25+1 kedvenc filmem 2. rész

25+1 kedvenc filmjeim 2. rész

Hello mindenkinek, ez itt újra a Klasszikus Hollywood. Mivel most nincsenek kiemelkedően fontos premier filmek, ezért úgy gondolom itt az ideje folytatni a kedvenc filmjeim listát. Az 1. részben elmondtam, hogy miért imádom a mozgóképkultúrát, illetve elkezdtem felsorolni azokat a filmeket is, amik nagy hatással voltak rám. +1-től 21-igy jutottunk szóval itt az ideje folytatni. Még annyit, hogy a legutóbbi írásban szereplő filmek közé tartozott Spielberg első siker filmje, a Cápa, a legéletvidámabb film, a Száll a kakukk fészkére, a legnagyobb csavarral rendelkező mű, a Közönséges bűnözők, a legklausztrofóbb alkotás, a Tengeralattjáró, a legjobb korrajz, a Taxisofőr és a legjobb távol keleti csoda, az Oldboy. És most folytassuk a 20.-tól!

20.

A modernkori western alapköve

Django elszabadul

Év: 2012

Műfaj: western

Rendező: Quentin Tarantino

Először is szögezzük le, hogy Quentin Tarantino az egyik kedvenc rendezőm, szóval nem ez lesz az egyetlen alkotása a listámon. Ritka az olyan filmes, aki ilyen zseniális forgatókönyveket írna. Tarantino erőssége a párbeszédek, amik fantasztikusan vannak megírva. Feszültek, viccesek és még sorolhatnám. Ugyan ezek a pontok jellemzik a Django-t is. De előtte röviden a történet. A rabszolgatartás idejében járunk, ahol főszereplőnket, Djangot (Jamei Fox), elszakítanak a feleségétől. Egy fejvadász Dr. King Shultz (Christoph Waltz) veszi meg és partnerének fogadja fel. Miután ketten a környék összes körözött emberét elfogják, elhatározzák, hogy megmentik Django feleségét, aki Kelvin Candie (Leonardo DiCaprio) farmjára került. Mint mondtam, minden olyan vonás meg van benne, ami miatt imádni lehet Tarantino mestert. De vajon, miért tartom ezt a művét kiemelkedőnek a többi közül? A válasz egyszerű, mert visszahozta az azóta kihalt western műfaját. Én nagy rajongója vagyok a műfajnak és ez sajnos tény, hogy Sergio Leone halála után, nem készült maradandó alkotás e téren. Míg végül kiment a divatból és örökre eltűnt. Ám 2012-ben jött a Django és az egész műfajt feltámasztotta és sikerült frissen és újszerűen megcsinálnia. Hűen van megcsinálva a westernes hangulat, néhol viszont már karikaturisztikusan el van túlozva, ami a film fő humorforrása. És akkor a zseniális párbeszédekről már ne is beszéljünk. A színészek közül is mindenki remekül hozza a figuráját. Egyértelműen DiCaprio karaktere viszi a hátán az egész művet. Akkora alakítást tett le az asztalra, hogy azt bárki megirigyelné, még Tarantino is. Egyszóval akik, már temeti a westernt, azok mindenképp pótolják be a Djangot. Szórakoztató, vicces és megunhatatlan. És ne szóljuk le a lovon ülő niggereket!

19.

A pislogni se merek kategória győztese

A tégla

Év: 2006

Műfaj: krimi, dráma

Rendező: Martin Scorsese

Martin mesterről, már volt szó a Taxisofőrrel kapcsolatban és most se fog még eltűnni. A 2000-es években örök kedvenc színészét, Robert De Niro-t lecserélte DiCapriora. A kezdeti próbálkozásaik eléggé megosztóak voltak. Gondolok itt a New York bandáira és Az Aviátorra. Viszont 2006-ban A téglával egyértelműen elérték a csúcsot. Röviden a történet. A bostoni rendőrség el akarja kapni a város legbefolyásosabb maffia főnökét Frank Costellot (Jack Nicholson), de ez nehéz ügy, mivel nincs bizonyítékuk ellene. Így egy megoldás marad hátra. Kell egy beépített ember a maffiába. A feladatot Billy Costigan (DiCaprio) kapja meg, akinek a családja mélyebb kapcsolatba állt Costelloval. A terv sikeres is lenne, de a probléma az, hogy Frank-nek is van egy beépített embere a rendőrőrsön, Colin Sullivan (Matt Damon). A 2 tégla bármit megtesz, hogy elvégezzék a feladatukat. A filmet meglepően sokan utálják. Egyszerűen azért, mert ez egy amerikai remake-je egy koreai filmnek, a Szigorúan piszkos ügyeknek. És tény, mi tény, ez tényleg egy remake, viszont szerintem a legjobb fajtából. Nem láttam még az eredeti, koreai változatott, szóval ebbe a vitába nem akarok becsatlakozni. Lehet, hogy sok rajongót megsértett Scorsese, viszont ezen felül megcsinálta, minden idők egyik legpörgősebb filmjét. 3 óra hosszú, mégis az egész játékidő egy pillanat alatt elszáll, köszönhetően a feszes és üresjáratmentes forgatókönyvnek, a pörgős történetvezetésnek, a zseniális színészeknek és a fantasztikus vágásnak. Nem szoktam rá figyelni, de megkockáztatom, ennek a filmnek van a világ legjobb vágási technikája. Ugyanakkor nem úgy pörög a cselekmény, mint egy akció filmben. Ez egy krimi, dráma, tehát senki ne várjon tőle látványos robbantásokat. Mégis, annyira ott van a feszültség a jelenetekben, hogy azt eddig semmi se tudta überelni. A feszültséget főleg a lebukás kockázata adja. DiCaprio-ról kiderül-e, hogy beépített ember vagy nem. A színészek pedig csillagos 5-ös munkát végeztek. DiCaprio itt lett nekem egyik kedvenc színészem és Matt Damon is élete alakítását nyújtja. Viszont Jack Nicholson mindenkit lesöpör a zsenialitásával. Nem véletlenül ő az 1. számú, örök kedvenc színészem. Legyen bármekkora utálathulláma, ez egy kihagyhatatlan klasszikus. Kötelező megnézni. Holnap figyelni fogok, hogy ki látta a filmet! Aki, nem az biztos beépített ember.

18.

A háború igazi pokla 3 óra 15 percen át.

