Aljas nyolcas

Aljas nyolcas

Sziasztok, ez itt újra a Klasszikus Hollywood. 2016 a változás éve. Mindenki megfogad valamit és próbálja azt be is tartani. Velem is ez fordult elő. Elhatároztam, hogy 2016-ban egy új dolgot indítok el. Itt az ideje, hogy egy kicsit aktuális legyek és az ez évben kijött filmekről is beszéljek. Nem kell aggódni, lesz még régi filmekről is szó, de azért mégis csak jobb irányvonal lenne, ha a mostani év kínálatairól is beszélnék. A koncepció olyan lenne, mint bármely filmes magazinnál. Megnézni az e hónapban kijött filmeket és leírni róla a véleményemet és ti eldönthetitek, hogy szántok e rá időt és pénzt, hogy moziba lássátok az adott művet vagy nem. Szerintem ez egy jó útvonal lenne a blogg számára, én is szívesen csinálnám és gondolom ti is inkább olvastok az aktuális dolgokról, mintsem a régi időkről. De attól függetlenül lesznek még régi filmek bemutatása is. Írjátok le kommentbe, hogy mennyire tetszik nektek ez a váltás. A másik dolog, hogy valószínűleg nem időrendi sorrendbe lesznek írások a filmekről. Egy példába illusztrálva. A visszatérőről hamarabb lesz kritika, mint a Steve Jobs-ról, pedig az utóbbi előbb jött ki. Ez azért van, mert meg kell válogatni, hogy miket nézzek meg mozikban és miket otthon, torrenten letöltve. De a lényeg, mi lényeg próbálok minél több művet kielemezni. És térjünk rá az év első nagy dobására, ami nem más, mint az Aljas nyolcas, az új Tarantino film. A mű előtt érdemes beszélni magáról a rendezőről. Gondolom, nem mondok újat, de ő az egyik kedvencem. Viszont nem csak rendezőként, hanem inkább forgatókönyv íróként zseniális. Olyan párbeszédeket tud írni, hogy azt tanítani kéne. A filmjeiben látszik is, hogy inkább a karakterekre és a párbeszédjeikre helyezi a hangsúlyt, mint sem a cselekményre. Röviden beszéljünk az életútjáról, mert már az is megér egy misét. Nem végezte el az iskolát, épp ezért egy helyen tudott dolgozni egy videotékában. Ott a kedvenc B kategóriás filmjeit nézegetve, sajátította el a filmkészítés fortélyait. Majd a szerencse ő hozzá pártolt. A tékás évei során megírta a Kutyaszorítóban forgatókönyvét, amit bemutatott Harvey Keitelnek és ő rábólintott a projektre. Meg lett a költségvetés és 1992-ben elkészült a Kutyaszorítóban. Az alacsony pénzmennyiség és a minimális (egy) helyszín miatt nem vártak nagy sikereket. Viszont Tarantino egy zseniális forgatókönyvet írt és ezzel a termék remek lett. A film után rendezők keresték fel, hogy írjon skriptet a filmjeikhez. Tarantino ezzel szedte össze azt a pénzmennyiséget, amivel letudta forgatni, az azóta kultikus Ponyvaregényt 1994-ben, mellyel nem csak az első Oscarját kapta meg, de Cannes-ban megnyerte az Arany Pálmát is. Kis személyeskedés, hogy a Ponyvaregény az egyik kedvenc filmem. A párbeszédek, a színészek, a fekete humor és a már-már nevetségessé váló véres jelenetek, mind hozzá járulnak ahhoz, hogy a világ egyik legjobb filmjével álljunk szembe. Én idézni tudok ebből a filmből és bármikor újra tudom nézni, bárhol. Ezután Tarantino eltűnt egy időre a színről. Az 1997-es Jackie Brown nem aratott akkora sikert. A következő projektje a 2004-es Kill Bill volt, ami eltért a mester eddigi rendezésétől. Itt már nem a párbeszédek voltak előtérben, hanem a véres jelenetek és mentségére szóljon, hogy nagyon véres és az akciók zseniálisak. A film mégsem lett a kedvencem. Valahol hiányoltam azt a cool faktort, amit annyira imádtam a Ponyvaregényben és a Kutyaszorítóban. Ettől függetlenül nem lett rossz film. 2007-ben pedig jött a Grindhouse-Halálbiztos, ami (sajnálom rajongók), de Tarantino egyetlen rossz filmje. A forgatókönyv még jó is lett volna, de a karakterek és a színészek borzasztóan idegesítőek voltak (Kaszkadőr Mike-ot kivéve). De ne kellet temetni őt, mert 2009-ben jött a Becstelen Brigantyk, amivel bebizonyította, hogy még mindig egy zseni. Megmaradt a stílusa, viszont a felfogás megváltozott. Kicsit komolyabb hangvételű lett, viszont ettől függetlenül, még mindig egy ízig-vérig Tarantino mozi lett. Nekem szintén egyik kedvenc filmem. A zsenialitását, pedig tovább öregbítette a 2012-es Django elszabadul, ami megint olyan felfogásban készült, mint a Brigantyk (csak most inkább viccesebb stílusban). A Django szintén egy kedvenc filmem lett (mint bármely Tarantino, ami nem a Grindhouse), ami nem mellesleg visszahozta a western műfaját. És mikor kiderült, hogy most 2016-ban ismét egy westernt fog rendezni, én örültem. És ez lett az Aljas nyolcas.

