A 25+1 kedvenc filmem, melyek nélkül nem lennék most itt.
Sziasztok, ez itt újra a Klasszikus Hollywood. A héten nincs
most semmilyen nagyobb mozis program, amivel készülnék. Egyedüli kivétel a
Creed: Apollo fia, de az se mozis szempontból. Arról is lesz még kritika, de most
egy olyan dolgot szeretnék leírni, amit szinte minden kritikus megoszt
olvasóival. Ez most egy speciális írás lesz, de remélem tetszeni fog nektek. Nos,
ahogy olvashatjátok a címen ez egy személyesebb lista lesz az általam kedvelt
és nagyra tartott filmekről. Sokszor kérdezték tőlem, hogy miért szeretem a
filmeket? Igaziból én se nagyon tudom, hogy mikor következett be ez a fajta
rajongásom a mozgókép kultúra, illetve Hollywood iránt. Hiszen általános
iskolás koromban, nem igazán nézték ki belőlem, hogy én valaha a
filmtörténelemmel szeretnék foglalkozni. Engem mindig is az állatvilág és a
fotózás érdekelt. Persze már, akkor voltak mozgóképes alkotások, melyeket
imádtam pl. Spielberg kalandfilmjei (Indiana Jones, Jurassic Park) és
természetesen a Star Wars klasszikus trilógia. Aztán 2012-ben történt az, hogy
megnéztem egy Spielberg filmet (amiről még szó lesz) és ezek után történt meg a
nagy változás az életemben. Az elkövetkező órákban nagyon átkellett értékelnem
a céljaimat. És végül arra jutottam, hogy a filmművészettel szeretnék
foglalkozni. Bár azt hozzá kell tennem, hogy akkor még nem voltam kritikus
gondolkodású. Egyszerűen csak imádtam nézni őket. Aztán, az idők múlásával több
klasszikust pótoltam be és úgy változott meg az ízlésem. Most már teljesen
máshogy állok hozzá a témához. Ha megnézek egy filmet, akkor nekem az számít,
hogy mennyire látom benne azt az eszenciát, ami örök klasszikussá teszi az
adott művet. Ennek eléréshez kell egy jó rendező, remek forgatókönyv, frappáns
megvalósítás, zseniális színészek, hogy a vizuális megvalósításról (fényképezés,
zene, effektek) már ne is beszéljünk. Ahogy több filmet láttok, annál többször
figyelek a részletekre, mert én ezt szeretném elérni. A rendezéssel szeretnék
foglalkozni, mert imádom a filmeket. És ez a felfogásom, nem fog változni egy
jó darabig. Éppen ezért, válogattam össze azt a 25+1 filmes alkotást, amik nagyban
hozzá járultak, ahhoz, hogy a későbbiekben egy bloggot vezessek, aminek neve
Klasszikus Hollywood. Na de ennyit a személyes érzelmekről, lássuk magát a listát.
Mi előtt még bele kezdenénk. Először top 10-ben gondolkodtam, de annyi mindent,
kellett kihagynom, hogy tovább bővítettem a számokat, egészen addig, míg meg
nem álltam 25-nél és még így is rengeteg filmet hagytam ki, amik szintén nagy
kedvenceim. Épp ezért, hogy megkönnyítsem a dolgomat, azokat választottam ki,
amik a legnagyobb hatással voltak rám + minden tekintetben tökéletesnek
tartottam őket (zeneileg, rendezésileg stb.) Végül sikerült megcsinálni a
listát, ami biztos, hogy az idők folyamán még változni fog, de üsse kő. Vágjunk
bele. Íme, a top 25+1 kedvenc filmem.
+1
A film, amivel, minden elkezdődött.
A cápa
Év: 1975
Műfaj: horror, kaland, thriller
Rendező: Steven Spielberg
Rögtön kezdeném a +1-es filmmel, ami nem más, mint Spielberg
halhatatlan klasszikusa a Cápa. Mikor eldöntöttem, hogy elkészítem a top 25-ös
listámat, akkor ennek az alkotásnak nem volt hely, de mindenképpen be akartam
rakni, így kis segélyként +1-nek bekerült. Na, de a kérdés, miért? Miért, ez
került be? Azért, mert ez a film, amiről beszéltem, ami után örökre a mozi világába
ragadtam. Annyira nagy hatással volt rám a mű, hogy azt nem tudjátok elképzelni.
