és mellette egy nagyon jó üzletember. A végén lévő búcsúzása pedig már-már történelem. Viszont, aki ellopja a show-t a többiektől az Ralph Fienees, mint a kegyetlen náci Amon Goethe. Ha nem ismerős a színész neve, akkor egy kicsit segítek. Ő az az orr nélküli manus a Harry Potter-ben. Hogy is hívták. Ja, elfelejtettem nem szabad kimondani a nevét. Viccet félre téve, amit ebben a filmben művel, az zseniális. Amon karaktere képviseli a tökéletes nácit. Mint már mondtam nem azért írtja a zsidókat, mert baja van velük, erről szó sincs, mivel ép, hogy egy zsidó lányba szerelmes. A felsőbb hatalomnak akar megfelelni. Mivel, ebben a korban csak úgy kaphat hírnevet, hogy kegyetlen, ezért próbál megfelelni az elvárásoknak. Ebbe viszont annyira beleőrül, hogy már nem tud máshogy gondolkodni. Oscar is megemlíti egy jelenetben, hogy ha nem lenne háború, akkor megismernénk a jó tulajdonságait, mert, hogy vannak neki. Ért a jó borokhoz és jó humora van. És ezért is lesz egy nagyon jó gonosz karakter, mert lehet látni benne az embert. Látjuk, hogy vannak, jó tulajdonságai szóval nem gondolná az ember azt, hogy ő egy kegyetlen gyilkoló gép. És ezért nézzük szörnyülködve, hogy egy ember, hogy képes ilyen gaztetteket elkövetni. Főleg annál a résznél, mikor reggel az erkélyéről lelő egy zsidó nőt. Nem tudjuk, miért csinálja, mert semmi rosszat nem tett, csak dolgozott, mint a többiek. Persze van egy rész, mikor Oscar próbál hatni rá, hogy tudnia kell megbocsátani. Egy időre tényleg próbálkozik, de e téren is elbukik. Itt van még Ben Kingsley, aki Schindler zsidó könyvelőjét Itzak Stern-t alakítja. Nem tűnik ki a többiek közül, mégis ő az, aki megváltoztatja Schindler-t.

Teknikai megvalósítások: Nagyon fontos az, hogy fekete-fehér a film. Ezzel Spielberg visszaadta a korhangulatot + a kézi kamerás megoldások is segítenek ebben. Steven-nek megvolt a lehetősége, hogy, eredeti helyszíneken forgasson, de ő nem szerette volna. Viszont mindent korhűen építettek meg. Amit még kiemelnék az a zene. John Williams már 100x-jára bizonyítja be, hogy egy zseni. Azt a hegedűszólamot soha nem fogom kiverni a fejemből.

Összegezve ez Spielberg legjobb filmje és egyben a legjobb háborús film, amit valaha láttam. A korszakot hűen adja vissza és zseniálisan mutatja be a holokauszt megrázó dolgait. Én ezt a filmet mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer nézze meg az életében, mert egy igen is fontos filmről beszélünk. Én a Klasszikus Hollywood voltam, legközelebb lesz egy Spielberg összegzés és a Sátán már 3.-jára is megtámadja a világot.

Értékelés: 10/10

Vissza a jövőbe (1-3)

Vissza a jövőbe (1-3)

Hát üdvözlök mindenkit, ezen a csodás napon, újra itt a Klasszikus Hollywood és egy újabb kritikával jelentkezek. Na de most egy kicsi változás történik. Nyílván észrevettétek, hogy ez nem a horror rovat része lesz. Most egy kicsit szüneteltetni fogom a témát, mert a mai napon valami más dolog van készülőben. Egy egész rajongótábor várta már ezt a napot. És miért? Mert ez az a nap, mikor is Marty McFly és Dr. Emmet Brown egy repülő autóval érkeznek a múltból ebbe az időbe. Hogy pontos legyek 1985-ből 2015. október. 21-re. Igen ez a nap nagyon fontos a Vissza a jövőbe rajongóknak. És mivel én is egy hatalmas kedvelője vagyok a trilógiának (egyik kedvencem), ezért kötelességnek éreztem, hogy e napon le írjam róla a véleményemet. Először is elmondanám, hogy nem esem bele, abba a hibába, mint a Gyűrűk ura és az Indiana Jones esetében, hogy külön-külön írok róla, hanem itt egy az egybe a trilógiáról lesz szó. És, hogy ez miért fontos? Mert kevés olyan filmes trilógia van, ami ennyire jól kiegészítené egymást. Egyszer már írtam arról, hogy trilógiát készíteni nem könnyű feladat. Ha nincs meg benne a kitartó munkaállapot és a kedv hozzá, akkor nagyon ingadozó lesz a teljesítmény. Ebbe a hibába csúszott bele a Keresztapa trió is. Az 1. és 2. rész zsenialitása után a 3. rész már csak azért készült el, hogy minél előbb lezárják a történetet. Ilyen hozzá állással nem is csoda, hogy a 3. nem lett annyira jó, mint elődei. Viszont vannak jó pár kivételek. Gondolok itt a Gyűrűk urára, a Star Wars eredetijére, Nolan Batman trilógiájára és természetesen a Vissza a jövőbenre. Még mielőtt belekezdenék a filmekbe, előtte kiemelném a 2 trilógia fajtát. Mert, ha összehasonlítunk, mondjuk egy Indiana Jones-t egy Vissza a jövőbennel, elég nagy különbségeket találunk és nem csak műfaji értelemben. A Vissza a jövőben a lineáris trilógiák képviselője. Azaz minden résznek köze van egymáshoz. Mondjuk, ha elkezded a 2. résztől nem biztos, hogy érteni fogod az egészet. Az Indiana Jones vagy személyes kedvenc westernjeim a Dollár trilógia pedig nem lineáris. Bármely részét meg lehet nézni az előzmények ismerete nélkül. Na de ennyi elég is volt bevezetésnek. mindenki kapcsolja be az övét, indítsuk be a fluxus kondenzátort, áramköröket ellenőrizzük, pakoljuk be a légdeszkát, gondoskodjunk a plutónium ellátmányról. És induljunk Vissza a jövőbe.