Apokalipszis most

Év: 1979

Műfaj: háborús, dráma

Rendező: Francis Ford Coppola

Mielőtt belevágnék a filmbe, először is leszögezném álláspontomat a háborúkról, illetve, arról, hogy Amerika, miért akar folyton beavatkozni mindenbe. A háború egy értelmetlen és felesleges dolog. Én még a győztesekkel sem tudok egyetérteni, mert ez egy nem létező szó. Bárki beavatkozik egy háborúba az onnantól kezdve egy vesztes. Épp ezért nem tudok azonosulni az amerikai patriotizmussal. Mindig, mindenbe beleszólnak, amihez semmi közük nincs és győztesen kerülnek ki, gondoljunk csak a 2. világháborúra. És ezt a hősiességet, mindig beleültetik a háborúsfilmekbe. Mi vagyunk a királyok, nélkülünk ti senkik vagytok! Ezért a látványos csatákon kívül, nem nagyon kedvelem a háborús mozikat. Persze vannak kivételek e téren pl. a Tengeralattjáró és a Ryan közlegény megmentése. Épp ezért volt drasztikus, ami Vietnamba történt. Itt is beleszólt Amerika egy ország belügyébe és most az egyszer nem ők kerültek ki győztesen, sőt. Ekkor ébredt rá az USA, hogy mi még sem vagyunk annyira legyőzhetetlenek. És a Vietnami háborús filmekben is hanyagolják ezt a szentimentalizmust. Inkább azt mutatják, be, hogy milyen felesleges volt. És ezzel az állásponttal tudok azonosulni. Rengeteg kedvenc vietnami háborús filmem van (Szakasz, Acéllövedék, Szarvasvadász), mégis amit Coppola csinált az Apokalipszis most-tal, az egyenértékű. Willard százados (Martin Sheen), egy megbízást kap, hogy az ellenséges vonalon átvágva magát, bele a dzsungel sűrűjébe, likvidáljon egy megőrült amerikai ezredest Kurtz-öt (Marlon Brando). A filmnek 2 változata van. Egy normál 2 órás és egy 3 óra 15 perces rendezői változat. Nekem utóbbi van, meg és azt tartom a tökéletesnek. A filmet lehet road movie-nak nevezni, mert a szereplők egyik helyről mennek a másikban és meg merem kockáztatni, hogy a műfajból a legjobb egyértelműen. A 3 órát azért érzem fontosnak, mert igazán így lehet átérezni a filmet. A karakterekkel együtt megyünk egy hosszú, veszélyes útra. Ott érezzük a forróságot, a párát és az őrületet. Az érzés elérésében segít még a zseniális operatőri munka, illetve a környezetben való forgatás. És a film olyan jelenetekkel van tele, amik szintén elérik a hatást. Az egyik legemlékezetesebb egyértelműen a falu bombázása Wagner zenéjére jelenet. Ennél jobban, nem sikerült bemutatni a háború értelmetlenségét és őrületét. És a színészek is nagyon jók, főleg Brando, aki annak ellenére, hogy megőrült nagyon is igazat mond magáról a háborúról. A film szerintem kötelező alapmű, és aki még ezek után is háborút akar, azoknak küldenék egy Wagner albumot.

17.

A leginspirálóbb film valaha

A remény rabjai

Év: 1994

Műfaj: dráma

Rendező: Frank darabont

Reménytelen a helyzet? Úgy érzed, felakarod adni? Bele törődsz a sorsodba? Ha megnézed, ezt a filmet utána teljesen másként fogsz gondolkodni. Röviden a történet. Andy Dufreness-t (Tim Robins) életfogytiglan börtönbüntetésre ítélik a Shawshank börtönbe, felesége állítólagos megölése miatt. Persze kiderül, hogy nem ő követte el a bűncselekményt, de már túl késő. A börtön, ahova kerül, nem éppen a legjobb hely a világon, még börtönhöz képest sem. Erőszakos őrök, lakhatatlan cellák, korrupt igazgató, ehetetlen kaja, minden szörnyűség, amit el tudunk képzelni. Mégis Andy nem törik meg. Próbál egy jobb helyet teremteni, könyvtárat épített és sok dolgot tesz a jobb élet reményében. Közben pedig egy életre szóló barátságot köt az egyik elítélttel Red-del (Morgan Freeman). Ezzel is az a helyzet, mint a Száll a kakukkal. Bármennyire drámaként van feltüntetve, egyáltalán nem teszi az embert szomorúvá, sőt. A film olyan dolgokat közvetít, melyek során bármire képesek lennénk. Inspirál minket. Ezért is lett ez a film a kedvencem dráma kategóriában. Az ilyen kaliberű alkotásoknak nem az a céljuk, hogy még jobban elkeserítsenek minket, hanem épp az ellenkezője. Bármennyire legyen is elrontva minden, lássuk meg benne a legjobb utat, hogy kijussunk belőle. És ez egy nagyon szép üzenet. A remény rabjai pedig ennél jobban nem is mutathatta volna be. De van még egy dolog, amiben zseniális ez a mozi. Stephen King 100 oldalas novellájából adaptálták és nem volt könnyű feladatuk. Ha egy rendes regény lett volna, akkor könnyebb lett volna a dolog, de 2 órásra adaptálni egy röviden elmesélt történetet elég bonyolult. Mégis sikerült. A filmben minden a helyén van, nincsenek üresjáratok. Így ezt a művet tartom az egyik legjobb könyvadaptációnak. A színészekről már nem is beszélek, mert nagyon jók. Morgan Freeman élete alakítását nyújtja. Szóval, aki azt hiszi nincsen remény, a film után megtalálja. És mint tudjuk a remény a legjobb dolog a világon és azok soha nem halnak meg.

16.

Tarantino a történelem hamisító

Becstelen Brigantyk

Év: 2009

Műfaj: háborús

Rendező: Quentin Tarantino

Mondtam, hogy még lesz szó Tarantino mesterről. Ugyan is, amit 2009-ben csinált az példaértékű. Ezek után jöhet vagy 1000 Ryan közlegény megmentése, a Brigantyk a legjobb film, ami 2. világháborús témában valaha készítettek. De haladjunk sorjában. A történet 2 szálon fut. Shosana Dryefuss az egyedüli életben maradt zsidó a családjában, aki egy mozigépészként kezd új életet, viszont megadatik neki a bosszúállás lehetősége, mikor az új német propaganda filmet az ő mozijában mutatják be. A rendezvényen részt vesz minden fontos német tiszt köztük Hitler is. A 2. szálon pedig maga a Brigantyk nevű csoport szerepel, akinek vezetője Aldo Raein (Brad Pitt). Már elmondtam, hogy miért szeretem Tarantino-t és munkásságát. Itt sem hazudtolja meg magát. A film rengeteg feszült jelenettel van tele, melynek szintén a le ne bukjunk, hangulat adja meg az alapjait. A párbeszédek annyira feszültek és annyira jól meg vannak írva, hogy azt tanítani kellene. 2-őt emelnék ki, mégpedig az elején lévő farmos részt, illetve a film közepén lévő pincés részt. Mindegyiket földbe gyökerezett lábbal néztem. Ugyanakkor mindenki készüljön fel, arra, hogy ez kicsit sem történelem hű. Rengeteg drasztikus ferdítés van, főleg Hitlerrel. Szóval, aki a film alapján vizsgázik történelemből, az ne csodálkozzon, hogy meg fog bukni. És akkor még a színészek. Mindenki jó, de Christoph Waltz! Egyszerűen fantasztikus az alakítása. Remekül hozza, azt a nyugodt, de megfontolt alakot, aki nem fegyverrel, hanem szavakkal vadászik a zsidókra. És sokszor sikerrel is jár. Szóval ez a film is kötelező. Most pedig készülnöm kell történelemből. És, akkor Hitler 1945-ben moziba ment, hogy megtekintse Göbeltz új filmjét…….

Mára ennyi elég volt. legközelebb itt folytatjuk. Én a Klasszikus Hollywood voltam. Sziasztok J

