Az ördügűző

Az ördögűző

Hello mindenkinek, ez itt újra a Klasszikus Hollywood.  És mint az lenni szokott folytatok egy rovatot, ami jelen esetben a horror nagy klasszikusaival, illetve magával a műfajjal foglalkozik és annak történelmével. Legutóbb George A Romeronak köszönhetően kitört a zombi apokalipszis és még ma is tart ez a járvány. Viszont, most lépjük át a 60-as éveket és térjünk rá a 70-es évek világára. Egy biztos, mind filmművészetből, mind kulturális szempontból forradalmian változott meg a világ. Ez volt az a pont, ahol már az új kori eszmék indultak be és más stílusban kezdték el forgatni a filmeket. Ennek az újkornak a szele, már a 60-as években kezdett elindulni, de végül a 70-es években teljesedett ki. És miért? Először is a nézők igénye nagyon megváltozott. Kiábrándultak az amerikai álomból és már nem hitték azt, hogy az élet egy paradicsom. Vietnami háború, politikai botrányok, hippi mozgalmak, tinédzser lázadások, gyilkossági hullámok tizedelték az ottani lakókat. Ezek után már senki sem gondolta, hogy egy klasszikus, cukros-mázas film leköti őket. A filmstúdiók el kezdtek reflektálni a kor hangulatára, hogy a néző jobban azonosuljon a művel. Hogy észrevegye, hogy ebben él ő is és része az egésznek. Egyik remek példa erre a személyes kedvenc filmem a Mechanikus narancs, ami pont az akkori korszakra reflektált. Elvadult fiatalok, kormányi beavatkozások, erőszak erőszakkal való megoldása. De még rengeteg filmet tudnék sorolni, ami az akkori környezetre reflektált. A Keresztapa egy letűnt kort idéz fel, a Piszkos Harry a kor bűnözés hullámát mutatja be, az Apokalipszis most és a Szarvas vadász a vietnami háború utó szelét mutatja be, a Taxisofőr az éjszakai életet élő stricizés kártékonyságát, de épp ennyi elég is lesz, mert ne térjünk le a mai témáról. A másik fontos pont, ami segítette Hollywood megreformálását az a teknika fejlődése. Akkora már jobb kamerákat és jobb díszleteket tudtak használni és a lehetetlent is képesek voltak megvalósítani pl. Superman repülését. A producerek pedig mertek nagy összegű pénzt adni a projektre. És 1975-ben a Cápa, majd később 1977-ben a Star Wars megszületésével elkezdődött a blockbusterek térhódítása. Ami még fontos, hogy Hollywoodnak volt egy becsület kódexe, mely megszabta, hogy milyen stílusú legyen a film és, hogy miket nem tartalmazhat pl. rasszista sztereotípiákat, véres jeleneteket, anti hősök főszerepre jutását mind, mind tiltotta a kódex. Végül 1966-ban a Jó, a rossz és a csúf miatt megváltoztatták az előírásokat. Egyszóval megnyílt a modern filmgyártás kapuja. A 70-es évek ezért a legfontosabb filmes szempontból, mert ha ezt nem merték volna megtenni, akkor teljesen más lenne ma a filmes világ. A horror műfajnak pedig kifejezetten jótett ez a változás. Volt egy korszak, amire tudtak reflektálni és mellé még olyan trükköket tudtak hozzá megvalósítani, amit az akkori ember félelemmel nézett végig. Ilyen mai filmünk is az 1973-as Ördögűző.

Mielőtt belekezdenénk. Amióta elkezdtem a blogolást, nem figyelmeztettem senkit a korhatárra. Úgy gondoltam, hogy ember maga dönti el, hogy megnézi e vagy sem. Így hát nem is mondtam, hogy, aki ezt, meg ezt nem szereti, az ne nézze meg. Viszont itt most kötelességem elmondani, hogy aki gyenge idegzetű vagy nem bírja a gyomra a zsigerig hatoló félelmet, az csak és kizárólag saját felelősségére nézze meg az Ördögűzőt. Nem viccelek ez a film nem véletlenül kapott 18-as karikát. És most nem a véres részekre értem (amiből nagyon kevés van), hanem magára az egész filmre és a témájára. Akit az egész rosszul érint, az tényleg csak saját felelősségére nézze meg a filmet.