Az más kérdés, hogy ez volt az első horror, amit láttam, viszont még ettől
eltekintve is lenyűgözött. A félelem keltés nagyon is működik benne. Ez volt az
a film, ami után emberek ezrei nem mertek bemenni a tengerbe. Köszönhetően a
remekül felépített suspence-nak, mikor tudjuk, hogy a fenevad ott van a vízben,
de a főszereplő ezt nem sejti. Mi nézők pedig körmünket rágjuk le az
izgalomtól. Nagyon jól működik az a pont is, hogy a film 82.percéig nem látjuk
a lényt, csak sejttetik, hogy ott van, illetve látjuk az eseményeket az ő
szemszögéből. Ugyan akkor, a színészek is azonosulhatóak és tudunk értük
izgulni. És a zene. Azóta klasszikussá vált és nem véletlenül. Semmit nem érne
az egész, ha nem lenne a zene. De amiért, mégis bekerült a film a kedvenceim
közé, az a tény, hogy emiatt e miatt kezdtem el a mozgókép kultúrával
foglalkozni. És ezért, muszáj felkerülnie, még ha +1-ként is van ott.
25.
Jack Nicholson az isten!
Száll a kakukk fészkére
Év: 1975
Műfaj: dráma, vígjáték
Rendező: Milos Forman
És, most jöjjön egy olyan film, ami más típus, mint a Cápa,
de attól még mindig zseniális. Ez pedig a Száll a kakukk fészkére. A bloggon
keveset beszéltem erről a remekműről, ezért röviden a történetről. R. P.McMurphy
(Jack Nicholson), már a sokadik bűntényét követi el és, hogy elkerülje a
börtönt, őrültnek tetteti magát, így egy elme gyógy intézetbe kerül. Itt aztán
elkezdi a reformot, hogy életkedvre tanítsa meg a társait, még ha ez ellen
szegül a szabálykönyvnek. Ez a film, bár drámaként van feltüntetve, egyáltalán
nem szomorú, sőt. Tele van életvidámsággal és megmosolyogtató jelenetekkel.
Miközben néztem egyre jobban eláradt bennem a jókedv. Persze ehhez, kelet egy
remek megvalósítás, tanulság és a színészek. És mi a tanulság? Ne hagyjuk, hogy
mások megmondják, mik vagyunk. A film egyik emlékezetes mondata „Nem vagyunk
annyira örültek, mint a világ, ami ide küldött minket.”Ez nagyon igaz. Ezek
után ne hagyjuk, hogy megbélyegezzenek minket, csak ne foglalkozunk velük és
éljük úgy az életünket, ahogy szeretnénk. De, ami még kellett a 25. hely
eléréséért, az Jack Nicholson. Ez az alak a világ legjobb színésze és személyes
kedvencem az egész világon. Annyira zseniálisan alakít, hogy az valami hihetetlen.
És az a cinikusága. Ezek után jöhet bárki, nekem akkor is Jack Nicholson a
színészet alapja. A filmet mindenkinek ajánlom, mert egy élmény nézni. Lázadás
érzés garantált.
24.
A 2 lábon járó Spoiler veszély
Közönséges bűnözők
Év: 1994
Műfaj: misztikus, krimi
Rendező: Bryan Singer
Ez a film egyszerűen magának követelte a listás helyet és meg
is kapta. Ez azért érdekes, mert mikor összegeztem a kedvenceimet, ezt az
alkotást ki akartam hagyni. Mikor először láttam, akkor kifejezetten nem
tetszett. Később az újranézések során viszont hatalmas hatással csapott le rám.
