Harmadik típusú találkozások

Harmadik típusú találkozások

Sziasztok, ez itt újra a Klasszikus Hollywood. A héten Bulgáriában voltam és ezért nem volt kritika, de most kipihenten folytathatjuk Spielberg filmográfiáját. Nem is húzom tovább az időt, vágjunk bele a közepébe. A legutóbb kibeszélt Cápa meghozta Spielberg számára a sikert és egy csapásra felkerült Hollywood térképére. Ezek után a rendező, elhatározta, hogy kipróbálja magát egy másik műfajban, mely később a kedvelt témája lett és tulajdonképpen ilyen kaliberű filmekben volt jártas. Ez a műfaj a sci-fi. Spielberg egy kis pihenés után 1977-ben elhatározta, hogy elkészít egy forradalmi alkotást. Csak egy dologra nem számított, hogy ebben az évben legjobb barátja George Lucas elkészíti a Star warst a többi meg már történelem. De ez sem tántorította el és sikerült neki egy olyan sci-fit megcsinálnia, ami bár nem lett jobb, mint Lucas filmje, de még így is egy elképesztő, lebilincselő és izgalmas film. Ez a Harmadik típusú találkozások. A főszerepben visszatért Richard Dreyfuss, aki A cápában játszotta a tengerbiológus Mat Hoopert, illetve a híres francia rendező Francois Trufaut is játszik a filmben.

Történet: 2 szálon fut a cselekmény, de mindkettőt összeköti egy furcsa és megmagyarázhatatlan esemény sorozat. Egy francia tudós (Trufaut) a sivatag kellős közepén talál egy repülőhadat legénység nélkül, illetve egy hadi hajót, közben Indiában egy teljes csoport egy adott ritmusú dalt dúdol, és azt állítják, hogy a nap énekelt nekik. A másik szálon pedig Dreyfuss különös fénycsóvákat lát az úton, majd később több ismerősével együtt látomások kísérik és mindig csak egy alakot lát maga előtt. Valami furcsa hegyet. Majd barátaival együtt rá akar jönni, hogy mi történik velük. Már az alap sztoriban látszik, hogy nem egy szokványos sci-firől van szó és ugyanakkor egy olyan forradalmi újítása van, ami egy zsánert alapozott meg. A 70-es években, ha űrlényes filmekről volt szó, akkor mindenki arra számított, hogy itt most egy megszállásos invázió fog történi. De itt más a helyzet ez az első film, amiben az ufók nem megtámadni, akarják a bolygónkat, hanem megismerni minket vagy más szóval kapcsolatba lépni velünk. A film után a sci-finek egy másik alfaja született, amibe bele tartozik egy másik Spielberg film is az E. T.

Megvalósítás: Azt kell, hogy mondjam, ha nem is lett zseniális a film, de mindenképen említésre méltó, és ami fontos, ma is megállja a helyét. A film úgy van felépítve, hogy a néző fokozatosan kapja meg az információkat és a végén ezeket összerakva a karakterekkel jön rá a megoldásra. Előre is szólok nem egy könnyen emészthető darab. Én is 2x néztem újra mire rájöttem, hogy mi is folyik itt. Viszont itt meg mondanám, hogy itt van a film gyengéje. Lehet, hogy ez 77-ben nagyot ütött, de aki ma nézi meg nem biztos, hogy nagy katarzist fog okozni neki. Tudom, hogy az elején azt írtam, hogy lenyűgöző és elképesztő, ezek mind igazak, de nem annyira, mint mondjuk egy Alien-nél vagy Star wars-nál. A másik ilyen probléma, hogy a történet itt-ott bukdácsol és bár a végén minden világos lesz, mégis ami a film közepén van az nem annyira kiemelkedő, de itt leszögezem nem rossz, csak gyengébb.

Karakterek, színészek: Spielberg megtartotta itt is a védjegyét és olyan színészeket választott, akik alig ismertek és könnyebb velük azonosulni. Az biztos, hogy szintén sikerült jó karaktereket írni. Richard Dreyfuss-val lehet azonosulni. Ő az, aki keresi a választ a kérdésre és sajnos emiatt őrültnek nézi a családja. Szerintem ő volt a legjobb karakter a filmben és voltak humoros megszólalásai is. A másik főszereplő a francia. Őt annyira nem emelném ki. Ő az a tipikus tudós, aki szintén többet akar tudni, de nem is érdemel több szót. A többi karakter meg jó, de nem említésre méltóan jó. Viszont ne higgyétek azt, hogy csalódás volt a film, mert most jön a…

Teknikai megvalósítás: Egyszerűen zseniális. A film legnagyobb pozitívuma a látvány. Kapott is egy Oscart, méghozzá a legjobb operatőr díját. És hát legyünk büszkék, mert a film operatőre a magyar származású Zsigmond Vilmos. Amikor olyan részek voltak, amik ufókhoz köthetők, ott tátva maradt a szám. Az effektek szemkápráztatóak és a vége az OMG. A vége olyan szintekre emeli a filmet, melyre még a mai filmgyártás is elismerően tapsolna és éljenezne. Zseniális és kész.

Összefoglalva egy nagyon jó film a Harmadik típusú találkozások. A történet itt-ott bukdácsol és ez egy kicsit rányomja a bélyegét a filmre és a színészek se emlékezetesek, de a látvány és a vége az megérdemli a maximális dicséretet. Talán a filmben a legnagyobb probléma, hogy Spielberg még nem állt készen rá és nem volt elég nagy tapasztalata. Mindegy a film még így is többször megnézhető és nagyon jó. Nem úgy, mint a következő filmje, amely nem más, mint a Meztelenek és bolondok, ami annyira rossz, hogy én nem hiszem el, hogy hogy merte ezt Spielberg megtenni az emberiséggel! De erről, majd még később.

Én a Klasszikus Hollywood volt. Következő alkalommal jön a pokol!

Értékelés: 10/9