Történet: Georgetown-an járunk. Itt él a Chris McNeil színésznő és kislánya Regan. Látszólag az életük csupa öröm. Nem vitatkoznak egymással, mindenki boldog és szeretik is egymást. Csak egy válás történt az anyja és az apja között, de ettől függetlenül minden happy. Egészen addig, míg Regan elkezd furcsán viselkedni. Először még csak el-el ereszt pár csúnya szót és agresszívan viselkedik a környezetével. Később viszont egyre durvább és durvább dolgokat művel, még végül már a gyilkosságtól sem riad vissza. Az orvosok sem tudnak, mit kezdeni így egy dolog maradt hátra, az egyház általi beavatkozás és az exorció, azaz ördögűzés.

Megvalósítás: Az ördögös filmek nem ismeretlenek e téren, mivel a Rosemary gyermeke is már boncolgatta a témát. Viszont úgy érzem, és szerintem mindenki egyetért velem, hogy az Ördögűzőnél érte el a legkiválóbb teljesítményét a téma. Ezzel együtt nem csak a horror egyik legnagyobb ékköve a film, de a filmgyártásban is fontos szerepe van. Így most 2 részre bontanám a kritikámat. Egyrészt a filmvilágban lévő fontosságára térnék ki. A második felében pedig a horrorfilmbeli fontosságára. Először is erre a műre nagyon igaz a 70-es évek stílusa. A korszakra reflektál, és ezt használja ki félelem keltés szempontjából. Mint ahogy a Rosemary-nél is említettem az ártatlanság kerül veszélybe. Ugyan ezt az alapot veszi az Ördögűző is és jobban. A Rosemary-nél is működik az ötlet, de ott az anyának megvolt az esélye, hogy ne azt az utat válassza. Ha nem állt volna szóba a szomszédokkal, akkor még meg is úszhatta volna. Itt viszont nincs kegyelem. Itt a kislány tényleg az ég egy adta világon semmi ártó dolgot nem csinált, mégis ő az, aki a legrosszabbat éli át. Mi nézők pedig nem tudjuk, hogy miért pont ezt a kislányt szállta meg. A filmben is felteszik a kérdést és meg is válaszolják. Az ördög azt akarja sugallni, hogy nincs remény és senki sincs biztonságban a gonoszsága elől. És, ha belegondolunk ez mind nagyon igaz a mostani világra és ettől lesz lélekölő a film. Mikor ezt a filmet bemutatták a mozikban sokan kimenekültek a teremből, mert már nem bírták tovább az idegeik. Annyira azonosultak az akkori eszmékkel, amit a film megfogalmazott, hogy tényleg sokan a gonosz korszakát hitték eljönni. A másik fontos dolog, amit a film megfogalmaz az egyházkritikája. A középkortól kezdve a világ tele volt vallásos emberekkel, akik hittek a jó és rossz küzdelmében, illetve abban, hogy az Isten segít neki és megvédi őket minden gonosz hatalomtól. Sajnos azonban a 70-es években történt események után sokuknak megtérült a hite. Többé nem hittek abban, hogy az Isten megsegít. Sokan már nem is hittek benne egyáltalán. A filmben viszont egy papnak térül meg a hite. Az anyja halála, mély nyomot hagy benne és úgy érzi ő a hibás. Elkezdi ott hagyni a papi állását egészen addig, míg el nem jut a megszállt Regan-hez. Most már kitárgyaltuk, hogy miért fontos film az Ördögűző a filmiparban.

Most nézzük meg a horror filmes értékeit. NAGYON FÉLELMETES. Mint már említettem a világ körülményeit veszi alapul, hogy a néző tudjon azonosulni, de ezen kívül olyan dolgok történek benne, hogy egy gyenge idegzetű embernek 3 hétig rémálmai lesznek. És minden félelmetes részt a kislány számlájára lehet írni. Csak gondoljatok bele. Látattok már olyan 12 éves kislányt, aki olyan káromkodásokat ordibál, hogy még  Tarantino is sírva menekülne el. De ehhez kellett a jó rendezői meglátás, hogy egy 12 éves kislányból legyen egy ördögi karakter. És sikerült. A rendező William Friedkin, annyira jól irányította a kislányt, hogy nem is tudta, hogy mit művel. Ugyanakkor olyan váratlan jelenetek egész sora váltja egymást, amik zavarba ejtőek és félelmetesek. Már csak azért sem fogom elmondani ezeket, azért sem rontom el az élményt. De ami tényleg az abszolút legjobb jelenet a filmben, az az ördögűzés. Hú, gyerekek. Egyszerűen a filmtörténelem egyik legijesztőbb jelenete. Annyira csontig hatoló, hogy azt nem könnyű elfelejteni. Gyenge idegzetűek, kerüljétek el jó messzire!