Creed: Apollo fia

Creed: Apollo fia

Sziasztok, ez itt újra a Klasszikus Hollywood. A héten egy új film került a magyar mozikba, ami nem más, mint a klasszikus Rocky sorozat 7. darabja a Creed: Apollo fia. Mind a nézők, mind a kritikusok az egekig magasztalják az alkotást és Stalone meg is kapta a Golden-Globe díjat és most Oscar-ra is jelölték. Úgyhogy én nagyon kíváncsi voltam a filmre, viszont volt egy kis probléma. Egy részt se láttam a Rocky sorozatból és őszintén elmondva, a sportfilmek se tartoznak a kedvenceim közé. Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de engem nem tudnak lekötni. De mégis rá vettem magamat a klasszikus 1. részre, hogy a film előtt legalább legyen egy kis tapasztalatom a karakterről. Így pár szót említenék az 1976-os klasszikusról. Őszintén elmondva nekem egy kellemes meglepetés volt. Nem azt mondom, hogy életem filmje lett, de kifejezetten tetszett. Esetleg, ha valaki nem ismerné, akkor azoknak nagy vonalakban elmondanám a történetet. Rocky Balboa egy profi bokszoló, aki pénzért verekedik. Szegénységben él a nyomor negyedben, de megváltozik az élete, mikor a nehézsúlyú világbajnok Apollo Creed kihívja őt egy mérkőzésre. Rocky előtt megnyílik a lehetőség és keményen edzi magát, hogy sikert érjen el. Nem véletlenül lett klasszikus. Persze, benne vannak a szokásos sport klisék, de ami emlékezetessé teszi a művet az az üzenete. Sokaknak a Rocky a Szent-Grál a filmtörténelemben, mert inspiráló és egy igen szép mondanivalója van. Ne add fel az álmaidat, tegyél meg mindent, hogy elérd őket. És ebben rejlik a 76-os filmnek a varázsa. Akkor is működne, ha nem a boksz lenne a főtémája. Stalone is remekül hozza a kisé hülye, ám de nagyszívű bokszolót és nála jobban senki sem tudta volna eljátszani a karaktert. Egyetlen dolog, amit nem tudok elfogadni a filmmel kapcsolatban, azok a díjak. Ez egy jó film, de nem érdemelte meg a legjobb film Oscarját. Ott volt abban az évben a Taxisofőr is, ami 100x megérdemelte volna a díjat. Persze ez inkább az Akadémia hibája és inkább őket szidom. A Rocky pedig egy jó film és bárkinek ajánlom. Magam részéről egy 10/8. A siker után pedig jöttek a folytatások, amiket nem láttam, de őszintén nem is akarom. Tovább öregbítették a figura népszerűségét vagy csak a róka bőrét húzták le róla, újra és újra? Ki-ki döntse el saját maga. A lényeg, hogy 6 film után most újra itt van a következő darab, mely elég érdekesnek tűnik. Ez az a rész, amiben Stalone csak színészként jelenik meg. Nem szólt bele a forgatókönyvbe, sem a rendezésbe. Egyszerűen csak mellékszereplő lett. Ez a film, pedig nem más, mint a Creed: Apollo fia.

Történet: A történet Rocky 1. részbeli ellenségének, Appolonak, a fiáról Johnsonról szól. Hajtja a vérvonal és elhatározza apja nyomdokaiba lép és megtanul bokszolni. Philadelphiába utazik, hogy apja riválisától Rocky Balboátol tanuljon, aki nehezen, de elfogadja a megbízást.  Ezzel elkezdődik köztük egy apa-fia kapcsolat. Igaziból semmi újdonság nincs a filmben, csak a szokásos fordulatok, amik az 1. részt is meghatározták. Készülődés a nagy meccsre, ami a fináléban jön + a szerelmi száll a főhős és a szomszédja között.

Megvalósítás: Arra kellet ráeszmélnem, hogy ez a film, nagyon jó. Tökéletes példája annak, hogy egy nem eredeti ötletből, hogy tudunk friss és emlékezetes alkotást csinálni. De haladjunk sorjában. A film rendezője Ryan Coogler tökéletes munkát végzett. Tudta, hogy mi adja a Rocky filmek báját és ezt felhasználta ebben a filmben is. Nincs kérdés. Ez egy Rocky remake. De abból is a jobb fajtából. Ugyan is megvannak, benne azok a fordulatok, amik az 1. részben is benne voltak, viszont ez megcsinálták úgy, hogy a fiatalabb generáció is becsatlakozzon a kultuszba. A nagyapáink pedig szeretni fogják a nosztalgikus érzések miatt. És amit el akart érni a film, azt remekül mutatta be. Ez egy generáció átadás. Ott van Stalone, aki az idős generációt testesíti meg, és mivel, már kiöregedett, átadja tudását Johnsonnak, aki minket, fiatal generációt, képvisel. És a kémia remekül működik a 2 szereplő között. Rocky látja Johnsonban a tehetséget és mindent megtesz, hogy mentorként segítsen neki. Majd elérkeztünk a film drámai szálához, ami szintén remekül működik. Nem nyálas és nem megy át hatásvadászatba. Annyi van belőle, amennyi kell.

Karakterek, színészek: A karakterek remekül működnek és a színészek is megoldják a helyzetet. Kezdjük talán a főszereplővel, akit Michael B Jordan alakít, akit nem szabad összekeverni a kosárlabda játékossal. A karaktere bármikor átmehetett bunkóba és azonosulhatatlanná válhat. A film elején láthatjuk, hogy egy nagyon jól fizető munkája van, mégis ott hagyja azt. Ezek után megkérdezhetjük, hogy miért teszi ezt? Még se tesszük, mert a karakter szimpatikusan van megírva. Megértjük a motivációit és tudunk vele azonosulni. Michael B Jordan pedig remekül hozza a karaktert. Viszont, aki a legnagyobbat alakítja, az Sylvester Stalone. Annyi borzalmas alakítás és céltalan akció szereplések után, végre egy olyan alakítást tett le az asztalra, hogy az hihetetlen. A vérében van Rocky karaktere. És itt nem ő a főszereplő. nem akar előtérbe kerülni. Ő a bölcs mentor, tanító, aki nem kinyitja, hanem megmutatja az ajtó. És hát nem véletlen az a Golden Globe. Szerintem van rá esélye, hogy megnyeri az Oscart is, mint legjobb férfi mellékszereplő. Bár én még mindig Tom Hardy-nak drukkolok, de ha Stalone elvinné a díjat, az is jó lenne.

Teknikai megvalósítások: Itt főleg a bokszmérkőzések megvalósítására helyezném a hangsúlyt, mert remekül vannak megcsinálva. Egy Rocky filmben sem voltak ennyire jó bunyók (mondom ezt úgy, hogy csak 2-őt láttam eddig). Érezzük az ütések súlyát. Egyik kedvenc jelenetem a vágatlan 8 perces mérkőzés, amit meg fogok említeni az év legjobb jelenetei között.

Összegezve ez a film méltó, arra, hogy az 1. résszel együtt említsük a nevét. Tele van szívvel-lélekkel és megcsinálta ugyanazt, mint a 76-os klasszikus, baromi jól. Nem fogja megrengetni a világot, de egy jó kis filmélmény és ilyenek is kellenek a világban.

Ajánlom azoknak:

·       Akik szeretik a Rocky filmeket

·       Aki szeretik a boksz filmeket

·       Akik szeretik Stalonét

Nem ajánlom azoknak:

·       Akiket nem mozgat meg a téma

·       Nem szeretik látni Stalonét öregen

Ez a kritika most rövid lett, de ennyit tudtam csak kifejteni erről a filmről és úgy érzem ez így van jól. Én a Klasszikus Hollywood voltam. Sziasztok J

Értékelés: 10/9

Kedvenc filmjeim part 1

A 25+1 kedvenc filmem, melyek nélkül nem lennék most itt.