Történet: 1985-ben, Hill Valley-ben járunk. Itt él Marty Mcfly és családja, akik a legszerencsétlenebb család a városban. Marty-nak egyetlen jó barátja van, Dr. Emmet Brown, akit csak Dokinak hív. Doki egyik nap feltalálja az időgépet, amit egy DeLorean kocsiba épít bele, és ha az eléri a 88 mérföldet, akkor már kezdődhet is az időutazás. Csak, hogy az üzemanyaga plutónium, amit Doki a terroristáktól lopott el. Hirtelen támadás éri őket és Marty az időgép segítségével megmenekül és elkezdődik a 3 részen át tartó kaland. Marty és Doki eljutnak Hill Valley-be 3 korszakon át. Az 1. részben 1955-be utazik Marty, majd a 2. részben 2015-be és egy alternatív 1985-be, majd vissza 1955-be, a 3. részben pedig 1885-be megy vissza.

Megvalósítás: A film rendezője Robert Zemeckis állítása szerint az ötlet, akkor fogalmazódott meg benne, mikor a régi családi fotókat nézegette a szüleiről. Bele gondolt, hogy milyen lenne, ha visszautazhatna abba a korba és találkozhatna velük. Ezt az ötletet elmondta barátjának Bob Gale-nek, majd együtt neki láttak a forgatókönyvnek. Sok ötlet született pl. az időgép először egy hűtőszekrény lett volna, Einstein igaziból egy majom lett volna, Marty-t is más színész játszotta volna el. Végül sok-sok igazgatás és változtatás után megszületett a kész változat, amit ma is láthatunk. A másik problémát viszont az jelentette, hogy nem tudták egy stúdiónak sem eladni a jogokat, mert sokan a filmet túl gyerekesnek találták és nem felelt meg az akkori tini-komédiák kliséinek. értsd. Nem volt a főszereplő szexuálisan frusztrált és nem volt elég erotikus a film. Érdekes elmélet, de így történt. Azt mondták, hogy csak a Disney-nél érhetnek el sikereket. Meg is próbálták, ők azért utasították el, mert féltek a fiatal anya és Marty közötti kapcsolattól. Végül a Universallal megegyeztek. A végeredmény.

 A világ egyik legszórakoztatóbb filmje. Nincs még egy olyan film, ami ennyire feldobná a kedvemet, mint a Vissza a jövőbe. Bármikor, amikor nézzem, egyszerűen nem tudom megunni. Amit nagyon jól oldottak meg az egész trilógiában, az-az időutazás fogalma. A legtöbb ilyen kaliberű film itt szokott megbukni. Viszont a film nagyon jól kezeli a témát + nagyon szórakoztató is. Végig értjük, hogy mi, miért van és a legkisebb dolgoknak is hatalmas jelentősége van pl. a sport almanach a 2. részben vagy Biff leütése az 1. részben. Még a kritikusok is azt mondták, hogy ez a legjobb időutazós film, amit valaha láttak. Ami még zseniális a filmben az a kreatív megoldások. A kreativitás szétszaggatja a képernyőt. Ez nagyon látszik a 2. rész elején a repülő autókkal, a légdeszkákkal és az ön fűzős Nike cipőkkel. De csak, hogy a több részről is beszéljünk. Az 1. részben nem engedhették meg maguknak a készítők a nagy kreatív dizájnt, mivel 1955-be tér vissza Marty. Próbáltak mindent az 50-es évek stílusa szerint megépíteni, hogy kor hűek legyenek. És ez sikerült. A kreatív megoldások a poénokban vannak. Annyi fergeteges poén van benne, hogy én mindig idézni szoktam őket. Csak, hogy párat említsek. Marty Pepsi Colát rendel a pincértől, de akkor még nem volt Pepsi és mindenki hülyének nézi őt. De ott van még az is mikor a múlt béli anyja mindig Kelvin Klein-nak szólítja őt, mert az van rá írva az alsójára. De a legismertebb, mikor az 55-ös Doki megkérdezi, hogy ki az elnök 1985-ben. Marty mondja, hogy Ronald Reagan. Mire Doki „Ronald Reagan! Az a pojáca? És ki az alelnök? Jerry Lee Lewis?” Imádom ezeket a poénokat. Frappánsak, kreatívak és zseniálisak. Ami pedig a legjobb benne, hogy a többi részben is jellemző ez a stílus.

 A 2. rész még ennél is jobban kitalált poénokat ad elő. Illetve az alkotók megcsavarták az egészet egy alternatív 1985-tel, ami csak tovább fokozza a jobbnál-jobb megoldásokat. És, ami jó benne, hogy nem válik zűrzavarossá a story. Sőt viccesebb és mozgalmasabb lesz az egész. És persze itt is vannak idézhető mondatok. „Mi van Mcfly, nyuszi vagy?” „Engem senki nem nevezhet nyuszinak.” A 3. rész pedig már inkább már levezeti a 2.-ban lévő dolgokat. De ettől függetlenül, ez is egy izzig vérig Vissza a jövőbe film, csak megfűszerezték egy western szállal. Ami megint csak a zseniális megoldásoknak ad indokot. pl. Mikor Marty Clint Eastwood-ként mutatkozik be. Az fergetegesen jó volt. És rá is tértünk a legnagyobb erényére, a trilógiára. Mind 3 rész abszolút egy filmnek tekinthető. Egyszerűen nem tudok kiemelni egy részt sem, ami jobb vagy rosszabb lenne, mert mind 3 úgy jó, ahogy van. Ezt a szintet eddig csak a Gyűrűk ura és a Nolan Batmanek tudták elérni, illetve a Star Wars eredeti triója. Viszont itt lehet a legjobban látni, hogy volt értelem trilógiát csinálni belőle. Plusz, azt tegyük hozzá, hogy itt nem volt semmilyen írott alapanyag, mint az előbb említett filmtriók esetében (kivétel a Star Wars). Itt minden Zemeckis és Gale fejéből pattant ki. Zseniálisak ezek a fickók. Ilyen jól összerakni egy filmtrilógiát tényleg nagyon nehéz, de neki sikerült. Respect nekik. És, akkor még nem beszéltünk a másik legjobb ütőkártyáról.