Karakterek, színészek: A horrorokban, bármennyire is a félelem keltés a fontos, nem szabad megfeledkezni az azonosulható karakterekről sem. Ebben a filmben zseniális mindenki. Menjünk szép sorjában. A Regan-t játszó kislány irtózatos. Ahogy előadja az egészet az zavarba ejtő. És említettem már, hogy 12 éves! A sminkje is már megmozgatja az idegeimet, de annyira beleéli magát, hogy néhány pillanatban nem Linda Blair-t láttam színészkedni, hanem a Sátánt. Oscar-ra is jelölték persze nem kaphatta meg, mert negatív karaktert formált meg, de azért én oda adtam volna neki már csak azért is, hogy ne kísértsen rémálmaimban. Viszont nem csak ő jó. Az anyja is nagyon jó karakter. Látni rajta, hogy szereti a lányát és bármit megtenne érte. Amit meg kell említenem, hogy a karakter ateista. Azért elég nehéz egy ateistát rávenni az exorcióra. De a rendező nagyon jól csinálta ezt is. Nem spoilerezem le a jelenetet, de azt látva megértem, hogy akkor fordul az egyházhoz. És eljutottunk a 2 pap karakteréhez. Az egyikük Merin atya, akit Max von Sydow alakít. Ő azért érdekes, mert ő a legnagyobb remény. Ő az egyetlen, aki tudja, hogy mi az Ördög gyengéje és, hogy lehet felvenni vele a harcot. Ez azért van, mert egyszer már találkozott vele és most újra szembe kell néznie vele. A másik pedig Karras atya, aki nagyon hasonlít Rocky Balboára. Az ő karaktere személyesíti meg a hitében megtört papot. Az anyja halála nagyon megviselte+ nem érti, hogy miért ezt a kislányt szállta meg az Ördög. Nagyon jó karakter és azonosulható is.

Tekinikai megvalósítások: És akkor pár szót a megvalósításról. Annyi napig forgattak, ahány napig az egész Hobbit, trilógiát. A forgatás nagyon nehéz volt és az elején történtek halálesetek a stábtagok és családjuk között. A forgatás pedig pokoli volt. A rendező és az író folyton vitatkoztak, a színészeket zsinóron rángatták, a rendező pisztollyal lőtt a forgatáson, hogy elérje a színészeknél, hogy féljenek és a szobát lefagyasztották -30 Celsius fokra. De végül sikerült megcsinálniuk. Az effektek időt állóak. 70-es évekhez képest, olyan mintha 90-ben csinálták volna meg. A smink mesterek bitang jó munkát végeztek. És a zene. A ZENE. Üt. Nagyot üt. Amit még kiemelnék az az Ördögnek a hangja. ÚR ISTENEM. Az a hang mega para. És itt most szidnom kell valamit az pedig a magyar szinkron. Azt a hangot nagyon elrontották a magyar fordítók. Nagyon kizökkentett az élményből. Viszont miután megnéztem eredeti nyelven, akkor érte el nálam a kellő hatást. Szóval én nekem nincs bajom a szinkronizálással, de ezt mindenképpen eredeti nyelven érdemes nézni.

Összegezve Az ördögűző a legjobb, amit a horror műfaj valaha megszült. A korszak ábrázolása briliáns, a félelem keltése zseniális, az effektek időtállóak, a színészek nagyon jók és a kislány nagyon félelmetes. A legjobb horror filmnek mondanám, de nálam mégis csak a 2. helyre csúszott le. Nem azért, mert vannak benne hibák (egyáltalán nincs hibája), de van egy film, ami nálam nagyobb hatást keltett, mint Az ördögűző. Erről majd később legyen szó, annyi elég, hogy akik ismernek engem, azok tudni fogják miről is beszélek :D

Én a Klasszikus Hollywood volt. Legközelebb újra találkozunk.

Értékelés: 10/10