Sziasztok, ez itt újra a Klasszikus Hollywood. A héten nincs most semmilyen nagyobb mozis program, amivel készülnék. Egyedüli kivétel a Creed: Apollo fia, de az se mozis szempontból. Arról is lesz még kritika, de most egy olyan dolgot szeretnék leírni, amit szinte minden kritikus megoszt olvasóival. Ez most egy speciális írás lesz, de remélem tetszeni fog nektek. Nos, ahogy olvashatjátok a címen ez egy személyesebb lista lesz az általam kedvelt és nagyra tartott filmekről. Sokszor kérdezték tőlem, hogy miért szeretem a filmeket? Igaziból én se nagyon tudom, hogy mikor következett be ez a fajta rajongásom a mozgókép kultúra, illetve Hollywood iránt. Hiszen általános iskolás koromban, nem igazán nézték ki belőlem, hogy én valaha a filmtörténelemmel szeretnék foglalkozni. Engem mindig is az állatvilág és a fotózás érdekelt. Persze már, akkor voltak mozgóképes alkotások, melyeket imádtam pl. Spielberg kalandfilmjei (Indiana Jones, Jurassic Park) és természetesen a Star Wars klasszikus trilógia. Aztán 2012-ben történt az, hogy megnéztem egy Spielberg filmet (amiről még szó lesz) és ezek után történt meg a nagy változás az életemben. Az elkövetkező órákban nagyon átkellett értékelnem a céljaimat. És végül arra jutottam, hogy a filmművészettel szeretnék foglalkozni. Bár azt hozzá kell tennem, hogy akkor még nem voltam kritikus gondolkodású. Egyszerűen csak imádtam nézni őket. Aztán, az idők múlásával több klasszikust pótoltam be és úgy változott meg az ízlésem. Most már teljesen máshogy állok hozzá a témához. Ha megnézek egy filmet, akkor nekem az számít, hogy mennyire látom benne azt az eszenciát, ami örök klasszikussá teszi az adott művet. Ennek eléréshez kell egy jó rendező, remek forgatókönyv, frappáns megvalósítás, zseniális színészek, hogy a vizuális megvalósításról (fényképezés, zene, effektek) már ne is beszéljünk. Ahogy több filmet láttok, annál többször figyelek a részletekre, mert én ezt szeretném elérni. A rendezéssel szeretnék foglalkozni, mert imádom a filmeket. És ez a felfogásom, nem fog változni egy jó darabig. Éppen ezért, válogattam össze azt a 25+1 filmes alkotást, amik nagyban hozzá járultak, ahhoz, hogy a későbbiekben egy bloggot vezessek, aminek neve Klasszikus Hollywood. Na de ennyit a személyes érzelmekről, lássuk magát a listát. Mi előtt még bele kezdenénk. Először top 10-ben gondolkodtam, de annyi mindent, kellett kihagynom, hogy tovább bővítettem a számokat, egészen addig, míg meg nem álltam 25-nél és még így is rengeteg filmet hagytam ki, amik szintén nagy kedvenceim. Épp ezért, hogy megkönnyítsem a dolgomat, azokat választottam ki, amik a legnagyobb hatással voltak rám + minden tekintetben tökéletesnek tartottam őket (zeneileg, rendezésileg stb.) Végül sikerült megcsinálni a listát, ami biztos, hogy az idők folyamán még változni fog, de üsse kő. Vágjunk bele. Íme, a top 25+1 kedvenc filmem.

+1

A film, amivel, minden elkezdődött.

A cápa

Év: 1975

Műfaj: horror, kaland, thriller

Rendező: Steven Spielberg

Rögtön kezdeném a +1-es filmmel, ami nem más, mint Spielberg halhatatlan klasszikusa a Cápa. Mikor eldöntöttem, hogy elkészítem a top 25-ös listámat, akkor ennek az alkotásnak nem volt hely, de mindenképpen be akartam rakni, így kis segélyként +1-nek bekerült. Na, de a kérdés, miért? Miért, ez került be? Azért, mert ez a film, amiről beszéltem, ami után örökre a mozi világába ragadtam. Annyira nagy hatással volt rám a mű, hogy azt nem tudjátok elképzelni. Az más kérdés, hogy ez volt az első horror, amit láttam, viszont még ettől eltekintve is lenyűgözött. A félelem keltés nagyon is működik benne. Ez volt az a film, ami után emberek ezrei nem mertek bemenni a tengerbe. Köszönhetően a remekül felépített suspence-nak, mikor tudjuk, hogy a fenevad ott van a vízben, de a főszereplő ezt nem sejti. Mi nézők pedig körmünket rágjuk le az izgalomtól. Nagyon jól működik az a pont is, hogy a film 82.percéig nem látjuk a lényt, csak sejttetik, hogy ott van, illetve látjuk az eseményeket az ő szemszögéből. Ugyan akkor, a színészek is azonosulhatóak és tudunk értük izgulni. És a zene. Azóta klasszikussá vált és nem véletlenül. Semmit nem érne az egész, ha nem lenne a zene. De amiért, mégis bekerült a film a kedvenceim közé, az a tény, hogy emiatt e miatt kezdtem el a mozgókép kultúrával foglalkozni. És ezért, muszáj felkerülnie, még ha +1-ként is van ott.

25.

Jack Nicholson az isten!

Száll a kakukk fészkére

Év: 1975

Műfaj: dráma, vígjáték

Rendező: Milos Forman

És, most jöjjön egy olyan film, ami más típus, mint a Cápa, de attól még mindig zseniális. Ez pedig a Száll a kakukk fészkére. A bloggon keveset beszéltem erről a remekműről, ezért röviden a történetről. R. P.McMurphy (Jack Nicholson), már a sokadik bűntényét követi el és, hogy elkerülje a börtönt, őrültnek tetteti magát, így egy elme gyógy intézetbe kerül. Itt aztán elkezdi a reformot, hogy életkedvre tanítsa meg a társait, még ha ez ellen szegül a szabálykönyvnek. Ez a film, bár drámaként van feltüntetve, egyáltalán nem szomorú, sőt. Tele van életvidámsággal és megmosolyogtató jelenetekkel. Miközben néztem egyre jobban eláradt bennem a jókedv. Persze ehhez, kelet egy remek megvalósítás, tanulság és a színészek. És mi a tanulság? Ne hagyjuk, hogy mások megmondják, mik vagyunk. A film egyik emlékezetes mondata „Nem vagyunk annyira örültek, mint a világ, ami ide küldött minket.”Ez nagyon igaz. Ezek után ne hagyjuk, hogy megbélyegezzenek minket, csak ne foglalkozunk velük és éljük úgy az életünket, ahogy szeretnénk. De, ami még kellett a 25. hely eléréséért, az Jack Nicholson. Ez az alak a világ legjobb színésze és személyes kedvencem az egész világon. Annyira zseniálisan alakít, hogy az valami hihetetlen. És az a cinikusága. Ezek után jöhet bárki, nekem akkor is Jack Nicholson a színészet alapja. A filmet mindenkinek ajánlom, mert egy élmény nézni. Lázadás érzés garantált.

24.

A 2 lábon járó Spoiler veszély

Közönséges bűnözők

Év: 1994

Műfaj: misztikus, krimi

Rendező: Bryan Singer

Ez a film egyszerűen magának követelte a listás helyet és meg is kapta. Ez azért érdekes, mert mikor összegeztem a kedvenceimet, ezt az alkotást ki akartam hagyni. Mikor először láttam, akkor kifejezetten nem tetszett. Később az újranézések során viszont hatalmas hatással csapott le rám. És aztán gondolkodtam. Egy hatalmas élmény, volt nézni ezt a filmet. Ezért is került be a listámba. De röviden a történet. Történik egy robbanás egy hajón és csak 2 túlélő marad. Egy magyar (?) gengszter és egy kripli ( a mindig remek Kevin Spacey alakítja), akit kikérdeznek az esetről. Az ő elmeséléséből ismerjük meg az alap sztorit, hogy egy bandának volt a tagja, aki minden munkát együtt végeztek és már barátként tekintettek egymásra, egészen addig, míg a titokzatos maffia vezér Keyser Soze megbízást nem ad nekik. És ennyi elég is a történetből, mert ez a film maga a SPOILER. Minden információ ott van az elejétől a végéig, hogy aztán ezek a végén összegyűljenek, egy hatalmas WTF pillanatban csúcsosodjanak ki. Aki meg akarja nézni e mester művet, az könyörgök, NE OLVASSON UTÁNA!!!! De, tényleg ne rontsátok el az élményt, amit a film ad. A történet egyszerű, de tele van információval, minden apró pillanata. És ez igaz a karakterekre is. Már a címben benne van, hogy közönségesek. De mindenki nagyon érdekesen van felépítve és mellé még lehet velük azonosulni is, mert, hogy ezek nem profik gengszterek, hanem emberek. És a filmet, könyörgök, ne szinkronnal nézzétek. Csak is eredeti nyelven. Hogy, miért ne? Szívesen elmondanám, de az megint SPOILER veszély lenne. És igen az a Bryan Singer a rendezője, aki az X-men filmeket dirigálja. Azokat is szeretem, de itt érte el a csúcspontját, egy nem közönséges filmben.

23.

A legklausztrofóbb film valaha.