Karakterek, színészek: Kezdjük szép sorjában. Marty McFly nem véletlenül lett azoknak az embereknek a mintaképe, akik a 80-as években voltak tinédzserek. Mindent megtestesít, ami a 80-as évek. Gördeszkázás, csavargás, rock, Pepsi, minden, ami 80-as évek. Épp ezért vicces, mikor visszamegy az 50-es évekbe. Az egy teljesen más kor volt. Akkor mások voltak a menők. Más volt a korszak, meg egyszerűen minden. Az meg külön vicces mikor találkozik a még tini szüleivel. Az érzés, mikor látod az őseidet, hogy ők is voltak olyanok, mint te. Persze a jó karakterhez kellet egy jó színész is. És Michael J Fox-nál jobbat nem is választhattak volna. Az egész játéka egyszerűen szenzációs. Ahogy előadja a karakterét az szórakoztató. Sajnos a színész azóta Parkinson kórban szenved, és már nem tud több szerepet eljátszani. A legjobb karakter az egész trilógiában, azonban nem más, mint Doki. Ő a legjobb. Ha ő nem lenne, akkor az felháborítaná az egész világot, ha nem Christopher Llyold játszotta volna el az is felháborító lett volna. Kész, ennyi. Dr. Emmet Brown for the president. Vote for him.  Nagyon jól beleéli magát a karakterbe és a legjobb megszólalásai neki vannak. Elég csak az 1,21 GW-ra gondolni. És ha ő nem lenne, akkor Marty biztos, hogy nem élte volna túl, sem a múltat, sem a jövőt. És azok a grimaszok. Jézusom. Miközben írom e sorokat, most is arra gondolok és fogom a hasamat a röhögéstől. Persze ő sem ért volna semmit, ha nincs Christopher Llyold zseniális beleélése. Ezzel a karakterrel egy filmes ikont hozott létre. Nekem benne van az all time favorite filmes karaktereim között. A többiek is jók. Kezdve a McFly családtól egészen Biffig.

Teknikai megvalósítás: Érdekes, hogy sokan sci-finek mondják a filmet, de az igazság az, hogy nagyon kevés számítógépes effektet használtak. Ebből kivétel a 2. rész a repülő DeLorean-nal. Ha már DeLorean, akkor beszéljünk róla. Nyújtsa fel a kezét aki, nem szeretne egyszer az életbe beleülni ebbe a kocsiba. Nem látom a kezeket, úgyhogy ez egyhangú döntés volt. Viccet félre téve a DeLorean-nél nem is lehetett volna jobb választás (a hűtőszekrénynél mindenképpen jobb, szerintem). Nem vagyok egy autó rajongó, de ez a kocsi abszolút kedvencem lett. Elég kecses ahhoz, hogy időközökben ugráljon, és elég jól nézz ki ahhoz, hogy időgép legyen. Ugyan akkor a filmbeli díszletek sem elhanyagolhatók. Az 1. részben remekül adták vissza az 50-es évek hangulatát, a 2. részben a futurisztikus 2015-öt, míg a 3. részben a western-es tájat. Érdekesség, hogy a filmbeli 2015-ben sok dolgot megjósoltak pl. a drawn-okat, a tabletet, a Skype-ot és már a légdeszka is kezd működni. A repülő autókra viszont még várni kell.

Összegezve, erre a filmre találták ki a trilógia fogalmát. Ez a film egy felejthetetlen élmény, amit mindig át kell élni. Ennél jobb film nincs, ami ennyire zseniálisan szórakoztat és kikapcsol. De közben pedig egy nagyon jól összerakott filmsorozat a Vissza a jövőben.

Én a Klasszikus Hollywood voltam, mindenkinek boldog 2015 10.21-ét kívánok J

Értékelés: 10/10 (az egész trilógia)