Történet: Még nagy vonalakban is bot egyszerű a története. Egy havas western tájon vagyunk a polgárháború ideje alatt. Egy postakocsi halad Red Rock települése felé. 2 utas van. John Ruth (Kurt Russel) a „Hóhér”, aki elkapta a 10 000 dollárt érő gyilkost, Daisy Domergue-t (Jennifer Jason Leigh). Út közben felvesznek egy másik fejvadászt, Marquis Waren-t (Samuel L Jackson), aki szintén körözött gyilkosokat visz (holtan). Hozzájuk csatlakozik még Red Rock leendő sheriffe, Chris Mannix (Walton Googins). Egy hó vihar miatt, azonban meg kell állniuk egy fogadóban, ahol további 4 emberrel találkoznak, majd felmerül gyanakvásként, hogy nem véletlenül vannak most ebben a fogadóban. Senki sem bízik senkiben, mindenki gyanakszik a másikra.

Megvalósítás: A film életútja nem volt könnyű szülés. Miután Tarantino bejelentette, hogy elkészült a forgatókönyv, az rögtön kiszivárgott a netre. Ezen annyira feldühödött, hogy nem akarta leforgatni a filmet. Viszont a barátai és munkatársai addig nyaggatták, hogy, végül mégis elkészítette (persze kicsit átírta a scriptet). Majd bejelentette, hogy a zenét nem más fogja szerezni, mint Ennio Morriccone a legendás western zeneszerző, aki már 40 éve nem írt westernhez zenét. Ez azért volt érdekes, mert 1. Tarantino nem szokott zenéket írni a filmjeihez, hanem más szerzőktől lévő számokat használ fel a filmjeihez. Így volt a Djangónál is, mikor Morriccone már meglévő zenéjéhez nyúlt hozzá. 2. Morriccone, annyira kibukott Tarantinora a Django miatt, hogy elhatárolódott tőle, most pedig mégis segít neki. És végül el is készült a film. Milyen lett? Elégé megosztóra sikeredet. Hogy én mit gondolok? ÉN IMÁDTAM! De haladjunk sorjában. Tarantinora mindig is jellemző volt, hogy más filmekből vett ötleteket a sajátjához. Ezért rengetegen megvádolták őt lopással és koppintással. Ő mindig is azt vallotta, hogy amit csinál az tisztelgés a kedvencei előtt. Ebben a művében, pedig nem mástól vette az ötletet, mint a sajátjától. Ugyan is az Aljas nyolcas a legelső filmjének a Kutyaszoritóban-nak a western változata. Ezt bizonyítja az egy helyen játszódó helyszín. Illetve sok színészt visszahozott, aki a Kutyaszorítóban is szerepeltek. Pl. Tim Roth és Michael Madsen. Ugyan akkor a film, egy másik klasszikustól is ötletet merített, ami nem más, mint az 1982-es A dolog című sci-fi horror. Bizonyításként, ott van a havas táj, az elzártság, a senki nem bízik senkiben elv, illetve abban a filmben is Kurt Russel volt a főszereplő és milyen meglepő, itt is. Az alkotás talán annyival másabb, mint a többi, hogy lassabb tempójú. Nem annyira pörgős és sok benne a beszélgetés. A film amúgy 3 órás, szóval azért elég nagy vállalkozás volt, úgy megcsinálni, hogy szinte csak beszélgetnek benne. És talán ez a film egyetlen hibája. Néhol már túl sok a beszélés, túl sok a felesleges szó. Ez főleg az 1. felénél érezhető, de ott nagyon. És miért, nem vagyok ennyire kiborulva ezért? Mert ezek a párbeszédek ízig-vérig zseniálisan vannak megírva. Tarantino bebizonyította, hogy még, mindig tud nagyon jó párbeszédeket írni. Itt nem csak, hogy lazák, meg viccesek, hanem még feszültek is. Komolyan, néhol, már a lábam gyökerezet a földbe, annyira jól volt adagolva a thrilleri feszültség. A film ezen kívül, még fekete-komédiaként is működik. Nem egyszer volt olyan rész, amikor nevettem a mozi során. Néhol már annyira groteszk volt a film, hogy ahhoz, már tényleg mernie kellet a rendezőnek. És, hát a végére, mint mindig, itt is elszabadul a pokol. Ez a rész, szintén adrenalin pumpálóan fantasztikus. Az egyhelyszínes környezet csak tovább fokozza az őrületet. A film pedig véres. Nagyon, nagyon véres. Néhol már a Kill Billt is lealázza vérmennyiség szinten. Sokan ezért is vádolták, hogy ez már túl erőszakos, túl véres. Megértem, de ez ízlés kérdése. Én betudtam fogadni, mert mellette ott voltak a dumák, a para hangulat és…..

Karakterek, színészek: Bár, nem sikerült mindenkit bemutatni, viszont akik éppen a képernyő előtt voltak, azok zseniálisan színészkedtek. Élükön az örök kedvencemmel Samuel L Jacksonnal. Ez a fazon a megtestesített lazaság. Olyan alakítást tesz le az asztalra, hogy az félelmetes. Volt a filmben egy monológja, amibe konkrétan bele borzongtam. De ott van még Kurt Russel, aki szintén jó, illetve egyik személyes kedvencem Tim Roth, aki remekül játssza el a tenyérbe másszó alakot. De itt van még Michael Madsen, aki viszont kevés időt kapott. De, aki ellopja mindenkitől a showt (Sam Jacksonon kívül), az Jennifer Jason Leigh. Oscaron, ott kell lennie a jelöltek között. Alapjában dönti romba a mai Hollywoodi blockbusterek női ideálját. Nem azért van ott, mert kell egy női karakter, akire a hím nemű nézők nézhetnek, hanem ennek teljesen az ellentétje. Egy pszichopata, kiszámíthatatlan, őrült nő. Élvezet volt nézni, minden arc rezdülését. Remélem ezek után, visszatérnek az emlékezetes női karakterek a vászonra.

Tekinkai megvalósítások: Az operatőri munka, egyszerűen gyönyörű. A havas tájak, illetve a házban játszódó részek gyönyörűen vannak fotózva. Olyan klasszikus westerneket idéz meg, mint a Jó, a rossz és a csúf (csak homok helyett, hó van). A díszletek kor hűek. Látszik, hogy Tarantino tisztelegni akart a 60 évek westernjei előtt. És a zene. Hát emberek! Morriconne egy zseni. A feszültség keltéshez, hozzá segít az elképesztő zene.

Összegezve ezt a filmet én imádtam. Nem a legjobb Tarantino film (ezt nem is vártam el tőle), de benne van a legjobbak között. Az egyetlen negatívum az a túl sok beszélgetés, de még azok is hatást érnek el. De mivel 2 fajta ember van a világon ezért, elmondom, kiknek ajánlom és kiknek nem.

Ajánlom:

• ·       Azoknak, akik imádják Tarantino stílusát
• ·       Imádják a westernt
• ·       A fekete humort
• ·       És a remekül felépített történetet és karaktereket.

Nem ajánlom:

• ·       Azoknak, akik undorodnak a vértenger láttán
• ·       Akik nem vevők a groteszk stílusra
• ·       És akik a 3 órás film hallatán falra másznak

Én a Klasszikus Hollywood voltam. Ha tetszett a kritika, akkor likeoljátok. És írjatok kommenteket, hogy jó lesz e ez az irányvonal. Sziasztok J

10/9,5