A tengeralattjáró

Év: 1981

Műfaj: háborús, dráma

Rendező: Wolfgang Petersen

Ez az egyetlen német film a listában. És most következtessünk el, attól, hogy nem nagyon kedvelem a német nyelvet, mert ez a film, maga a csoda. Aki megnézi (akár szinkronnal, akár eredeti nyelven) az egy élménnyel fog gazdagodni. Történet. Egy tengeralattjáró legénység sorsáról szól az egész film 3 és fél órán át. Persze, akik nem bírják a nagyon hosszú filmeket, azoknak van egy 2 órás változat. Én magam lepődtem meg, hogy mennyire zseniális ez a remekmű. A klasszikus 2. világháborús filmek közül ez a kedvencem, egyértelműen. És ezzel még a műfaj királyát a Ryan közlegényt is beelőzte nálam. Az is egy jó film, viszont itt valahogy jobban tudtam azonosulni a szereplőkkel. És ez azért meglepő, mert itt mindenki náci. És velük kell azonosulni. És tudunk? De még mennyire. Nem, nem, nem vagyok antiszemita. A karakterek sem azok. Igazán itt érezhetjük azt, hogy a náci Németország katonái is emberek voltak. Sokan nem azonosultak Hitler nézetével és csak a csata élvezete miatt mentek katonának. Itt is vannak Hitler éljenzések, de a film végére már a szereplők is megtörnek. Már nem az számít nekik, hogy Hitlerért harcoljanak, hanem, azért, hogy haza érjenek és lássak a családjukat. Ezek után más szemmel nézzünk a nácikra. Tudom, milyen borzalmas dolgokat tett a 80 %-a, de a maradék mégis csak emberi lényekből állt. Ami még segíti az azonosulást, az a helyszín. A film után kialakult bennem egy kisseb fajta klausztrofóbia (főleg, hogy este néztem). Nem csak, hogy a legénység, egymás hegyén-hátán alszik, de közben ott a víznyomás, ami szétrepesztheti a gépet+ ott az ellenség és bombázza őket. Egyetlen rossz mozdulat és mindnyájan ott rekednek a tenger sötétjében. És ez azért elég félelmetes gondolat. Bátran ajánlom, mindenkinek, de klausztrofóbb veszélyre felkészülni. Ma nyitott ajtón alszom.

22.

A tökéletes korrajz egy tökéletlen világról

Taxisofőr

Év: 1976

Műfaj: dráma, krimi

Rendező: Martin Scorsese

Ha lenne egy időgép és írnék egy listát, hova nem akarok menni, akkor a 70-es évek New York-ja biztos, hogy élen lenne. Bűnözés, gyilkosság, garázdaság, hippik és természetesen a Vietnami háború utószele. Ez a korszak, méltán volt Amerika történelmének sötét középkora. Sok film használta fel ihlet merítésnek és sok jó alkotás született pl. Piszkos Harry, mégis, amit Scorsese tett le az asztalra a Taxisofőrrel, azt tanítani kellene. Ami szenzációs a filmben az a korrajza. Mindent bemutat, amit az akkori Amerikáról tudni kell. Ismerősi köreimben sokan nem szeretik ezt a filmet és meg is tudom érteni. Műfaj befogadó, azt meg kell hagyni. Aki nem tud, azonosulni a korral az vontatottnak fogja érezni a művet és unni fogja. Én befogadtam. És az eredmény? A 22. hely. A korrajz egyszerűen zseniális. Minden itt van, ami akkor volt. Sárga taxi, hippik, éjszakai lányok, kézifegyverek, esti mozik és háborús veteránok. Én eltudtam merülni az akkori időszak utcáiban. De ami még hozzá tett az élvezethez az Robert De Niro zseniális alakítása. Nicholson után ő a 2. kedvenc színészem és sok jó szerepét láttam, viszont itt hozta a legjobb formáját. És alakításával megteremtette az anti-hős fogalmát. Szóval, aki eltud merülni egy számára ismeretlen korban, az szálljon be a taxiba és indul az éjszakai fuvar.

21.

Kína, Japán? Ugyan. Korea. Atya úristen!

Oldboy

Év: 2003

Műfaj: thriller, dráma

Rendező: Chank-Wook Park

Előre is elmondom, nem nagyon kedvelem a távol keleti filmeket. Jackie Chane-től a falra mászok, Bruce Lee-vel még jobba vagyok, japán anime-re még nem vettem rá magam (talán majd egyszer), de annyira nem tud vonzani a filmművészetük. Ebből 2 kivétel van. Az egyik a 7 szamuráj japán oldalról, mely nagyon jó, de nem annyira, hogy bekerüljön a kedvenceim köze. A másik pedig az Oldboy, mellyel már más a helyzet. Ezt a filmet, nem tudom egy szóval leírni. Lenyűgöző, menő, felkavaró, polip stb. Miután megnéztem, egyből kedvencem lett. Röviden ez egy bosszú történet. A főszereplő Oh-Desu egy családapa, aki elhanyagolja szeretteit. Ám egy nap, valaki minden ok nélkül elfogja, és 15 évre bezárja őt egy hotelszobába. Közben megölik a családját és őt gyanúsítják. Miután kiszabadul, elkezdődik a macska-egér játék. Oh-Desu pedig mindenképp bosszút akar állni, de közben ki is akarja deríteni, hogy miért zárták be abba a szobába. Ezt a filmet, az nézze meg, aki bírja lelkileg, mert ez nem egy könnyű darab. Benne van az a tipikus keleties felfogás, de olyan módon tálalva, hogy még Hollywood is megirigyelné. Quentin Tarantino úgy nyilatkozott a filmről, hogy ez sokkal Tarantinosabb, mint az összes filmje együtt véve. Ezzel mondjuk, vitatkoznék. Mert míg Tarantino filmjei afféle paródiaként működnek, addig ez egy vérbeli thriller-dráma. Számomra pedig a legjobb bosszú történet. Ugyan az van, mint a többiben. A főhős bosszút akar állni a sorsa miatt. Igen, de a film 2. felében fordul a kocka. Nem akarok sokat spoilerezni, de a 2. felére elégé durván megváltoznak a szerepek. És a vége. Hát úristen! Egyszerűen padlót fogtam tőle. Mindegy. Ezt a filmet is ajánlom, de az erős idegzetűeknek. 15 év egy hotel szobában, pedig nem jó, higgyétek el.

És itt a vége az 1. résznek. Ha tetszett like-oljátok, írjatok kommenteket vagy osszátok meg a kritikát.

Én a Klasszikus Hollywood voltam, legközelebb itt folytatjuk J

A visszatérő

A visszatérő

Sziasztok, ez itt újra a Klasszikus Hollywood. Az Aljas nyolcasnál, már említettem az irányvonalat, amit tartani szeretnék. Ennek 1. pontja volt Tarantino új filmje és úgy érzem, ez a projekt egész ígéretes lenne, szóval itt az ideje folytatni, mivelhogy egy új film érkezett a mozikba, ami talán az idei Oscar szezon legeredményesebb filmje is lehet. Ez pedig nem más, mint az új Dicaprio film A visszatérő. A Golden Globe-on is hatalmas eredményeket ért el és talán az Oscar is agyon fogja jutalmazni. De a legfontosabb kérdés, ami felmerülhet. Dicaprio vajon megkapja e élete első Oscarját? Ezt is majd kitárgyaljuk, de előtte beszéljünk egy kicsit magáról a színészről. Mindenki ismeri őt és sokan korunk legmeghatározóbb és legjobbjának tartják. És én kitartok e vélemények melett. Zseniális színésznek tartom őt és sok olyan filmje van, amit szinte mindig újra tudok nézni. Azért tartom én is nagynak Dicaprio-t, mert azért valljuk be egyáltalán nem indult rózsásan a karrierje. A fiatalabb időszakában ő inkább szépfiú volt, mintsem színész. Jelen esetben a Titanicra, illetve a Romeo és Júliára gondolok. Persze Romeóról nem nyilatkozhatok, mert még nem láttam a filmet, viszont a Titanicot, elégé túlértékeltnek tartom. Ne sértődjenek meg a rajongók, távolról sem egy rossz film. A látvány például pazar benne, de a love story-val őszintén szólva nem tudtam, mit kezdeni. Már sokszor hangoztattam, hogy nem vagyok egy romantikus típus, de hát ez van. Inkább haladjunk tovább, mert ez a Visszatérő és nem a Titanic kritika. A lényeg, hogy Dicaprio-t inkább azért rakták bele a filmekbe, mert kellet egy szép arc a női nézőknek. Ezek után, teljesen ebbe a skatulyábba ragadhatott volna, de történt valami, ami megváltoztatta addigi életét. 2002-ben pártfogása alá vette Hollywood egyik legjobb rendezője Martin Scorsese, aki neki adta a New York bandái című film főszerepét. Erről sem tudok, még nyilatkozni, mert nem láttam. Utána jött Spielberggel a Kapj el, ha tudsz című életrajzi film, ami nekem egy pozitív meglepetés volt. Persze itt is inkább volt szépfiú, de most már inkább gyakorolta a színészkedést. Majd jött még egy Scorsese film Az aviátor, ami elégé megosztotta a nézőket. De utána ért el ahhoz a ponthoz, mikor is bekerült a halhatatlan színészlegendák közé. Minden a Véres gyémánttal kezdődött, amiben bebizonyította, hogy tud ő ilyet is, ha akar. A szerepét jelölték Oscar-ra is. De, ami szerintem az igazi fordulópont volt, az a zseniális 2006-os Scorsese film, A tégla. Ennél a pontnál, Leo végleg kiszakadt a szépfiú státuszból. Olyan alakítást tett le az asztalra, hogy én csak tátott szájjal bámultam a képernyőt. És itt kezdődött el az Oscar hisztéria is. A Tégla után pár évvel későbbi nagy dobása a Viharsziget volt, amiben szintén maradandó alakítást tett le az asztalra. Majd az Eredet, de azt hozzá kell tennem, hogy az a film, nem miatta volt zseniális. Aztán megérkezett 2 film, amik után már kitörtek a botrányok, hogy nem kapta meg értük az Oscar-t. Az egyik a Django elszabadul című Tarantino western, amit nem kell részleteznem, látni kell! A másik pedig a Wall street farkasa. Ennél a filmnél Leo elérte a csúcspontját, legalább is szerintem. Képes volt, a Tégla által felrakott lécet is megugornia. Előre elmondom, a Wall street farkasa, nem a legjobb film tőle, de a legjobb alakítását itt érte el. És hát a szokásos történések. Dicaprio-t jelölték a díjra, de végül nem ő kapta meg. És őt érdekelte ez? Nem igazán. Interjúiban nyilatkozott is, hogy nem várja el, hogy megkapja az elismerést. Ám, de most más dolog történt. Dicaprio megpróbálkozott megint megszerezni a díjat. És, hogy sikerrel, járjon egy olyan csapattal forgatott, akik tele vannak Oscar-osokkal. Inárittu a rendező (tavaly nyerte meg a díjat a Birdmannel), Lubezcki, az operatőr és még sorolhatnám. Ez lett a Visszatérő.

Történet: A film igaz történet alapján készült. Abban az időben járunk, mikor, még a telepesek harcaban álltak az indiánokkal. A történet egy prémvadász csoportról szól, akiken rajta ütnek az őslakók, ezért menekülniük kell. Köztük van Hugh Glass (Dicaprio), akit egy alkalommal, megtámad egy grizly medve. Társai nem hagyják magára, így a csapat 3 tagot küld ki, hogy vigyázzanak rá és ápolják. Ám az egyikük John Fitzgerald (Tom Hardy), hamar el akar menekülni az indián területről, ezért azt hazudja, hogy Glass meghalt és az egyetlen szemtanút megöli, aki nem más, mint Glass félvér fia. Miután ott hagyja őt, Hugh próbál felépülni sérüléseiből, majd neki vág a hosszú útnak, hogy haza találjon és bosszút állhasson a fia meggyilkolásáért.

Megvalósítás: Most, ahogy elmondtam az alapokat, úgy hangzik, mint egy túlélő dráma, megfűszerezve egy bosszú történettel. És nagyjából ilyen a film is. De, hogy milyen? Nagyon, nagyon, nagyon jó. Én nem gondoltam, volna, hogy az Aljas nyolcas után, még jöhet egy zseniális mozi, de bátran kimerem jelenteni a Visszatérő a legjobb a januári felhozatalból. Persze nem tökéletes, de haladjunk sorjában. A forgatás pokoli nehéz volt. Inárittu ragaszkodott, ahhoz, hogy kint a szabadban, stúdiói beavatkozás nélkül, természetes fényben forgassanak. Így nagyon elcsúsztak a határidőkkel, de hát jó munkához idő kell. Inárittu tudta, ha ilyen filmet, akar csinálni, akkor a legfontosabb az, hogy hihető legyen. És ez sikerült, de még mennyire. Az egész film egyszerűen nincs túljátszva, nincs benne hatásvadászat, hanem hihető. Mi nézők pedig úgy érezzük, mintha a főszereplővel együtt benne lennénk a történetben. Ugyan úgy érezzük a hideg hó viharokat, a tűzhely lágy melegségét, és az elhullt állatok bűzét. Ugyan akkor a film nyers és brutális. Nincs benne ez a Tarantino vértenger, de nagyon hitelesen van megoldva a brutalitás. De mi a film lényege, azon kívül, hogy Dicaprionak kell az Oscar? Az ember és a természet örök harca. Kikerülne ki győztesen? Vajon az ember képes uralni a természet törvényeit? A filmben ezt Dicaprio vándorlásán láthatjuk. A természet ott akadályozza meg útjában, ahol csak tudja. Folyó sodrás, hóvihar és persze az indián törzsek is. Ugyan akkor hozzá kell tenni, hogy a film megvalósításban tényleg nem tökéletes. A közepe például elégé lelassul és vannak benne pontok, mikor a gyönyörű tájon kívül, nincs semmi igazán nézni való dolog. De talán pont ez volt a cél. Végtére is ez egy művész mozi. Megengedheti magának, hogy lelassuljon. És csak gondoljunk bele. Ha olyan helyzetbe kerülnénk, mint Hugh Glass, akkor is nagyábból így nézne ki a végeredmény. Nem sietünk, szép lassan próbálunk túlélni. Mert ez így van rendjén. És ezért megtudom, bocsátani a lassúbb részeket, mert ezek is maximálisan kellettek a filmhez. A lényeg itt az ember és természet örök harca és a túlélés gondolata.

Karakterek, színészek: És rántsuk le a leplet. Ismétlem a kérdést. Dicaprio megfogja e kapni az Oscart? Szerintem nagy esélye van rá. Egyrészt, mert biztos kezekbe került. Egy olyan témájú filmben vállat, szerepet, amit az Akadémia általában díjazni szokott. És azért Inárittu egy olyan filmes, akiben bízik a gála. És, ne felejtsük el, hogy a Globe-on is rengeteg díjat bezsebelt a film, köztük Leo is. Szóval, igen. Elég nagy az esély rá, hogy megnyeri a díjat. De meg is érdemli? Bármennyire is imádtam a filmet, azért azt kijelentem, hogy nem ez volt a legjobb alakítása neki. A film 1. felében még fel is merült bennem az a kérdés, hogy „Akkor is jó lenne ez a film, ha nem Dicaprio lenne a főszereplő?” És láttam azt is, hogy ezt a karaktert bárki eljátszhatta volna, ugyan ilyen jól. Utána eszembe jutott a forgatási körülmény és végül teljesen megváltozott a véleményem. Mint mondtam, pokoli nehéz volt forgatni. De Dicaprio mégis rábólintott a projektre. Rengeteg dolgot kellett bevállalnia, hogy megkapja azt a nyavalyás díjat. Mínuszokban kellett színészkednie stb. És mégis nagyon jól el tudta játszani a szerepét. És szerintem ez a jó színészkedés. Egyé válni a karakterrel, minden nehézség ellenére. Leónak sikerült. És már csak ezért megérdemelné a rég váratott díját. Viszont ne feledkezzünk meg egy másik karakterről sem, aki nem más, mint Tom Hardy. Nekem ő mindig is Bane-ként volt emlékezetes a Sötét lovagból. Viszont ebben a filmben egyszerűen briliáns, amit csinál. Néhol, még Capriot-tól is ellopja a showt. Teljesen tudott, azonosulni Fitzgerald karakterével. És maga a figura, nem nagyon nevezhető a tipikus gonosznak. Saját törvényei vannak és bár ezek radikálisak és néhol már embertelenek, mégis csak azért teszi, hogy túlélje a helyzetet és új életet kezdjen (lehetőleg gazdag földesúrként Texasban).

Teknikai megvalósítások: Nem fogom húzni. Ennél szebben fényképezett filmet, életemben nem láttam még. Egyszerűen lenyűgöző, amit Emmanuel Lubezcki művelt. Ha megnézitek a filmet, akkor mindenképpen moziban, mert erre találták ki a nagyvásznat. A nagytotálok olyan jól vannak felvéve, hogy az ember úgy érzi, ott van, látja, érzi. Én csak dicsérni tudom. Nem kell ehhez 3D, hanem egy Lubezcki. De nem csak a tájfotók zseniálisak, hanem az egy-snittes részek is. Amikor akció vagy csata van a filmben, akkor a már megszokott vágás nélküli felvételeknél maradtak a készítők. Ezeket a részeket nehéz leforgatni, főleg, úgy hogy közben a rendezőnek rengeteg embert kell instruálnia. De itt megint lenyűgöző munkát végeztek. A kamera, olyan szögben mozog, mintha mi nézők részese lennénk a csatának. Nagyon jó ötlet volt, hanyagolni a stúdió forgatást és helyette kimenni a szabadba. Mi nézők valósnak érezzük az eseményeket és a színészek is jobban beletudták élni magukat. Egyedül, ahol látszott a CGI használta, az a medve támadás volt, de még az is jól nézett ki. A zene talán kivételt képez, mert csak egy szólam csendül fel az egész film alatt, de azok is a legjobb pillanatban hangoznak el. És, mint mondtam a film lényege, hogy elhitesse a nézővel, hogy ott van a szereplőkkel. A hatásvadász zene ezen csak rontott volna szerintem.

Összegezve ez a film, ott lesz az év legjobbjai között. Én nagyon fogok neki szurkolni az Oscar gálán, mind a filmnek, mind Dicaprionak. Szóval

Azoknak ajánlom:

·       Akik bele akarják élni magukat egy filmbe.

·       Akik Dicaprio rajongók

·       Akik gyönyörködni, akarnak a szép tájakon

Nem ajánlom:

·       Azoknak, akiket nem kötnek le a művészfilmek

·       Akik nem tudnak azonosulni a túlélődrámákkal

·       Akik csak úgy néznek, meg egy filmet, ha az le van szinkronizálva (mert nem fogják leszinkronizálni, azt most megmondom)

Remélem meghoztam pár embernek a kedvét a filmhez. Ha tetszett like-oljatok vagy írjatok hozzászólásokat. Én a Klasszikus Hollywood voltam. Medve támadás nélküli napot mindenkinek J

Értékelés: 10/10

Aljas nyolcas

Aljas nyolcas

Sziasztok, ez itt újra a Klasszikus Hollywood. 2016 a változás éve. Mindenki megfogad valamit és próbálja azt be is tartani. Velem is ez fordult elő. Elhatároztam, hogy 2016-ban egy új dolgot indítok el. Itt az ideje, hogy egy kicsit aktuális legyek és az ez évben kijött filmekről is beszéljek. Nem kell aggódni, lesz még régi filmekről is szó, de azért mégis csak jobb irányvonal lenne, ha a mostani év kínálatairól is beszélnék. A koncepció olyan lenne, mint bármely filmes magazinnál. Megnézni az e hónapban kijött filmeket és leírni róla a véleményemet és ti eldönthetitek, hogy szántok e rá időt és pénzt, hogy moziba lássátok az adott művet vagy nem. Szerintem ez egy jó útvonal lenne a blogg számára, én is szívesen csinálnám és gondolom ti is inkább olvastok az aktuális dolgokról, mintsem a régi időkről. De attól függetlenül lesznek még régi filmek bemutatása is. Írjátok le kommentbe, hogy mennyire tetszik nektek ez a váltás. A másik dolog, hogy valószínűleg nem időrendi sorrendbe lesznek írások a filmekről. Egy példába illusztrálva. A visszatérőről hamarabb lesz kritika, mint a Steve Jobs-ról, pedig az utóbbi előbb jött ki. Ez azért van, mert meg kell válogatni, hogy miket nézzek meg mozikban és miket otthon, torrenten letöltve. De a lényeg, mi lényeg próbálok minél több művet kielemezni. És térjünk rá az év első nagy dobására, ami nem más, mint az Aljas nyolcas, az új Tarantino film. A mű előtt érdemes beszélni magáról a rendezőről. Gondolom, nem mondok újat, de ő az egyik kedvencem. Viszont nem csak rendezőként, hanem inkább forgatókönyv íróként zseniális. Olyan párbeszédeket tud írni, hogy azt tanítani kéne. A filmjeiben látszik is, hogy inkább a karakterekre és a párbeszédjeikre helyezi a hangsúlyt, mint sem a cselekményre. Röviden beszéljünk az életútjáról, mert már az is megér egy misét. Nem végezte el az iskolát, épp ezért egy helyen tudott dolgozni egy videotékában. Ott a kedvenc B kategóriás filmjeit nézegetve, sajátította el a filmkészítés fortélyait. Majd a szerencse ő hozzá pártolt. A tékás évei során megírta a Kutyaszorítóban forgatókönyvét, amit bemutatott Harvey Keitelnek és ő rábólintott a projektre. Meg lett a költségvetés és 1992-ben elkészült a Kutyaszorítóban. Az alacsony pénzmennyiség és a minimális (egy) helyszín miatt nem vártak nagy sikereket. Viszont Tarantino egy zseniális forgatókönyvet írt és ezzel a termék remek lett. A film után rendezők keresték fel, hogy írjon skriptet a filmjeikhez. Tarantino ezzel szedte össze azt a pénzmennyiséget, amivel letudta forgatni, az azóta kultikus Ponyvaregényt 1994-ben, mellyel nem csak az első Oscarját kapta meg, de Cannes-ban megnyerte az Arany Pálmát is. Kis személyeskedés, hogy a Ponyvaregény az egyik kedvenc filmem. A párbeszédek, a színészek, a fekete humor és a már-már nevetségessé váló véres jelenetek, mind hozzá járulnak ahhoz, hogy a világ egyik legjobb filmjével álljunk szembe. Én idézni tudok ebből a filmből és bármikor újra tudom nézni, bárhol. Ezután Tarantino eltűnt egy időre a színről. Az 1997-es Jackie Brown nem aratott akkora sikert. A következő projektje a 2004-es Kill Bill volt, ami eltért a mester eddigi rendezésétől. Itt már nem a párbeszédek voltak előtérben, hanem a véres jelenetek és mentségére szóljon, hogy nagyon véres és az akciók zseniálisak. A film mégsem lett a kedvencem. Valahol hiányoltam azt a cool faktort, amit annyira imádtam a Ponyvaregényben és a Kutyaszorítóban. Ettől függetlenül nem lett rossz film. 2007-ben pedig jött a Grindhouse-Halálbiztos, ami (sajnálom rajongók), de Tarantino egyetlen rossz filmje. A forgatókönyv még jó is lett volna, de a karakterek és a színészek borzasztóan idegesítőek voltak (Kaszkadőr Mike-ot kivéve). De ne kellet temetni őt, mert 2009-ben jött a Becstelen Brigantyk, amivel bebizonyította, hogy még mindig egy zseni. Megmaradt a stílusa, viszont a felfogás megváltozott. Kicsit komolyabb hangvételű lett, viszont ettől függetlenül, még mindig egy ízig-vérig Tarantino mozi lett. Nekem szintén egyik kedvenc filmem. A zsenialitását, pedig tovább öregbítette a 2012-es Django elszabadul, ami megint olyan felfogásban készült, mint a Brigantyk (csak most inkább viccesebb stílusban). A Django szintén egy kedvenc filmem lett (mint bármely Tarantino, ami nem a Grindhouse), ami nem mellesleg visszahozta a western műfaját. És mikor kiderült, hogy most 2016-ban ismét egy westernt fog rendezni, én örültem. És ez lett az Aljas nyolcas.

Történet: Még nagy vonalakban is bot egyszerű a története. Egy havas western tájon vagyunk a polgárháború ideje alatt. Egy postakocsi halad Red Rock települése felé. 2 utas van. John Ruth (Kurt Russel) a „Hóhér”, aki elkapta a 10 000 dollárt érő gyilkost, Daisy Domergue-t (Jennifer Jason Leigh). Út közben felvesznek egy másik fejvadászt, Marquis Waren-t (Samuel L Jackson), aki szintén körözött gyilkosokat visz (holtan). Hozzájuk csatlakozik még Red Rock leendő sheriffe, Chris Mannix (Walton Googins). Egy hó vihar miatt, azonban meg kell állniuk egy fogadóban, ahol további 4 emberrel találkoznak, majd felmerül gyanakvásként, hogy nem véletlenül vannak most ebben a fogadóban. Senki sem bízik senkiben, mindenki gyanakszik a másikra.

Megvalósítás: A film életútja nem volt könnyű szülés. Miután Tarantino bejelentette, hogy elkészült a forgatókönyv, az rögtön kiszivárgott a netre. Ezen annyira feldühödött, hogy nem akarta leforgatni a filmet. Viszont a barátai és munkatársai addig nyaggatták, hogy, végül mégis elkészítette (persze kicsit átírta a scriptet). Majd bejelentette, hogy a zenét nem más fogja szerezni, mint Ennio Morriccone a legendás western zeneszerző, aki már 40 éve nem írt westernhez zenét. Ez azért volt érdekes, mert 1. Tarantino nem szokott zenéket írni a filmjeihez, hanem más szerzőktől lévő számokat használ fel a filmjeihez. Így volt a Djangónál is, mikor Morriccone már meglévő zenéjéhez nyúlt hozzá. 2. Morriccone, annyira kibukott Tarantinora a Django miatt, hogy elhatárolódott tőle, most pedig mégis segít neki. És végül el is készült a film. Milyen lett? Elégé megosztóra sikeredet. Hogy én mit gondolok? ÉN IMÁDTAM! De haladjunk sorjában. Tarantinora mindig is jellemző volt, hogy más filmekből vett ötleteket a sajátjához. Ezért rengetegen megvádolták őt lopással és koppintással. Ő mindig is azt vallotta, hogy amit csinál az tisztelgés a kedvencei előtt. Ebben a művében, pedig nem mástól vette az ötletet, mint a sajátjától. Ugyan is az Aljas nyolcas a legelső filmjének a Kutyaszoritóban-nak a western változata. Ezt bizonyítja az egy helyen játszódó helyszín. Illetve sok színészt visszahozott, aki a Kutyaszorítóban is szerepeltek. Pl. Tim Roth és Michael Madsen. Ugyan akkor a film, egy másik klasszikustól is ötletet merített, ami nem más, mint az 1982-es A dolog című sci-fi horror. Bizonyításként, ott van a havas táj, az elzártság, a senki nem bízik senkiben elv, illetve abban a filmben is Kurt Russel volt a főszereplő és milyen meglepő, itt is. Az alkotás talán annyival másabb, mint a többi, hogy lassabb tempójú. Nem annyira pörgős és sok benne a beszélgetés. A film amúgy 3 órás, szóval azért elég nagy vállalkozás volt, úgy megcsinálni, hogy szinte csak beszélgetnek benne. És talán ez a film egyetlen hibája. Néhol már túl sok a beszélés, túl sok a felesleges szó. Ez főleg az 1. felénél érezhető, de ott nagyon. És miért, nem vagyok ennyire kiborulva ezért? Mert ezek a párbeszédek ízig-vérig zseniálisan vannak megírva. Tarantino bebizonyította, hogy még, mindig tud nagyon jó párbeszédeket írni. Itt nem csak, hogy lazák, meg viccesek, hanem még feszültek is. Komolyan, néhol, már a lábam gyökerezet a földbe, annyira jól volt adagolva a thrilleri feszültség. A film ezen kívül, még fekete-komédiaként is működik. Nem egyszer volt olyan rész, amikor nevettem a mozi során. Néhol már annyira groteszk volt a film, hogy ahhoz, már tényleg mernie kellet a rendezőnek. És, hát a végére, mint mindig, itt is elszabadul a pokol. Ez a rész, szintén adrenalin pumpálóan fantasztikus. Az egyhelyszínes környezet csak tovább fokozza az őrületet. A film pedig véres. Nagyon, nagyon véres. Néhol már a Kill Billt is lealázza vérmennyiség szinten. Sokan ezért is vádolták, hogy ez már túl erőszakos, túl véres. Megértem, de ez ízlés kérdése. Én betudtam fogadni, mert mellette ott voltak a dumák, a para hangulat és…..

Karakterek, színészek: Bár, nem sikerült mindenkit bemutatni, viszont akik éppen a képernyő előtt voltak, azok zseniálisan színészkedtek. Élükön az örök kedvencemmel Samuel L Jacksonnal. Ez a fazon a megtestesített lazaság. Olyan alakítást tesz le az asztalra, hogy az félelmetes. Volt a filmben egy monológja, amibe konkrétan bele borzongtam. De ott van még Kurt Russel, aki szintén jó, illetve egyik személyes kedvencem Tim Roth, aki remekül játssza el a tenyérbe másszó alakot. De itt van még Michael Madsen, aki viszont kevés időt kapott. De, aki ellopja mindenkitől a showt (Sam Jacksonon kívül), az Jennifer Jason Leigh. Oscaron, ott kell lennie a jelöltek között. Alapjában dönti romba a mai Hollywoodi blockbusterek női ideálját. Nem azért van ott, mert kell egy női karakter, akire a hím nemű nézők nézhetnek, hanem ennek teljesen az ellentétje. Egy pszichopata, kiszámíthatatlan, őrült nő. Élvezet volt nézni, minden arc rezdülését. Remélem ezek után, visszatérnek az emlékezetes női karakterek a vászonra.

Tekinkai megvalósítások: Az operatőri munka, egyszerűen gyönyörű. A havas tájak, illetve a házban játszódó részek gyönyörűen vannak fotózva. Olyan klasszikus westerneket idéz meg, mint a Jó, a rossz és a csúf (csak homok helyett, hó van). A díszletek kor hűek. Látszik, hogy Tarantino tisztelegni akart a 60 évek westernjei előtt. És a zene. Hát emberek! Morriconne egy zseni. A feszültség keltéshez, hozzá segít az elképesztő zene.

Összegezve ezt a filmet én imádtam. Nem a legjobb Tarantino film (ezt nem is vártam el tőle), de benne van a legjobbak között. Az egyetlen negatívum az a túl sok beszélgetés, de még azok is hatást érnek el. De mivel 2 fajta ember van a világon ezért, elmondom, kiknek ajánlom és kiknek nem.

Ajánlom:

• ·       Azoknak, akik imádják Tarantino stílusát
• ·       Imádják a westernt
• ·       A fekete humort
• ·       És a remekül felépített történetet és karaktereket.

Nem ajánlom:

• ·       Azoknak, akik undorodnak a vértenger láttán
• ·       Akik nem vevők a groteszk stílusra
• ·       És akik a 3 órás film hallatán falra másznak

Én a Klasszikus Hollywood voltam. Ha tetszett a kritika, akkor likeoljátok. És írjatok kommenteket, hogy jó lesz e ez az irányvonal. Sziasztok J

10/9,5