Texasi láncfűrészes mészárlás

Texasi láncfűrészes mészárlás

Hello mindenkinek ez itt a Klasszikus Hollywood. Akik követik a blogomat, azok nyílván rájöttek, hogy folytatom a horror rovatot, aki pedig most véletlenül bukkant bele ebbe a kritikába, annak javaslom az előző részeket. Na de nem akarom reklámozni magamat, inkább kezdjünk bele a témába. Legutóbb egy ördögűzés történt, most pedig tovább haladunk 1973-ból 74-be. Ebben az évben szintén egy olyan horror került a mozikba, ami egy új alműfajt hozott létre. Ezt a tényleges filmkritika előtt kielemzem. Ez a műfaj a slasher műfaja. Az, hogy jó vagy rossz, hogy létrejött-e ki-ki döntse el saját magában. Kezdjük „Mi is a slasher?” Ez talán a horror műfaj leg agyon használtabb és leg elcsépeltebb műfaja. Annyi a jellemzője, hogy a főszereplő egy sorozat gyilkos, története meg annyi, hogy megöl pár fiatalt, akik bulizni mennek az adott helyre. Ennyi. Oké azt hozzá kell tennem, hogy embertől függ, hogy valaki szereti-e a műfajt vagy sem. Mert azért vannak jó tulajdonságai. Ha nagyon fáradt vagy, akkor biztos, hogy nem egy 3 órás Keresztapát nézel meg. Egyszerűen beraksz egy ilyen kaliberű filmet, ami rövid is + nem kell rajta gondolkodni. Ilyen fáradt napokon tényleg jók ezek a filmek. Viszont nem filmrajongóknak. Akik azért értenek a filmekhez, azok látják, hogy ennek a műfajnak rengeteg hibája van. Sőt, az sem biztos, hogy horrornak lehet e nevezni? Mert a horror a félelem keltésre fókuszál és abban, hogy látványosan megölik a szereplőket semmi ijesztő nincs, csak gyomorgörcs és rosszullét. Persze vannak kivételek pár esetben. Viszont az évek múlásával a slasher műfaját egyszerűen tönkretették. Már annyira a jól bevált sablont követik minden filmjükben, hogy nem tudnak már újat mutatni. Tudjuk mikor hal meg egy adott karakter és, hogy mikor lesz ijesztgetés. Persze még mindig jó lehet agy kikapcsolónak, de ez már nem annyira jellemző, mint régen. És, hogy honnan indult az egész. Egy nagyon olcsó horror filmtől, melyet állítólag valós események ihlettek. Ez a Texasi láncfűrészes mészárlás.

Történet: Egy tini banda elmegy gyerekkori házukba nyaralni és bulizni, de megjelenik Bőrpofa, egy maszkos láncfűrészes gyilkos és sorra tizedeli a csoportot. Ennyi. Komolyan, ennyi az egész. Na de esünk túl rajta.

Megvalósítás: Először is kiemelném a film elején megjelenő szöveget, mely arról tanúskodik, hogy ez egy igaz történet. Mikor először hallottam erről a filmről egy kicsit felcsigázott, hogy tényleg mind igaz? Aztán persze rájöttem, hogy ez az egész csak kitaláció. A rendező nyilatkozott róla, hogy a filmet egy bolti vásárlás inspirálta. Egyszer sorban állt a kasszánál és mellette csomó láncfűrész volt felakasztva. Viszont Bőrpofa karakterét valós személy inspirálta, méghozzá Ed Gein, aki egy wisconsini farmer volt. Az ő házában találtak emberi bőrből készített tárgyakat és maszkokat, de ezeket Gein mind a temetőből hozta. Ugyanis ő egy sírrabló volt. Ha meg is ölt volna embereket, nem láncfűrésszel. Viszont ő nem csak Bőrpofa karakterét inspirálta, hanem Norman Bates-ét a Psychoból és Hannibál Lecter karakterét. Na de térjünk rá a filmre. Figyelembe kell venni, hogy nagyon alacsony volt a költségvetés, mégis kultuszfilm lett belőle. Sőt sok országban be is tiltották az erőszakos jelenetei miatt. Ilyen tudattal ültem le a film elé. Meg kell említenem, hogy nekem egy horror rajongó barátom mesélt a filmről és én nem bírtam elaludni egy jó darabig. Gondoltam, hogy jézusom ez egy nagyon kemény film, amit soha nem akarok megnézni. Majd pár évvel később megnéztem és nagyon, de nagyot csalódtam. Később utána olvastam, hogy ez nem a vérrel és a látványos halálokkal, akkar elborzasztani, hanem a hangulatával. Én ezért bíztam benne, hogy egy jó filmet kapok, de nem így történt. Ezzel is az a helyzet, mint az Élőholtak éjszakájával. Nem állta ki az idő próbáját.

 Hozzá teszem, én elismerem, hogy ez a film fontos. Hiszen nem tagadhatjuk le, hogy ez volt az első slasher a világon és az akkori nézők nem számítottak minderre. De a mai tini-horrorral teli világban ez is csak egy a sok közül hatást éri el. Ha még csak ez lenne a baj, de a filmnek további problémái is vannak. Először is az, hogy az eleje szintén egy jó filmet sejtett. Forró levegő, nyomasztó helyiségek. Ez mind végig kíséri a művet és vannak jó pillanatai pl. a gyilkos házának dekorációi nagy hatást érnek el, de hiába jó az atmoszféra, ha vele párhuzamosan minden rossz. Lehet az alacsony költségvetésre fogni, de itt most többről van szó pl. a film valamit szimbolizálni akkar. A világ elvadulását, a boldog békeidők végét. Hülyeség. Ebben a filmben nem találtam semmi olyat, ami valamilyen társadalomkritikát fogalmazna meg. Ha van is benne azt nagyon eltömíti a klisés történet. Tudom, hogy ez akkor 74-ben újdonság volt, de könyörgöm az Ördögűző után is rengeteg ördögös film készült, de nem akadunk fent rajta, mert kiállta az időt. Ez a film viszont nem. És az egészbe beleraktak olyan jeleneteket, mely már vígjátékba csap át. Ezen a filmen én csak nevetni tudtam, de csak is kínomban. Ha van valami, ami talán kiemelkedő ebben a filmben az a vacsora jelenet. Röviden, annyi, hogy az egyik lányt elkapja a Bőrpofa családja és a szeme láttára elkezdenek morbid és abszurd dolgokat művelni. Az a jelenet nagyon hatásos és ez az egyetlen, amit nyomasztónak is tudok mondani.

Karakterek, színészek: Mint mondtam az atmoszférán kívül, mindenben bukta a film, még a karakterekben is. A tini banda egyszerűen a filmtörténelem legunalmasabb bandája. Az égvilágon semmit sem tudunk róluk. Na de lehet mondani, hogy ez egy horror film ide nem kellenek karakter részletezések, de könyörgöm, azért legyenek már egy kicsit érdekesebbek. De még az sincs meg. Annyira semmilyenek, hogy azonosulni sem tudtam velük. Amikor kinyírták őket nem sajnáltam őket. Egyedül egy csaj marad életben, az egész filmben, de ő is annyira semmilyen, hogy nem tudtam érte izgulni+ fül megterhelő feladat volt őt végig hallgatnom. A végére, nagyon túlzásba viszi a sikítozást. Már vártam, hogy mikor nyírják ki, de nem. A film végéig sikoltozott. Viszont, aki a kegyelemdöfés volt az Bőrpofa. Mikor először hallottam róla, akkor féltem tőle. Csak képeket láttam róla, de féltem tőle. Mikor megnéztem a filmet, mit kaptam? A történelem legostobább és legszerencsétlenebb sorozatgyilkosát. Annyira szerencsétlen, hogy ezt már nem lehet az alacsony költségvetésre fogni. Pedig a maszkja nagyon para, a fegyvere keménnyé teszi őt. De, ami azok mögött van. Hát komolyan mondom, törött lábbal, sőt 2 törött lábbal is eltudnék menekülni előle. Van a filmben egy üldözéses jelenet. Ez is nagyon jól működne, de Bőrpofa szerencsétlenkedése elrontja az egészet. A legvékonyabb gallyakban (ismétlem GALLYAKBAN) akad bele és mikor már ott van előtte 1 cm-re a sikoltozó csaj, akkor is inkább a feje fölött lóbálja a láncfűrészét, minthogy lecsapná vele áldozatát és rögtön vége lenne a filmnek. A vacsora jelenetnél pedig szintén az ő jelenléte rombolja az összképet. Ott van ez a nagyon félelmetes alap szituáció, ő pedig ott pózol kisminkelt maszkban! Én, én, én ezt nem tudtam már hova tenni. Mi volt ezzel a készítők célja. Féljek vagy nevessek? Ezt már soha nem fogom megtudni.

Teknikai megvalósítás: ALACSONY KÖLTSÉGVETÉS. Amúgy a hátterek és a díszletek azok, amik még működnek a filmben.

Összegezve, elismerem, hogy fontos a horror történelmében, de legyünk őszinték, távolról sem állta ki az idő vasfogát. Vannak benne olyan hibák, melyeket nem lehet az alacsony költségvetésre fogni, a gyilkos pedig nagyon kiábrándító. Aki szereti a slasher-t, annak ez a film is tetszeni fog, aki viszont inkább jó filmeket, akar nézni, azoknak nem ajánlom.

Én a Klasszikus Hollywood voltam. Sziasztok.

Értékelés 10/5

Az ördügűző

Az ördögűző

Hello mindenkinek, ez itt újra a Klasszikus Hollywood.  És mint az lenni szokott folytatok egy rovatot, ami jelen esetben a horror nagy klasszikusaival, illetve magával a műfajjal foglalkozik és annak történelmével. Legutóbb George A Romeronak köszönhetően kitört a zombi apokalipszis és még ma is tart ez a járvány. Viszont, most lépjük át a 60-as éveket és térjünk rá a 70-es évek világára. Egy biztos, mind filmművészetből, mind kulturális szempontból forradalmian változott meg a világ. Ez volt az a pont, ahol már az új kori eszmék indultak be és más stílusban kezdték el forgatni a filmeket. Ennek az újkornak a szele, már a 60-as években kezdett elindulni, de végül a 70-es években teljesedett ki. És miért? Először is a nézők igénye nagyon megváltozott. Kiábrándultak az amerikai álomból és már nem hitték azt, hogy az élet egy paradicsom. Vietnami háború, politikai botrányok, hippi mozgalmak, tinédzser lázadások, gyilkossági hullámok tizedelték az ottani lakókat. Ezek után már senki sem gondolta, hogy egy klasszikus, cukros-mázas film leköti őket. A filmstúdiók el kezdtek reflektálni a kor hangulatára, hogy a néző jobban azonosuljon a művel. Hogy észrevegye, hogy ebben él ő is és része az egésznek. Egyik remek példa erre a személyes kedvenc filmem a Mechanikus narancs, ami pont az akkori korszakra reflektált. Elvadult fiatalok, kormányi beavatkozások, erőszak erőszakkal való megoldása. De még rengeteg filmet tudnék sorolni, ami az akkori környezetre reflektált. A Keresztapa egy letűnt kort idéz fel, a Piszkos Harry a kor bűnözés hullámát mutatja be, az Apokalipszis most és a Szarvas vadász a vietnami háború utó szelét mutatja be, a Taxisofőr az éjszakai életet élő stricizés kártékonyságát, de épp ennyi elég is lesz, mert ne térjünk le a mai témáról. A másik fontos pont, ami segítette Hollywood megreformálását az a teknika fejlődése. Akkora már jobb kamerákat és jobb díszleteket tudtak használni és a lehetetlent is képesek voltak megvalósítani pl. Superman repülését. A producerek pedig mertek nagy összegű pénzt adni a projektre. És 1975-ben a Cápa, majd később 1977-ben a Star Wars megszületésével elkezdődött a blockbusterek térhódítása. Ami még fontos, hogy Hollywoodnak volt egy becsület kódexe, mely megszabta, hogy milyen stílusú legyen a film és, hogy miket nem tartalmazhat pl. rasszista sztereotípiákat, véres jeleneteket, anti hősök főszerepre jutását mind, mind tiltotta a kódex. Végül 1966-ban a Jó, a rossz és a csúf miatt megváltoztatták az előírásokat. Egyszóval megnyílt a modern filmgyártás kapuja. A 70-es évek ezért a legfontosabb filmes szempontból, mert ha ezt nem merték volna megtenni, akkor teljesen más lenne ma a filmes világ. A horror műfajnak pedig kifejezetten jótett ez a változás. Volt egy korszak, amire tudtak reflektálni és mellé még olyan trükköket tudtak hozzá megvalósítani, amit az akkori ember félelemmel nézett végig. Ilyen mai filmünk is az 1973-as Ördögűző.

Mielőtt belekezdenénk. Amióta elkezdtem a blogolást, nem figyelmeztettem senkit a korhatárra. Úgy gondoltam, hogy ember maga dönti el, hogy megnézi e vagy sem. Így hát nem is mondtam, hogy, aki ezt, meg ezt nem szereti, az ne nézze meg. Viszont itt most kötelességem elmondani, hogy aki gyenge idegzetű vagy nem bírja a gyomra a zsigerig hatoló félelmet, az csak és kizárólag saját felelősségére nézze meg az Ördögűzőt. Nem viccelek ez a film nem véletlenül kapott 18-as karikát. És most nem a véres részekre értem (amiből nagyon kevés van), hanem magára az egész filmre és a témájára. Akit az egész rosszul érint, az tényleg csak saját felelősségére nézze meg a filmet.

Történet: Georgetown-an járunk. Itt él a Chris McNeil színésznő és kislánya Regan. Látszólag az életük csupa öröm. Nem vitatkoznak egymással, mindenki boldog és szeretik is egymást. Csak egy válás történt az anyja és az apja között, de ettől függetlenül minden happy. Egészen addig, míg Regan elkezd furcsán viselkedni. Először még csak el-el ereszt pár csúnya szót és agresszívan viselkedik a környezetével. Később viszont egyre durvább és durvább dolgokat művel, még végül már a gyilkosságtól sem riad vissza. Az orvosok sem tudnak, mit kezdeni így egy dolog maradt hátra, az egyház általi beavatkozás és az exorció, azaz ördögűzés.

Megvalósítás: Az ördögös filmek nem ismeretlenek e téren, mivel a Rosemary gyermeke is már boncolgatta a témát. Viszont úgy érzem, és szerintem mindenki egyetért velem, hogy az Ördögűzőnél érte el a legkiválóbb teljesítményét a téma. Ezzel együtt nem csak a horror egyik legnagyobb ékköve a film, de a filmgyártásban is fontos szerepe van. Így most 2 részre bontanám a kritikámat. Egyrészt a filmvilágban lévő fontosságára térnék ki. A második felében pedig a horrorfilmbeli fontosságára. Először is erre a műre nagyon igaz a 70-es évek stílusa. A korszakra reflektál, és ezt használja ki félelem keltés szempontjából. Mint ahogy a Rosemary-nél is említettem az ártatlanság kerül veszélybe. Ugyan ezt az alapot veszi az Ördögűző is és jobban. A Rosemary-nél is működik az ötlet, de ott az anyának megvolt az esélye, hogy ne azt az utat válassza. Ha nem állt volna szóba a szomszédokkal, akkor még meg is úszhatta volna. Itt viszont nincs kegyelem. Itt a kislány tényleg az ég egy adta világon semmi ártó dolgot nem csinált, mégis ő az, aki a legrosszabbat éli át. Mi nézők pedig nem tudjuk, hogy miért pont ezt a kislányt szállta meg. A filmben is felteszik a kérdést és meg is válaszolják. Az ördög azt akarja sugallni, hogy nincs remény és senki sincs biztonságban a gonoszsága elől. És, ha belegondolunk ez mind nagyon igaz a mostani világra és ettől lesz lélekölő a film. Mikor ezt a filmet bemutatták a mozikban sokan kimenekültek a teremből, mert már nem bírták tovább az idegeik. Annyira azonosultak az akkori eszmékkel, amit a film megfogalmazott, hogy tényleg sokan a gonosz korszakát hitték eljönni. A másik fontos dolog, amit a film megfogalmaz az egyházkritikája. A középkortól kezdve a világ tele volt vallásos emberekkel, akik hittek a jó és rossz küzdelmében, illetve abban, hogy az Isten segít neki és megvédi őket minden gonosz hatalomtól. Sajnos azonban a 70-es években történt események után sokuknak megtérült a hite. Többé nem hittek abban, hogy az Isten megsegít. Sokan már nem is hittek benne egyáltalán. A filmben viszont egy papnak térül meg a hite. Az anyja halála, mély nyomot hagy benne és úgy érzi ő a hibás. Elkezdi ott hagyni a papi állását egészen addig, míg el nem jut a megszállt Regan-hez. Most már kitárgyaltuk, hogy miért fontos film az Ördögűző a filmiparban.

Most nézzük meg a horror filmes értékeit. NAGYON FÉLELMETES. Mint már említettem a világ körülményeit veszi alapul, hogy a néző tudjon azonosulni, de ezen kívül olyan dolgok történek benne, hogy egy gyenge idegzetű embernek 3 hétig rémálmai lesznek. És minden félelmetes részt a kislány számlájára lehet írni. Csak gondoljatok bele. Látattok már olyan 12 éves kislányt, aki olyan káromkodásokat ordibál, hogy még  Tarantino is sírva menekülne el. De ehhez kellett a jó rendezői meglátás, hogy egy 12 éves kislányból legyen egy ördögi karakter. És sikerült. A rendező William Friedkin, annyira jól irányította a kislányt, hogy nem is tudta, hogy mit művel. Ugyanakkor olyan váratlan jelenetek egész sora váltja egymást, amik zavarba ejtőek és félelmetesek. Már csak azért sem fogom elmondani ezeket, azért sem rontom el az élményt. De ami tényleg az abszolút legjobb jelenet a filmben, az az ördögűzés. Hú, gyerekek. Egyszerűen a filmtörténelem egyik legijesztőbb jelenete. Annyira csontig hatoló, hogy azt nem könnyű elfelejteni. Gyenge idegzetűek, kerüljétek el jó messzire!

Karakterek, színészek: A horrorokban, bármennyire is a félelem keltés a fontos, nem szabad megfeledkezni az azonosulható karakterekről sem. Ebben a filmben zseniális mindenki. Menjünk szép sorjában. A Regan-t játszó kislány irtózatos. Ahogy előadja az egészet az zavarba ejtő. És említettem már, hogy 12 éves! A sminkje is már megmozgatja az idegeimet, de annyira beleéli magát, hogy néhány pillanatban nem Linda Blair-t láttam színészkedni, hanem a Sátánt. Oscar-ra is jelölték persze nem kaphatta meg, mert negatív karaktert formált meg, de azért én oda adtam volna neki már csak azért is, hogy ne kísértsen rémálmaimban. Viszont nem csak ő jó. Az anyja is nagyon jó karakter. Látni rajta, hogy szereti a lányát és bármit megtenne érte. Amit meg kell említenem, hogy a karakter ateista. Azért elég nehéz egy ateistát rávenni az exorcióra. De a rendező nagyon jól csinálta ezt is. Nem spoilerezem le a jelenetet, de azt látva megértem, hogy akkor fordul az egyházhoz. És eljutottunk a 2 pap karakteréhez. Az egyikük Merin atya, akit Max von Sydow alakít. Ő azért érdekes, mert ő a legnagyobb remény. Ő az egyetlen, aki tudja, hogy mi az Ördög gyengéje és, hogy lehet felvenni vele a harcot. Ez azért van, mert egyszer már találkozott vele és most újra szembe kell néznie vele. A másik pedig Karras atya, aki nagyon hasonlít Rocky Balboára. Az ő karaktere személyesíti meg a hitében megtört papot. Az anyja halála nagyon megviselte+ nem érti, hogy miért ezt a kislányt szállta meg az Ördög. Nagyon jó karakter és azonosulható is.

Tekinikai megvalósítások: És akkor pár szót a megvalósításról. Annyi napig forgattak, ahány napig az egész Hobbit, trilógiát. A forgatás nagyon nehéz volt és az elején történtek halálesetek a stábtagok és családjuk között. A forgatás pedig pokoli volt. A rendező és az író folyton vitatkoztak, a színészeket zsinóron rángatták, a rendező pisztollyal lőtt a forgatáson, hogy elérje a színészeknél, hogy féljenek és a szobát lefagyasztották -30 Celsius fokra. De végül sikerült megcsinálniuk. Az effektek időt állóak. 70-es évekhez képest, olyan mintha 90-ben csinálták volna meg. A smink mesterek bitang jó munkát végeztek. És a zene. A ZENE. Üt. Nagyot üt. Amit még kiemelnék az az Ördögnek a hangja. ÚR ISTENEM. Az a hang mega para. És itt most szidnom kell valamit az pedig a magyar szinkron. Azt a hangot nagyon elrontották a magyar fordítók. Nagyon kizökkentett az élményből. Viszont miután megnéztem eredeti nyelven, akkor érte el nálam a kellő hatást. Szóval én nekem nincs bajom a szinkronizálással, de ezt mindenképpen eredeti nyelven érdemes nézni.

Összegezve Az ördögűző a legjobb, amit a horror műfaj valaha megszült. A korszak ábrázolása briliáns, a félelem keltése zseniális, az effektek időtállóak, a színészek nagyon jók és a kislány nagyon félelmetes. A legjobb horror filmnek mondanám, de nálam mégis csak a 2. helyre csúszott le. Nem azért, mert vannak benne hibák (egyáltalán nincs hibája), de van egy film, ami nálam nagyobb hatást keltett, mint Az ördögűző. Erről majd később legyen szó, annyi elég, hogy akik ismernek engem, azok tudni fogják miről is beszélek :D

Én a Klasszikus Hollywood volt. Legközelebb újra találkozunk.

Értékelés: 10/10

Élőholtak éjszakája

Az élőholtak éjszakája

Sziasztok, újra itt a Klasszikus Hollywood, és mint gondoltátok folytatom a horror rovatot. Legutóbb az ördögös filmek szülő anyjával Rosemary-val foglalkoztam, most pedig olyan vizekre evezek, melyeket gondolom, sokan ismernek és szeretnek is. A most következő film szintén fontos a horror történelmében, mert egy új alműfajt hozott a köztudatba, mely ma már a horror ipar legtöbbet gyártott műfaja lett. Ezek a zombi filmek. Nos, igen nem is kell részleteznem, zombik. De mik azok? Sétáló hullák, akinek csak egy céljuk van, enni. Mit? Természetesen más élő embereket. Na de most nem, akarlak benneteket a zombik biológiai testfelépítésével foglalkozni, inkább arról beszélnék, hogy miért ennyire sikeresek filmekben. Más szóval „Miért szeretjük a zombikat?” Hiszen, ha megnézzük rengeteg rajongója van és már nem csak a mozikban van kultuszuk, hanem a TV képernyőn is (Walking dead). Talán azért szeretik sokan a zombikat, mert ők a tökéletes gyilkoló gépek. Egy céljuk van, az evés és csak azért, hogy kapjanak egy kis agyat, bármire képesek. Mint már említettem a horror a mi fizikai biztonságérzetünk elvesztéséből táplálkozik. Amikor már úgy érezzük, hogy nem vagyunk biztonságban. És ehhez a zombik tökéletes példák. Csak gondoljatok bele. A zombi is úgy néz ki, mint egy ember, jelképezve azt, hogy lehetséges, hogy nem kéne megbíznunk benne még akkor sem, ha ember kinézete van. Jó, de ez még csak egy. Na de most adjunk hozzá egy egész népcsoport zombit, akkor már más a helyzet. Ha kitör a zombi-apokalipszis, akkor a főszereplő előtt csak egy cél lebeg, a túlélés. De, akkor csak is az. Minden erkölcsi mora megszűnik az emberekben és csak a saját életük megmentésével foglalkoznak. És mi nézők elgondolkodunk, azon, ha ezek az agyzabálók betörnének hozzánk, akkor mi is úgy viselkednénk e, mint a filmbeli főszereplők? Csak is a túlélésünkkel foglalkoznánk, vagy esetleg segítenénk a bajban lévő társunkon? Na, látjátok ez jó kérdés és ez mind zombi filmekben fogalmazódik meg. Gondoltátok volna, hogy egy ilyen kaliberű film, erkölcsi morákra tanít? Ugyanakkor maga a zombi szó is egy jelkép. Jelképezi a világ és társadalom összeomlását és a benne lévő emberek bukását. A zombi járvány a világ elég súlyos problémáit jelképezi pl. gyógyíthatatlan betegségek, szegénység, éhezés, társadalmi problémák. És csak hangsúlyozni tudom, hogy ez mind a horror egy alfajában fogalmazódik meg. Sajnos azonban ezt a műfajt is elérte az, ami a többi horrora is igaz. Tucat filmé minősültek le. Most már, ha zombikról van szó, akkor csak az agyatlan lövöldözés, trancsírozás és menekülés jellemzi. Azért nem kell még temetni a műfajt, mert még mindig vannak jó képviselők pl. Walking dead. Na de ez az egész zombi mítosz mégis honnan indult. Egy 1968-as, alacsony költségvetésű filmben kell keresni a választ, ami nem más, mint az Élőholtak éjszakája.

Történet: Nincs egy túl bonyolult története. 2 testvérpár kimegy a temetőbe és egyszer csak egy ismeretlen alak támadja meg őket, minden ok nélkül. A fiú meghal, de a nőnek sikerül bemenekülnie egy elhagyatott házba, viszont nincs, egyedül ugyanis van itt még pár túlélő, akik szintén nem tudják, mi folyik itt. Később kiderül, hogy az egész világon feltámadnak a halottak és rátámadnak az élőkre. Nos, tényleg egyszerű a történet, mondhatni sablonos, de ez a film volt az első zombi film a világon. Ez tette le az alapokat, amit az azt követő filmek másoltak le.

Megvalósítás: Most mit mondjak? Ez egy zombi film, úgyis van megvalósítva. Komolyra fordítva a szót, aki látott már valaha egy zombis filmet, akkor nem fogja meglepetés érni. Ugyan azok vannak benne, mint a többi ilyen kaliberű filmben. Egy maroknyi túlélő bezárkózik egy házba, körölötük egy nagy csomó élőholt. Vannak, aki meghalnak, vannak, akik megmenekülnek. Ez annyira nem hangzik eredetiknek és biztos meg is kérdezitek, hogy miért írok róla. Azért, mert ennek a filmnek köszönhetitek, hogy most látunk agyzabálókat. De ettől függetlenül vannak hibái a filmnek, amire most kitérnék. Az egyik, hogy tényleg nem üt, akkorát, mint amennyire dicsérik. Csak azért van meg bennem is a tisztelet, mert ez volt a közös ős, de akkor is egy teljesen oké film. Viszont van pár nagyon jó jelenet benne. Ezek főleg a zombikhoz kapcsolódik. Az a jó bennük, hogy hitelesek. Nincsenek elmaszkírozva, igaziból nem is gondolnád, hogy ő most a karodra pályázik. Olyanok, mint az átlagos emberek. Viszont soha nem értettem meg, hogy miért mennek ilyen veszett lassan. Komolyan mondom a szereplők már 50x-szer végigfuthatták volna a házat, mire a lények konkrétan oda érnek. Azonban a film próbál erre magyarázatott adni. A történet szerint a nukleáris sugárzás miatt kelnek fel a holtak és mivel már nem működik az agyuk, ezért nehezen esik nekik a mozgás. Én megértem, de mégis nagyon hülyén néz ki. Egészen addig, míg a film legvégén, már egy egész klán támadja meg a házat és már semmi remény. Na, az a rész nagyon hatásos volt.

Karakterek, színészek: Itt a film másik nagy negatívuma. Ok, ok. Tudom, hogy egy horrorban nem kellenek részletes karakter ábrázolások, de azért itt is van határ. Nem azt mondom, hogy borzalmasak a karakterek, de egy zombi filmhez képest nagyon silányak voltak. Konkrétan mindenkinek volt egy tulajdonsága, amitől megtudtam különböztetni őket. Ott volt az 1. nő, aki paranoiás, ott van a 1. férfi, aki néger, ott van a 2. férfi, aki agresszív, a 2. nő, aki aggódik, a 3. férfi, aki nyugodt akar lenni és a 3. nő, aki pozitív mindig. Nem túlzok, ennyit lehet tudni a róluk. Ok, mert a zombik sokkal fontosabbak és inkább, arra helyezték a hangsúlyt, de akkor is legalább azonosulhatóak legyenek és érezzük át, amit ők is éreznek. Ez az a pont ahol a film elcsúszik. lehet, hogy akkor 68-ban átérezték a drámájukat, de a film rosszul öregedett és ma már nagyon semmijenennek hatnak.

Teknikai megvalósítások: Mentségére szóljon, hogy nagyon alacsony volt a költségvetés. De attól függetlenül a látvány egész tűrhető volt. A zene sem volt egy nagy Was ist das.

Összegezve ez a film, akkor biztos újító hatás volt, ezt tisztelem, de finoman szólva nem álta ki az idő vasfogát. Ellenben maga a témája, a zombiság és annak a szimbolikája működik. A társadalom kritikája működik. De ettől függetlenül nem egy nagy valami. Viszont zombi rajongóknak érdemes megnéznie, hogy tudják honnan indult a kultusz.

Én a Klasszikus Hollywood voltam. Sziasztok.

Értékelés: 10/7