És aztán gondolkodtam. Egy hatalmas élmény, volt nézni ezt a filmet. Ezért is
került be a listámba. De röviden a történet. Történik egy robbanás egy hajón és
csak 2 túlélő marad. Egy magyar (?) gengszter és egy kripli ( a mindig remek Kevin
Spacey alakítja), akit kikérdeznek az esetről. Az ő elmeséléséből ismerjük meg
az alap sztorit, hogy egy bandának volt a tagja, aki minden munkát együtt
végeztek és már barátként tekintettek egymásra, egészen addig, míg a titokzatos
maffia vezér Keyser Soze megbízást nem ad nekik. És ennyi elég is a
történetből, mert ez a film maga a SPOILER. Minden információ ott van az
elejétől a végéig, hogy aztán ezek a végén összegyűljenek, egy hatalmas WTF
pillanatban csúcsosodjanak ki. Aki meg akarja nézni e mester művet, az könyörgök,
NE OLVASSON UTÁNA!!!! De, tényleg ne rontsátok el az élményt, amit a film ad. A
történet egyszerű, de tele van információval, minden apró pillanata. És ez igaz
a karakterekre is. Már a címben benne van, hogy közönségesek. De mindenki
nagyon érdekesen van felépítve és mellé még lehet velük azonosulni is, mert,
hogy ezek nem profik gengszterek, hanem emberek. És a filmet, könyörgök, ne
szinkronnal nézzétek. Csak is eredeti nyelven. Hogy, miért ne? Szívesen
elmondanám, de az megint SPOILER veszély lenne. És igen az a Bryan Singer a
rendezője, aki az X-men filmeket dirigálja. Azokat is szeretem, de itt érte el
a csúcspontját, egy nem közönséges filmben.
23.
A legklausztrofóbb film valaha.
A tengeralattjáró
Év: 1981
Műfaj: háborús, dráma
Rendező: Wolfgang Petersen
Ez az egyetlen német film a listában. És most következtessünk
el, attól, hogy nem nagyon kedvelem a német nyelvet, mert ez a film, maga a
csoda. Aki megnézi (akár szinkronnal, akár eredeti nyelven) az egy élménnyel
fog gazdagodni. Történet. Egy tengeralattjáró legénység sorsáról szól az egész
film 3 és fél órán át. Persze, akik nem bírják a nagyon hosszú filmeket, azoknak
van egy 2 órás változat. Én magam lepődtem meg, hogy mennyire zseniális ez a
remekmű. A klasszikus 2. világháborús filmek közül ez a kedvencem, egyértelműen.
És ezzel még a műfaj királyát a Ryan közlegényt is beelőzte nálam. Az is egy jó
film, viszont itt valahogy jobban tudtam azonosulni a szereplőkkel. És ez azért
meglepő, mert itt mindenki náci. És velük kell azonosulni. És tudunk? De még
mennyire. Nem, nem, nem vagyok antiszemita. A karakterek sem azok. Igazán itt
érezhetjük azt, hogy a náci Németország katonái is emberek voltak. Sokan nem
azonosultak Hitler nézetével és csak a csata élvezete miatt mentek katonának.
Itt is vannak Hitler éljenzések, de a film végére már a szereplők is megtörnek.
Már nem az számít nekik, hogy Hitlerért harcoljanak, hanem, azért, hogy haza
érjenek és lássak a családjukat. Ezek után más szemmel nézzünk a nácikra.
Tudom, milyen borzalmas dolgokat tett a 80 %-a, de a maradék mégis csak emberi
lényekből állt. Ami még segíti az azonosulást, az a helyszín. A film után
kialakult bennem egy kisseb fajta klausztrofóbia (főleg, hogy este néztem). Nem
csak, hogy a legénység, egymás hegyén-hátán alszik, de közben ott a víznyomás,
ami szétrepesztheti a gépet+ ott az ellenség és bombázza őket. Egyetlen rossz
mozdulat és mindnyájan ott rekednek a tenger sötétjében. És ez azért elég
félelmetes gondolat. Bátran ajánlom, mindenkinek, de klausztrofóbb veszélyre
felkészülni. Ma nyitott ajtón alszom.
22.
A tökéletes korrajz egy tökéletlen világról
Taxisofőr
Év: 1976
Műfaj: dráma, krimi
Rendező: Martin Scorsese
Ha lenne egy időgép és írnék egy listát, hova nem akarok
menni, akkor a 70-es évek New York-ja biztos, hogy élen lenne. Bűnözés,
gyilkosság, garázdaság, hippik és természetesen a Vietnami háború utószele. Ez
a korszak, méltán volt Amerika történelmének sötét középkora. Sok film
használta fel ihlet merítésnek és sok jó alkotás született pl. Piszkos Harry,
mégis, amit Scorsese tett le az asztalra a Taxisofőrrel, azt tanítani kellene.
Ami szenzációs a filmben az a korrajza. Mindent bemutat, amit az akkori
Amerikáról tudni kell. Ismerősi köreimben sokan nem szeretik ezt a filmet és
meg is tudom érteni. Műfaj befogadó, azt meg kell hagyni. Aki nem tud,
azonosulni a korral az vontatottnak fogja érezni a művet és unni fogja. Én
befogadtam. És az eredmény? A 22. hely. A korrajz egyszerűen zseniális. Minden
itt van, ami akkor volt. Sárga taxi, hippik, éjszakai lányok, kézifegyverek,
esti mozik és háborús veteránok. Én eltudtam merülni az akkori időszak utcáiban.
De ami még hozzá tett az élvezethez az Robert De Niro zseniális alakítása.
Nicholson után ő a 2. kedvenc színészem és sok jó szerepét láttam, viszont itt hozta
a legjobb formáját. És alakításával megteremtette az anti-hős fogalmát. Szóval,
aki eltud merülni egy számára ismeretlen korban, az szálljon be a taxiba és
indul az éjszakai fuvar.
21.
Kína, Japán? Ugyan. Korea. Atya úristen!
Oldboy
Év: 2003
Műfaj: thriller, dráma
Rendező: Chank-Wook Park
Előre is elmondom, nem nagyon kedvelem a távol keleti
filmeket. Jackie Chane-től a falra mászok, Bruce Lee-vel még jobba vagyok,
japán anime-re még nem vettem rá magam (talán majd egyszer), de annyira nem tud
vonzani a filmművészetük. Ebből 2 kivétel van. Az egyik a 7 szamuráj japán
oldalról, mely nagyon jó, de nem annyira, hogy bekerüljön a kedvenceim köze. A
másik pedig az Oldboy, mellyel már más a helyzet. Ezt a filmet, nem tudom egy
szóval leírni. Lenyűgöző, menő, felkavaró, polip stb. Miután megnéztem, egyből
kedvencem lett. Röviden ez egy bosszú történet. A főszereplő Oh-Desu egy családapa,
aki elhanyagolja szeretteit. Ám egy nap, valaki minden ok nélkül elfogja, és 15
évre bezárja őt egy hotelszobába. Közben megölik a családját és őt gyanúsítják.
Miután kiszabadul, elkezdődik a macska-egér játék. Oh-Desu pedig mindenképp
bosszút akar állni, de közben ki is akarja deríteni, hogy miért zárták be abba
a szobába. Ezt a filmet, az nézze meg, aki bírja lelkileg, mert ez nem egy
könnyű darab. Benne van az a tipikus keleties felfogás, de olyan módon tálalva,
hogy még Hollywood is megirigyelné. Quentin Tarantino úgy nyilatkozott a
filmről, hogy ez sokkal Tarantinosabb, mint az összes filmje együtt véve. Ezzel
mondjuk, vitatkoznék. Mert míg Tarantino filmjei afféle paródiaként működnek,
addig ez egy vérbeli thriller-dráma. Számomra pedig a legjobb bosszú történet.
Ugyan az van, mint a többiben. A főhős bosszút akar állni a sorsa miatt. Igen,
de a film 2. felében fordul a kocka. Nem akarok sokat spoilerezni, de a 2.
felére elégé durván megváltoznak a szerepek. És a vége. Hát úristen! Egyszerűen
padlót fogtam tőle. Mindegy. Ezt a filmet is ajánlom, de az erős idegzetűeknek.
15 év egy hotel szobában, pedig nem jó, higgyétek el.
És itt a vége az 1. résznek. Ha tetszett like-oljátok,
írjatok kommenteket vagy osszátok meg a kritikát.
Én a Klasszikus Hollywood voltam, legközelebb itt folytatjuk J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése